Tokajról százból száz embernek a bor jut eszébe először. De ha eltávolodunk a szőlőhegyektől, a hangulatos pincéktől, és hajóra szállunk, feltárul Tokaj környékének egy másik arca is, a vadregényes vízi világ, ahol többek között Európa legnagyobb partifecsketelepe is található.
Ahogy a tokaji Tisza-parton sétálok, három idős hölgyre leszek figyelmes. Kiderül, ahogy én is, ők is épp a kikötőt keresik. Budapestről érkeztek, hogy részt vegyenek az idei partifecske-hajózáson. Sok éve madarásznak már, és rendszeresen járnak madarász túrákra. Mire odaérünk a kikötőhöz, épp befut a hajónk is. Ez már a nyolcadik alkalom, hogy megrendezik a túrát. Évente azonban csak egyszer, a Vonuló Madarak Világnapja alkalmából van arra lehetőség, hogy szervezett formában, szakértő vezetésével nézhessük meg a Felső-Tiszán fészkelő partifecskéket.
A túra vezetője, Dr. Szép Tibor, a Nyíregyházi Egyetem professzora, a partifecskék világszerte elismert kutatója. Egyetemista volt még, mikor szakmai körökben egyre többet kezdtek arról beszélni, hogy az afrikai szárazság, milyen nagy mértékben befolyásolja a vonuló madarak életét. A téma felkeltette az érdeklődését és szeretett volna egy olyan madárfajt találni, melyen keresztül foglalkozhatna a problémával. 1986-ban egy vízitúra alkalmával látta először a Tokaj feletti Tisza-szakaszon található nagy partifecsketelepeket, ahol több ezer madár fészkel. Több mint három évtizede vizsgálja már az itt költő fecskéket, az itt folyó munkát nemzetközi szinten is az egyik legjelentősebb vonuló madarakkal foglalkozó, hosszú távú kutatásnak tartják.
A vadregényes Bodrogzug
Közben kifut a hajónk a kikötőből, elhagyjuk a Bodrog torkolatát, és megindulunk a Tiszán fölfelé. Tőlünk balra a vadregényes Bodrogzug terül el, mocsarakkal, nedves rétekkel, holtágakkal, ártéri ligeterdőkkel, és hihetetlenül gazdag élővilággal. Épp ezért a területet 1989 óta, mint nemzetközi jelentőségű vízimadár élőhely a Ramsari Egyezmény is védi.
Tokaj fekvése alapvetően meghatározta történelmét, hisz itt, a Kopasz-hegy lábánál, ahol a síkság és a hegyvidék találkozik, és a Bodrog belefut a Tiszába, a város jelentős közlekedési csomóponttá és borkereskedelmi központtá válhatott. Bár ma már nem sok látható belőle, egykor itt a Bodrogzug területén, a torkolattól egy kilométerre állt a tokaji vár, amelyet 1410-ben említenek először az írásos források. A vár később volt Hunyadi Jánosé, a Szapolyai családé, itt jelölték királlyá Szapolyai Jánost, itt tartotta lakodalmát Bethlen Gábor és több alkalommal is őrizték itt Szent Koronát. A várat 1705-ben II. Rákóczi Ferenc romboltatta le, hogy így akadályozza meg a vár idegen kézre kerülését.
Madarak és PET-palackok
Ahogy hajónkkal haladunk felfelé, sorra tűnnek fel a madarak, a partmenti sekély vízben egy nagy kócsag vadászik, nem messze tőle egy kárókatona landol a vízben nagy robajjal, a folyó fölött két küszvágó csér repül, a túlparton, egy kiszáradt fa tetején pedig egy öreg rétisas kémleli a környéket.
A madarak mellett sajnos PET palackok is feltűnnek a vízen, ezek nagy többségét Ukrajnából hozza a folyó, egy-egy nagyobb áradással olykor több tonnányi palack is érkezik.
Ahogy továbbhaladunk, egyszer csak feltűnik az első szakadófal. Ebben azonban partifecskék nem fészkelnek, de egy jégmadár igen, a partfal víz alatti része pedig valószínűleg tele van tiszavirág lárvákkal. A Tisza ezen a szakaszon erőteljesen meanderezik, vagyis az egyik oldalon rombolja, a másikon építi a partot. A partifecskéknek pedig éppen erre van szükségük, ők ugyanis ezekbe a leszakadó, meredek partfalakba építik költőüregeiket. A Tisza itt évente akár több métert is leharap a partfalból, így minden évben frissen omlott fal várja a hazatérő madarakat. Ők azonban egyáltalán nem bánják, hogy évente ásással kell kezdeni az itt töltött hónapokat, mert az üregben hemzsegő paraziták miatt egyébként is jobban járnak, ha minden évben új üregben költenek.
