Harminc nap alatt a Tejút körül

Nem vágja könnyű fába a fejszéjét, aki éjszakai tájképein az égbolt (gyakran szabad szemmel is csak alig látható) fényeit is szeretné megörökíteni, de kellő elszántsággal hamar látványos eredményt érhetünk el, amiről most az újonc Kaszás Gergő képeiből és szavaiból is megbizonyosodhatunk.

 

 

(A képekre kattintva nagy méretben is megtekinthetők)

 

Mindig is érdekelte az éjszakai fotózás, de az ehhez való felszerelés költséges beszerzéséig még tájékozódni tanult az új terepen „Egy asztrofotósnak nem hátrány, ha ismeri az égboltot, mint ahogy Máté Bencének sem kell bemutatni egyetlen madarat sem." A fényképezés technikájáról rengeteg interneten fellelhető információt elfogyasztott: profi asztrofotósok beszámolóit, blogokat, fórumokat böngészett, de egy ponton túl „[...]nem elég a gép előtt ülni és oktatóvideókat böngészni, hogy s mint kell majd megvalósítani a terepen. Vannak olyan nélkülözhetetlen tapasztalatok, amiket csak és kizárólag ott, akkor tud megszerezni a fotós, amikor vaksötétben kettesben marad az apparátusával. A gép finomhangolása, egyenes horizont, élességállítás vaksötétben, és még akkor nem is komponáltunk a tejútfotónk előterébe témát.” Így végül az induláshoz szükséges nagylátószögű és fényerejű, zoom objektív (Tokina 11-16mm DX II f/2.8) is bekerült a táskába.

 

 

Az önképzés mellett segítői is akadtak. „Van rengeteg mentoromnak mondható barátom, akikkel fotós oldalakon ismerkedtem meg és nem voltam rest egy nap tucatszor kérdezni tőlük, hogy egy adott képen miként érték el, amit látok.”

 

Hortobágyig kellett menni a fényszennyezés elől

 

„A tejútpanoráma igazából a második asztrofotóm, ami 22 képből állt össze. Az első alkalommal is születtek számomra megnyerő képek, de a panoráma elkészítéséhez már egy sokkal összetettebb helyszínre volt szükségem. Böngésztem Magyarország fénytérképét, hogy megfelelő helyre menjek, mert az éjszakai fotók ádáz ellensége a fényszennyezés. Emellett a várható időjárással is mindig kalkulálni kell: felhős, párás, ködös időben az átlátszódás nagyon kevés, így jó eséllyel csillagokat sem fogunk látni, nemhogy a galaxisunkat, a Tejutat.”

 

 

 

„A következő képen, amikor a csillagok csíkot húznak az égbolton, az az úgynevezett star trail. Ez 50 db kép egymásra rakva, 100 másodperces expókkal. A Föld forgása miatt a csillagok minden képen máshol, picit arrébb vannak. Ha a befotózott képeket „egybefőzzük”, ezt kapjuk: a csillagok köríves pályát írnak le.”

 

 

 

„A lenti kép készítésénél már exponáltam, amikor hallottam valami járműzajt. Ez három, karácsonyfaként világító kamion volt és a hosszú záridő miatt csíkot húztak a kép előterébe. A képen még egy óriási hullócsillag is feltűnik.”

 

 

 

„Ennek a képnek az érdekessége az, hogy három állóképből áll, amolyan vertoráma. Vertikális panoráma. Szintén a Tejút déli része, és egy alföldi fa látható a képen.” 
 

 

 

Gergő terve az egyre biztosabb technikai tudás megszerzése után a képi elemek minél kreatívabb kombinációinak létrehozása, és hogy a Tejút mellé további földi főszereplőket találjon fotóihoz. A napokban Izlandra utazik, hogy sarki fényre vadásszon, a prédákkal pedig akár fotópályázatok résztvevőiként is találkozhatunk majd, mert nagy álma „egyszer a legrangosabb magyar fotópályázaton (Az év természetfotósa) a falon viszontlátni az egyik fotómat.” A gyors fejlődés velejárója pedig, hogy „jelenlegi fotómasinámat hamar kinőni látszom, és haladnom kellene a profikkal, akik full frame érzékelős gépet használnak, ez lesz majd a következő fejlesztés. Azután egy követőmotort szeretnék beszerezni, amivel hosszabb expozíciós idővel is lehetne fotózni a csillagokat, együttállásokat.” Ez motorosan leköveti a csillagok mozgását, amit a föld forgása idéz elő, így a csillagok hosszú ideig tartó fotózása során a fellépő bemozdulás nem jelentkezne a képen).