A Cserhát délnyugati részén álló Csővár könnyen megközelíthető és egyáltalán nem eldugott. Mégis kevesen ismerik, pedig aki szereti a várakat és a panorámát, azoknak mindenképp érdemes ide ellátogatni.
A legtöbben tudják, hogy ősi vagy középkori romok után kutatni leginkább az őszi, lombhullás utáni időszakban érdemes. Ekkor lehet ugyanis a legjobban kivenni a sokszor növények által rejtett izgalmas nyomokat és falmaradványokat. Ennek ellenére én augusztusban vágtam neki a Csővár felderítésének, amire csak türelmetlen kíváncsiságom adhatott magyarázatot, hiszen az időpontválasztás már csak a kánikula miatt sem nevezhető éppen ideálisnak. Mindezek ellenére felkapaszkodtam a Várhegy 333 méteres magaslatára, ahol nemcsak romok, hanem a Cserhát káprázatos panorámája is elém tárult. A várrom nem tartozik a turisták kiemelt célpontjai közé, de mindenképpen érdemes ajánlanom a történelem és a táj kedvelőinek.
A Csővárat a Cserhát déli részén kell keresnünk, de a térképnézegetést nagyban megkönnyíti, hogy a vár alatt ugyanilyen névű települést találunk. Tehát napjainkban Csővár elsősorban község, és csak azután várrom, melyet a településről is kiválóan lehet látni. A mészkősziklákon magasodó erősséget legrövidebb úton a Petőfi út és a Madách út kereszteződéséből induló piros várjelzésen lehet megközelíteni egy 2,5 km-es sétával. A nem túl meredek kaptatón tölgyek közt, zömében széles szekérúton emelkedünk kb. 130 métert, miután elérjük a piros jelzések elágazását, ahonnan már csak kétszáz métert kell megtennünk a romokig.
Kattints a fotóra a nagyításért!
Kattints a fotóra a nagyításért!
A magaslatra felérve egyből az épület legmagasabb falmaradványának látványa fogad minket. Kiértünk a fák sűrűjében vezető ösvényről, és a romok megpillantása után a páratlan panoráma is kezd kibontakozni előttünk. Bár a romokat a természet gyomokkal, csalitossal kezdi visszahódítani, de a vár alapjait még így is jól kivehetjük. Igaz, ha teljesen körbe szeretnénk járni és fel akarjuk deríteni a még látható maradványokat, helyenként a szederrel és más szúrós növényekkel kell megküzdenünk. Az egész vár területén ügyeljünk arra hova lépünk, mert a leomlott falak kőkupacai könnyen kicsúszhatnak a lábunk alól. Ez különösen igaz a vár északi részére, de a déli oldalon is fokozottan figyelnünk kell a meredek szakadék szélén futó ösvényen.
A helyiek szóbeszéde szerint a régiek elásott kincset rejtettek a Csővárba. Ez idáig még senki sem akadt rá, aminek oka az is lehet, hogy még a régészek sem tartottak itt átfogó ásatásokat. Pedig - ha nem is pont olyat, mint a legendában - a közel 800 éves vár biztos tartogat izgalmas feltárni valót. Talán a közeljövőben erre is sor kerül, és nem csak a terület megtisztítására, és a romok állag megőrzésére, mint ahogyan azt a közelmúltban tették.
Mit tudhatunk a Csővár múltjáról?