Ahol fecskék ezrei élnek együtt
A Szabolcs és Zalkod között található 500 méteres szakadófal a leghosszabb a Tiszán, az itteni telepen kedvező években akár a négyezret is meghaladhatja a fészkelő párok száma. Most még nincsenek ennyien, mert a fecskék egy része még nem érkezett vissza. Lassan haladunk a telep közelében, a motor is alig jár, hogy ezzel is csökkentsük a zavarást. A fecskék csivitelve röpködnek a fal közelében, de sokan költőüregeik mellett kapaszkodnak a falba, így pihennek. A partifecske hazánk legritkább és legkisebb, 12-13 gramm tömegű fészkelő fecskéje. A legtöbben május elején érkeznek vissza a Szaharától délre fekvő telelőterületeikről. Egészen döbbenetes, hogy ezek a parányi madarak a fészkelő-és telelőterületek közötti olykor hatezer kilométeres távolságot mindössze 12 nap alatt teszik meg, egy huzamban akár 400-800 kilométert is tudnak repülni. Ezeket az információkat Dr. Szép Tibor és munkatársai egy 0,6 grammot nyomó kis műszernek, egy úgynevezett geolokátornak köszönhetik. Az eszköz olyan mint egy kis hátizsák, ami miközben a fecske ide-oda repül a két kontinens között, folyamatosan rögzíti a tartózkodási helyére vonatkozó adatokat.
Veszélyben a fecskék
A partifecskék apró kis lábaikkal ássák ki a költőüregeket, egy 40-80 cm hosszú üreg elkészítéséhez 5-12 napra van szükségük. A fészekben általában 2-3 fióka cseperedik, akiknek gondozása nem kis feladat. A szülők átlagosan 2-5 percenként hordják a főként repülő levéltetvekből álló táplálékot, de kifelé sem repülnek üres csőrrel, a fészekből ugyanis kihordják a fiókák ürülékét. A nagyjából azonos méretű lyukak mellett néhány nagyobbat is látunk. Mint megtudjuk, ezeket a rókák ásták ki, hogy elérjék az üregben éjszakázó fecskéket. A szakemberek több módon is megpróbálták már távol tartani a kifinomult szaglással bíró ragadozókat, emberi hajjal, kutyaszőrrel, eddig a csilipaprika kivonatából készített oldat tűnt a leghatékonyabbnak, de az ásásnyomokból úgy tűnik, ez sem tökéletes.
Európában a Tisza 600 kilométer hosszú magyar szakaszának szakadópartjain található az egyik legnagyobb természetes élőhelyen költő partifecske-állomány. Néhány évtizeddel ezelőtt még 30 ezer partifecskepár költött itt, ma 3-5000 párra tehető csak a számuk. A drasztikus csökkenésnek számos oka van. A vonulás már önmagában is sok áldozatot követel. Száz fészkelő egyed közül egy átlagos évben 60 madár elpusztul, de most, hogy az afrikai telelőhelyeken szárazság van, előfordul, hogy százból csak 30 egyed éli meg a következő költési időszakot. Az is probléma, hogy a klímaváltozás miatt egye korábban kezdődik a tavasz, és mire a fecskék visszaérnek, a nagy rovardömpingről már lecsúsznak. A fecskék genetikai programja egyszerűen nem tud lépést tartani az időjárás változásával. Épp ezért nagyon fontos, hogy segítsük a fecskéinket, például a folyóparti szakadófalak megőrzésével és a költési időszakban ezen fészkelőhelyek zavartalanságának biztosításával.
Beleszerettem a Bodrogba
Mire visszaérünk, a kikötőben már egy újabb csoport várt arra, hogy láthassa a partifecskéket, osztálykiránduláson résztvevő gimnazisták, nyugdíjasok, kisgyerekes családok. Míg a hajó a Tiszán indult útnak, én a Bodrog felé veszem az irányt. A folyón csónakok ringatóznak, de sehol egy lélek. Ha tehetném, legszívesebben kenuba szállnék, hogy a vízről is megnézzem ezt a gyönyörű kis folyót. Erre azonban most nincs módom, így inkább felmegyek a közeli Finánc-dombi kilátóba. Mögöttem szőlőültetvények, kis présházakkal, előttem az egymásba fonódó Bodrog és Tisza, a távolban a kelet felé nyújtózkodó Alföld, északra pedig a fenséges zempléni hegyek.
A kikötő közelében áll a város egyik legszebb és egyben legrégibb épülete, az 1700 körül épült barokk Rákóczi-Dessewffy-kastély. Sajnos belülről nem lehet megnézni, de kívülről alaposan megszemlélem. Az egyik épülete sóhivatal volt, a másikban a hivatalnokok laktak. A két épületet jellegzetes hegyaljai kapuzat köti össze. A kastélyt a Rákóczi család építette, később kincstári sótárnoki épület volt, majd a Dessewffy család kezébe került. Ma magánkézben van, és borászati központ. Sétálok még egy kicsit a belvárosban. Az utcákon turisták bóklásznak, pincébe be, pincéből ki, ki már egy üveg borral a kezében, ki anélkül.
A partifecske-hajózással régi vágyam teljesült, a vonaton hazafelé pedig azon gondolkozom, hogy számomra Tokaj és környéke is azon helyek közé tartozik, melyekre igaz, hogy minél többet látok belőle, annál inkább kíváncsi leszek rá, és szeretnék még többet megtudni róla.
Kapcsolódó cikkek:
Kétszer annyi partifecske és gyurgyalag költ a Tiszazugban
