A község templomtornyának festett órája mindig fél tízet mutat, mi azonban nem dőltünk be ennek. A Putnoki-dombság nyugati részén fekvő kicsiny településen első blikkre megállt az idő, de ennek ellenére olyan újjászületés tanúi lehetünk a lassan országos hírnévnek örvendő ökofaluban, amely példaértékű bármely hazai település számára.
Az Aggtelektől mindössze 15 km-re fekvő, csupán 70 lelkes falu mindenképp megér egy pár napos kiruccanást, főleg akkor, ha olyan vidékre vágysz, ahol a csöndes elvonulás nem marketingfogás, és bírod, ha nyargalászó nyulakat és párzó vadkacsákat kerülgethetsz a patak partján. Akkor is útba fogod ejteni a szlovák-magyar határ mellett fekvő települést, ha az Országos Kéktúra teljesítését tűzted ki célul: Gömörszőlős ugyanis a legendás útvonalon fekszik, az igazolófüzetbe való bélyegzőlenyomatot pedig a község közepén szerezheted meg.
Ha nem gyalog jársz errefelé, a GPS-t se hagyd otthon, ugyanis Miskolcig az ország bármely pontjáról sima ügy eljutni, utána viszont jobb, ha a pityegő kütyüre bízod magad a kanyargós utakon. Széles sugárutakra ne számíts a faluban, ellenben zegzugos ösvényekre igen, amelyeken kalandregénybe illő megtalálni a szállást - ebből egyébként több nagyon jó is van itt. Végül mi is sikerrel jártunk, és a község egyik legszebb részén, az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány kényelmes vendégházában vackolhattunk be magunkat egy éjszakára a háztetők fölé magasodó domboldal alján.
Ahol Tompa Mihály prédikált
Komposztálás helyett azonnal nyakunkba vettük a települést a késő őszi napfényben: itt még a lovak is hangosan nyerítve örültek nekünk, a csapásokon szelíd, lompos kutyák sündörögtek utánunk, a dörgölőző macskákról, az itt-ott felbukkanó juhokról, kecskékről, tehenekről nem is beszélve. A falu temploma kötelező: a 19. század elején épült, mennyezete kazettás, amelyet festett növényi ornamentikával díszítettek, az úrasztalát pedig a 17. század végére datálják. Jelenleg a gömöri templomok díszített kazettamásolatait bemutató kiállítást is megnézhetsz benne.
Az sem mellékes, hogy annak idején két évig prédikált a szószékéről a híveknek Tompa Mihály költő, református lelkész, akinek emlékét a településen emlékoszlop, könyvtár és márványtábla is őrzi. Mindenképpen megéri megnézni a néprajzi gyűjteményt, ahol a gömöri népi gazdálkodás munkaeszközeit tanulmányozhatod eredeti környezetben. A vele szemben lévő galériát az egykori iskola épületében alakították ki, ahol időszakos kiállításokat rendeznek a gömöri vagy a Gömörhöz kötődő művészek alkotásaiból. A festővászonra kívánkozó falu ad ugyanis otthont az Alkotók Népfőiskolája képzőművészeti nyári táborának is, amelynek több mint húsz éve Máger Ágnes miskolci festőművész a művészeti vezetője.
Gyapjúmanufaktúra a patakvölgyben
Ha nem éred be a néprajzi gyűjtemény régi fatárgyainak nézegetésével, csak néhány métert kell sétálnod ahhoz, hogy egy igazi gyapjúfeldolgozó üzemet láss működés közben. A több mint százéves gépekkel felszerelt manufaktúra udvarán Molnár Csaba, az üzem vezetője fogad bennünket a kádakba beáztatott és már fésülésre váró gyapjúk társaságában. A botanikus fiatalember 5 éve döntött úgy a feleségével, hogy lakhelyül választja a települést, és megvalósítja régi álmát: gyapjúval fog dolgozni. A munka során kizárólag hazai juhok gyapját hasznosítják, a gyakori merinó mellett alföldi és gyimesi rackák, cigáják vagy újabban texel fajták gyapját dolgozzák fel.
Csaba beindította a 13 hengerrel működő kártológépet, amilyenhez foghatót mi a történelemkönyvekben láttunk utoljára. Fontos számukra, hogy csak 100%-ban természetes gyapjút használjanak fel, amelyből ágyneműt készítenek, de nemezeléshez is adnak el alapanyagot. A gyapjút növényi festékkel színezik, a hozzávalókat a fiatalember gyűjti össze a környéken. „Ez itt cseresznyefa kérge, az ott a dió termése” - mutat rá a precízen papírtasakokba rendezett kincsekre, amelyek türelmesen várnak arra, hogy Csabáék minél hamarabb feldolgozzák őket.
