A túramozgalom sok helyen vezet jelzetlen utakon, ezért a tájékozódási képesség, a terület térképe, vagy GPS használata mindenképpen ajánlott, ezekre az érintett szakaszok leírásánál ki is térek majd részletesebben.

Sajnálatos tény, hogy a mozgalmat napjainkban nem tartják megfelelően karban, még informatív jelleggel sem. Több, kötelező pecsételő helynek ajánlott vasútállomáson már egyáltalán nincs szolgálat, így más helyeket kell keresni, hogy igazoljuk az adott szakaszt teljesítését. Van olyan ajánlott útvonal is ami napjainkban már teljesen járhatatlan, részben az utak már nem léteznek vagy magánterületté váltak és elkerítették őket a turisták elől. Leírásomban ezekre is felhívom majd figyelmeteket.

A füzetben javasolt szakaszok hossza számomra általában megfelelőnek, és egy túranapon teljesíthetőnek bizonyult. Én egy szakaszt, a 10-est csináltam két részre bontva, mivel hosszúnak és nagyon szintesnek találtam, viszont az 1-2-3 szakaszt - mivel ezek rövidebbek - két túrával tudtam teljesíteni.

A túramozgalom - főleg a déli parton - sok érdekes, és az útvonal közelében lévő nevezetességet elkerül. Ha időtök engedi, érdemes ezeket a kitérőket megtenni, hiszen ki tudja mikor jártok arra legközelebb.

Jó olvasgatást és élvezetes túrázást kívánok mindenkinek Somogyban és a Balaton körül valamennyi megyében.

 

 

Első túranap
Balatonaliga - Balatonkenese Táv: 12 km Szint: 100 m

Balaton körtúra 1. és 2/1. szakasza

Számomra könnyen megközelíthető volt a túramozgalom kiindulópontja. Autóbusszal gyorsan ideértem. Eleve úgy terveztem hogy az első három szakaszt két menetben teljesítem, hiszen ezek viszonylag rövidek és kevésbé szintesek. Első napom útja Balatonfűzfő vasútállomás és Aliga vasútállomás között vezetett.

Balatonfűzfő vasútállomáson egy gyors pecsételéssel kezdtük a napot, majd egy szép parkon átvágva értük el a Mámai-templomromot, ami fotós hely az igazolásnál. A szépen rendbentartott rom a jelenlegi templom mögött található.

 

A mámai templomrom

A tatárjárás idején, 1242-ben ezt a települést is feldúlták, temploma is elpusztult, a mai romtemplom keletkezési idejét a régészek a XIII. századra teszik. Egy dokumentum szerint 1292-ben már állt Máma Szent László tiszteletére emelt, kelet-nyugat tájolású, négyzet alapú, egyhajós, egyenes szentélyzáródású temploma. Déli oldalán volt a kapu, amelynek ma már csak a küszöbe látszik. A templom többször elpusztult. 1702-ben még kijavították, északi oldalához sekrestyét építettek.

Mezőgazdasági területek szélén halad az amúgy teljesen jelzetlen út, a távolban egy geodéziai torony is látható, tavasszal sok ibolyát nyílik ezen a szakaszon. Csak Edit túratársam észlelte azt a kis táblát, amit én nem vettem volna észre, így időben letértünk a Soós-kilátó irányába.

 

 

 

 

 

 

A SOÓS-kilátó

A löszfal legmagasabb pontján épült a kilátó, amelyből csodálatos panoráma nyílik a Balaton keleti medencéjére.

 

Megközelítés: a Tátorján (a Dunántúlon egyedül itt tenyésző ritka védett növény) tanösvény vezet el a kilátóhoz, amely a faluháztól indul (Táncsics Mihály u. 24), majd a Keneséről Fűzfőre vezető műúton elindulva hamarosan meglátjuk a meredek partoldalt, oldalában több kis barlanggal (tatárlikak).

A Balatonkenese fölé magasodó "magaspart" tetején áll a Soós - emlékoszlop és a kilátónak álcázott  mobiltorony. Itt található a tátorján védett hazai lelőhelye , a kora tavaszi időben kb. 1,5 m magas kis bokrokkal találkoztunk, amelyek virágzó állapotban biztos szebbek. Rövid pihenő és az igazoló fotók elkészítése után egy kis ösvényen ereszkedni kezdtünk, de a régi temetőnél még megkerestük a helyi születésű költő, Soós Lajos vörös homokkőből épített sírját is.

A löszpart legmagasabb pontján áll a Soós Lajos (1856-1902) helyi költő tiszteletére 1927-ben emelt, vörös homokkőből faragott emlékoszlop. Az ő nevét viseli ez a magaslat is.

 

 

Soós Lajos emlékoszlopa

 

 

Tovább ereszkedve a Tátorján-tanösvény szerpentinjén megnéztük a tatárlikakat (ugyanolyanok mint mifelénk a betyárbarlangok).

Balatonkenese vasútállomásán ismét pecsételtünk, majd a település utcáin a Part-sétányra mentünk le. Furcsa volt a nyáron nyüzsgő vízpart élettelensége, de az erős napsütésben, a halkan csobbanó hullámokat elnézve, nagyon szép volt a Balaton, és a távolban a somogyi part. A Honvéd Üdülő sajnos ráterpeszkedik a Balatonra, így ezt kénytelenek voltunk a 71-es út szélén kikerülni. Örömmel kanyarodtunk le egy kellemes ösvényre, amely a Kisfaludy Sétányra vezetett, ami a víz feletti első magas parti lépcsőn található.

 

 

 

SOÓS LAJOS síremléke

 

Egy szép kilátású pihenőhelyen tartottuk meg az ebédszünetet. Még mindig Balatonkenese közigazgatási területén járva kereszteztük Akarattya és Gáspártelep utcáit. Fotós igazolóhelyünk az egykori Rákóczi-fa maradványainál volt, és később újra a magas-part szélén, de attól egy házsornyira gyalogoltunk tovább Balatonvilágos felé.

A település középpontjában állt a több mint 400 éves Rákóczi-szilfa. Ez a fa jelölte egykor Zala és Somogy vármegyék határát a tavon halászóknak. A fa, amelyhez a legenda szerint a névadó fejedelem is lovát kötötte, 1968-ban száradásnak indult, utoljára 1987-ben zöldellt ki. A kidőlt fa ma emlékmű. Ennek a tiszteletére alakítottak ki egy emlékhelyet a parkban, ahol a kopjafa is található.

 

 

A Rákóczi-fa

Érdekes, hogy Balatonaliga vasútállomása tulajdonképpen Balatonvilágoson található. Itt beszereztük napi utolsó pecsétünket, és hazabuszoztunk. Ezek a települések is teljesen egymásba nőttek, így a határukat mi nem fedeztük fel. Ennek a szakasznak vannak szép látnivalói, épített és természeti értékei, amelyeket érdemes megkeresni, megnézni, tanulni belőle. Van azért némi negatívuma is, hiszen az útvonal kb. 70%-a aszfaltozott, de ezt meg úgy kell nézni, hogy legalább nem sáros.

Részletes képtár 1.

A folytatásban Balatonfűzfő - Alsóörs között kalauzol titeket a szerző a Balaton Körtúrán.