Galyatetőn nagy volt a sürgés-forgás az elmúlt két évben. És nem az audis wellnessbarátok idézték elő. Építményátalakulás zajlott. A hajdani Nagyszállóval szemben különös atmoszférájú komplexum született, nem sokkal arrébb pedig egy kilátótorony jutott közelebb az éghez.
Vártam már, hogy élőben is láthassam. Az ember szeret utánajárni azoknak a dolgoknak, amelyekről nap mint nap hall valami érdekeset. Így voltam jó tizenöt éve a női nemmel - a nyomtatott és mozgóképek világából már nagyon át akartam kerülni a valóságba. Ebben persze a fajfenntartási ösztön is szerepet játszhatott, én mégis az elhatározást tekintem elsődlegesnek. A Galyatető Turistacentrum (GTC) és a Galya-kilátó szemrevételezéséhez csupán egy döntést kellett meghozni - elfogadni a Magyar Természetjáró Szövetség meghívását. A gondolati ív elején említett lények becserkészésénél némileg proaktívabb voltam, de ha a kíváncsiság tárgya szinte magától mutatkozik meg, akkor felesleges a pluszmunka. Elég örülni. Ezt tettem a Budapest és a célállomás közé ékelődő másfél órában.
Az első benyomás meghatározó: embernél és épületnél egyaránt. A GTC arányai, falainak mintázata és textúrája, tetőzetének szokatlan, prizmára emlékeztető törésrendszere, elegáns, ugyanakkor erőt sugárzó színei harmonikus, mindenféle hívságtól és cicomától mentes egységet alkotnak, a tömegszerűség pedig az épületegyüttes egyetlen eleménél sem válik túlzóvá, ami átgondolt tervezésről tanúskodik. Főleg annak az ismeretében, hogy itt nem a terület letarolásával vették kezdetét a munkálatok, hiszen a jelenlegi turistakomplexum fő tömbjében tovább él az alkotás magját biztosító, közel nyolcvan éve épült ház. Ötvöződik tehát két dolog: a helyi karaktert mátrai andezit képében hordozó múlt, valamint az antracitszínű alumíniumlemez és a puritán látszóbeton duója által képviselt jövő. Csípem az ilyen dolgokat, az ehhez hasonló összefonódásokat. Az átlényegülést, amely nem az eredeti funkció teljes pusztulását, hanem egy újfajta minőség létrejöttét eredményezi.
A belső terekre már nem a múltidézés, hanem a higgadt minimalizmus, a funkcionalitás és a részletekben rejlő kreativitás egysége jellemző. A nitrolakkal agyonvágott lambériafedések, a kubista jelleggel lerakott járólapok, a kádári jólétet idéző viaszosvászon asztalterítők, valamint a falakra aggatott söröshordóaljak pártolói valószínűleg nagyon szomorúak lesznek a GTC-ben. Az itteni miliő befogadásához, megértéséhez alázat és a nyitottság kell, egyébként maradunk azon a szinten, ahol a csokoládépreferenciát az határozza meg, hogy éppen melyik akciós.
A földszint tágas közösségi terében puritán ülőalkalmatosságok, visszafogott grafikákkal díszített fehér falak, hangsúlyos üvegfelületek fogadják a látogatókat egy végletekig letisztult kandalló társaságában. Utóbbi koncepciójában ugyanazt képviseli, mint az öntött műgyanta járófelületek, a szendvicsszerkezetű ablakbélletek, a LED-es fényforrások és az eligazodást megkönnyítő piktogramok. Egy olyasfajta törekvést, amelynek lényege az adott dolog esszenciájának lehető legtisztább formában való visszaadása. Többségünk nincs hozzászokva az ilyenhez.
A fényt csillárból igényelni, egy bútor befejezettségét a fedőfestékben vagy a faragványokban meglátni, egy zuhanyzóban a sarokpolcrendszert hiányolni nem hiba, de nem is szükségszerű. Kanyar: a szuprematizmus az egyik kedvenc avantgárd irányzatom. Fehér alapon fehér négyzetet sokan tudnának festeni, Malevics alkotása viszont éppen a mögötte rejlő filozófia, az új képzőművészeti ábécé megteremtésének vágya, a tiszta érzet ábrázolhatóságába vetett hit és igyekezet miatt kiemelkedő. Fontos hangsúlyozni, hogy ő remekül tudott rajzolni „hagyományosan” is, ahogy a GTC tervezői (Kovács Csaba és Vass-Eysen Áron) is tisztában vannak a konvencionális, sokak számára emészthetőbb megoldásokkal. Ők mégis mást választottak. Kreatív belsőépítészettel és térszervezéssel olyan atmoszférát teremtettek, amelyben semmi sem kívánja megtéveszteni a látogatót. Egy olyan alkotást, amely figyelmességre ösztönöz, miközben egy kifinomultabb érzékenység kibontakozásához is segítséget nyújt.
A turistacentrum közelében, a Péter hegyesén áll a Galya-kilátó, amely a több mint tízméteres látszóbeton ráépítésnek köszönhetően már valóban 360 fokos panorámát kínál. Klassz, az biztos, de engem sokkal inkább az építészeti megoldások és a bivakszállások érdekeltek. Az építményre felkúszó, rozsdamentes hálóval körbevett kettős lépcsőspirál már önmagában is egyedi, látványos megoldás, az újonnan épített rész színes ablakszemekkel bevilágított, kerek búvóajtókon át megközelítő helyiségei azonban teljesen egyedülállóak.
A szögletes tereket a látszóbeton letisztultsága és markáns textúrája, valamint a kerek nyílásokon bejutó fénysugarak játéka uralja. Piros, zöld és lágy fehér keveredik odabent annak a függvényében, hogy merre jár a nap az égbolton. Folyamatos a változás, szüntelen a körforgás. Az alacsony faráccsal részlegesen fedett padlójú betonfülkék közül kiválasztottam a legfelsőt, azzal a szándékkal, hogy az ország legmagasabban fekvő szálláshelyén éjszakázzak. Az intimitásról egy retesz, a légáramlásról a búvóajtó szándékosan nem hermetikus kialakítása, a magányűzésről pedig a szélsebes Wi-Fi gondoskodik a kilátóban. Különös érzés volt a derékaljra teríteni a hálózsákot. Zárt térben még sosem hallottam ilyen őszintén üvölteni a szelet. Elképesztő érzés volt. És nem „szegény ember Csomolungmája” értelemben.
Sokáig, közel hajnal kettőig piszmogtam odafent. Ide-oda világítottam a fejlámpával, többször fölmentem a tetőre, élveztem a hideget, az éjszakát. Valami furcsa szabadságérzés lett rajtam úrrá. Nem kellett innom hozzá. A gondjaimat lent hagytam. Korai volt az ébredés - kerek fények ébresztettek egy kockában.
Aki szereti a szokatlant, akinek megmozdul a fantáziája egy látható kötőelemek nélkül összerakott asztal láttán, aki mer valódi szín lenni egy minimalista enteriőrben, az feltétlenül látogasson el Galyatetőre. A GTC és a kilátó együttese megosztó, ugyanakkor gondolatébresztő, témát adó alkotás, amely átlépi az architekturális kereteket, hogy a befogadó jelenlétében, a befogadót is formálva teljesedjen ki. Hatása elhúzódó, pionír jellegéből fakadóan talán életre szóló. Akit a szállások árai, az Illy kávéi, illetve azok a praktikus információk érdekelnek, amelyekről direkt nem írtam, az látogasson el a turistacentrum.hu weboldalra.