Szépülő ökofalu az Országos Kéktúra mentén
„Nagyon sokan érdeklődnek a falu iránt, főleg a fiatalok, de mielőtt letelepednének itt, mindig elmondjuk nekik, hogy mielőtt önellátásra rendezkednének be, nézzék meg, hogy el tudnak-e szakadni korábbi életformájuktól” - avat be minket másnap a falu titkaiba É. Kovács Judit polgármester asszony. - A kora őskortól lakott Gömörszőlős gyönyörű természeti környezetben fekszik a szlovák-magyar határ mentén, és környező dombok nemcsak a hosszabb távra tervezők, de a turisták körében is vonzóak. Élénk a látogatóturizmus, amiben az Országos Kéktúra útvonalának is fontos szerepe van. A falu lakói hozzászoktak a hátizsákos turisták látványához, és ugyanolyan befogadók a bakancsos vendégekkel, mint azokkal, akik évekre szeretnék megvetni a lábukat a településen. Gömörszőlős érdekessége ugyanis, hogy itt nem alakult termelőszövetkezet, a családok mindig önellátóan gazdálkodtak: növényt termesztettek, állatot tenyésztettek. Célunk, hogy a település fennmaradjon, és nőjön a falu lélekszáma. A felújításban gondolkodunk, és abban, hogy az itt élőknek munkahelyet teremtsünk. A községben 1993 óta működik a miskolci székhelyű ökológiai intézet csoportja, melynek tagjai elindítottak egy falufejlesztési programot, Gömörszőlős - egy fenntartható falu címmel. „A fő profilunk a tudásátadás, például tréningeket tartunk a biogazdálkodás alapjairól, de gyerekeknek is szervezünk úgynevezett ökokalandos tábort, ahol megtanulnak kenyeret sütni, nemezelni - veszi át a szót a pszichológusként végzett Vigh Andrea, az intézet képviseletében. - A faluban működtetünk egy pici biogazdaságot, ahol növényeket termesztünk, és olyan programokat szervezünk, mint például a parasztwellness, amelynek keretében önkéntesek végzik a gyümölcsfa-telepítést vagy más szezonális betakarítási munkákat.”
A lápi lidérc nyomában a Mohos-tavaknál
A sörkollektoros aszaló, a komposztáló árnyékszék megtekintése és a borzderes szarvasmarhákkal történt összebarátkozás után a falutól 6 km-re lévő, fokozottan védett keleméri Mohos-tavak (Nagy-Mohos és Kis-Mohos) felé vesszük az irányt Szilágyi Jánossal, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársával. A toszkán tájra hajazó vidéken útba ejtjük a Mohos-házat Keleméren, amely a térség egyetlen emeletes parasztháza, és jelenleg rendhagyó természetismereti óráknak, nevelési programoknak ad otthont. Pár kanyar után már a mintegy 56,9 hektáron elterülő védett természeti terület felé caplatunk az Országos Kéktúra nyomvonalán, amely közvetlenül a lápok mellett halad el.
„A Mohos-tavak Európában a legdélebben fekvő dagadólápok, amelyek a Piroska-hegy északnyugati oldalának megcsúszásával, suvadással kialakult mélyedésében jöttek létre - magyarázza a szakember, amíg mi a láp szélén tocsogva nem győzünk betelni a látvánnyal. - A jégkorszaki tőzegréteg vastagsága 80 cm-től 3 méterig terjed, amit többször megfúrtak, és az ún. szénizotópos módszerrel kutatnak. A főleg szőr- és tőzegmoharétegek megőrizték a polleneket, amelyekből következtetni lehet arra, hogy milyen jégkorszaki növénytársulások éltek itt annak idején.
A tavak vizsgálata jelenleg a flóra kutatására, illetve a klíma és a flóra összefüggéseinek a feltérképezésére terjed ki. Olyan növényritkaságok élnek itt, mint például a molyhos nyír, a füles fűz, különböző gyapjúsások (pl. hüvelyes gyapjúsás), a tőzegpáfrány vagy a rovaremésztő kereklevelű harmatfű.” Visszafelé még vetünk egy pillantást a láp „bejáratánál” álldogáló, több száz éves kocsányos tölgyre, a Kisasszony-fára, amelynek ágain annak idején tündérlányok üldögéltek, de az már egy másik történet.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016 februári számában.
Kapcsolódó cikk:
Élet a Kéken - OKT - Putnoktól Bódvaszilasig