A Csővárat - mint a legtöbb magyarországi várat - a tatárjárás után emelték, valamikor a 13. század végén. A várat egy 1319-ből származó oklevél említi először „Castrum nostrum Cheewar” néven. Építtetőiről keveset tudunk, de feltételezhetően a környéket uraló Csői és Nézsai családok leszármazottai, Timót Bán vagy fia, András voltak. A várat nem sokkal később - az 1300-as évek legelején - a király ellen forduló Csák Máté csapatai elpusztították, és az csak közel száz év múlva épült fel újra. Ekkori tulajdonosairól semmit sem tudunk. Később, a birtokaikat ekkorra már elvesztő Csői és Nézsai családok 1444-ben összefogva a huszitákkal, Jiskra János (vagy Giskra János) vezetésével elfoglalják a várat. Az erősséget valamikor 1459 előtt teljesen felújítják, és ekkortól igazi rablóvárrá válik, melynek urai két évtizeden keresztül nemcsak fosztogatják, hanem rettegésben is tartják a környéket. 1470-ben Csői Miklós testvérgyilkosság és garázdálkodás miatt elveszítette birtokait. A vár a Nézsaiak kezén maradt, de erőszakos uraira, Nézsai Lászlóra és Jánosra folyamatosan panaszkodnak az uralkodónál. Még ugyanabban az évben Mátyás király mindkettejüket „hűtlennek” nyilvánította a Vitéz János féle összeesküvésben való részvétel miatt. A Nézsai család uralmát viszont csak 1474-es haláluk szakította meg. Ekkor ugyanis a vár és a hozzá tartozó birtokok visszaszálltak a királyi kamara kezelésébe, mert a Nézsaiak fiúutód nélkül hunytak el.
Ezt követően Mátyás a Csővárat elzálogosította, majd visszaváltása után törvénytelen fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Mátyás halála után még egy darabig János uralta a várat, de nem sokkal később az ország főnemesei sorra elszerzik birtokait, így 1496-ban a Csővárat is. A vár új tulajdonosa Ráskai Balázs báró lett, aki 1498-tól a királyi tárnokmesteri tisztséget is magáénak mondhatta. Csővár virágkora ezután kezdődött, ugyanis a dúsgazdag főúr a várat reneszánsz stílusban átépítette, melyet így kényelmes lakópalotává változtatott.
Csővár erőssége két részből, külső és belső várból áll. A külsővár 110x60 méteres területet foglal magába, míg a belső vár maradványai 36x25 méteren terülnek el. A várat három oldalról 10 méter széles szárazárok, míg negyedik, déli oldalán 100 méter mély szakadék védi a betolakodóktól. A vár legjelentősebb védműve a 20 méter átmérőjű ágyúrondella, melyet a 16. században építettek, megfelelve ezzel a kor modern, tüzérségi fegyverekkel vívott hadviselésnek.
Az elpusztult kaputornyon belépve a külső és belső vár falszorosába érkezünk, ahol jobbra, azaz déli irányba mély szakadék tátong. A belső vár kapuja feltehetőleg a keleti oldalon volt, de ezt még nem erősítették meg régészeti feltárások. A keleti palotaszárny falai még több méter magasan állnak. Az északi és déli oldalon gazdasági helyiségek, míg a délnyugati sarkon egy majd két méter falvastagságú, 5 × 3,5 méteres, és háromemelet magas torony állt, melynek mára csak a csonkja mered az ég felé. A belső vár udvarán sziklába vájt és téglával kifalazott, 4 méter széles ciszternát építettek, melyet napjainkban is megcsodálhatunk.
Hiába erősítették meg korábban a várat, 1551-ben a török elfoglalta. Néhány évig még lakták is a hódítók, de ahogy a hódoltság északabbra húzódott, a vár jelentősége egyre csökkent. Végül sorsára hagyták a Csővárat, mely innentől kezdve folyamatos romlásnak indult. Falait a környékbeliek építkezés céljából elkezdték széthordani. Többek között a vár köveiből épült a közeli Acsán a Prónay família barokk stílusú kastélya is.
Az 1950-es évekre a vár öregtornyának égnek meredő csonkja olyannyira megrogyott, hogy félő volt, végleg elpusztul. Lelkes helyiek kezdeményezésére megerősítették a romokat, illetve megtisztították a vár területét, és feltárták a ciszternáját is. Utóbbiból szépen faragott reneszánsz kőtárgyak kerültek elő, melyeket a penceli falumúzeumba szállítottak. További átfogó ásatási munkálatok viszont azóta sem zajlottak, így a Csővár még bőven tartogathat értékes felfedezéseket.
A cikk először 2017 augusztusában jelent meg.
Kapcsolódó cikkek:
Várak és romok a Vértesben - 1. rész
Várak és romok a Vértesben - 2. rész
Kalandokkal körülbástyázott vár
