Az Országos Kéktúra (OKT) 1160 kilométeres távját már sokat teljesítették, de egyhuzamban futva még senki. A Kék Csapat három tagja július 8-ai indulással arra vállalkozott, hogy egy hét alatt, nonstop üzemmódban, egymást váltva végigfutják az OKT-t. A trió egyik tagjával, Lőrincz Olivér ultraterepfutóval beszélgettünk az extrém sportteljesítmény kihívásairól.
Hogyan állt össze a csapat?
Zenyik Róbert, Medgyessy Gergely és jómagam sok éve ismerjük egymást. 2014-ben már teljesítettünk így hárman Franciaországban egy 203 kilométeres versenyt, a La Traverseé-t, Chamonix és Briancon között. Ezen a megmérettetésen elég jól összekovácsolódtunk. Tavaly nyáron Robinak jött az az ötlete, hogy mi lenne, ha összeszokott hármasként futva teljesítenénk az Országos Kéktúrát (OKT). Több dolog is szólt mellette. Egyrészt, hogy ez egy nagy hagyománnyal rendelkező, kultikus útvonal hazánkban. Másrészt a terepfutásnak köszönhetően bizonyos részeit ugyan ismerjük, de a Zempléni-hegység, a zalai rész kevésbé ismert számunkra, ezért kíváncsiak is vagyunk rá, milyen lesz ez a terep. Nem utolsósorban pedig a táv hosszúsága, a több mint 1100 kilométer, amelynek teljesítése már önmagában is nagy kihívás. Így elterveztük, hogy hárman, egymást váltva, egy hét alatt lefutjuk az OKT-t. Igaz ez extrém, de Magyarországon vannak még hasonló kaliberű futók, akik - amennyiben van ilyen irányú érdeklődés - szintén meg tudják csinálni. Viszont most mi próbáljuk meg először, s remélem, sikerrel.
Mi történik akkor, ha egyikőtök megsérül, és nem tudja folytatni a futást?
Ez attól függ, milyen súlyos a sérülése. Ha csak belassul kicsit, pl. húzza a lábát, és ez lelassítja a haladást, akkor az egész kicsit elhúzódik. Mi egy hetet adtunk magunknak, amit azért is kellene tartanunk, mert amíg az egyik csapattag fut, addig a másik utazik, felkészül, pihen. Egy olyan tempót terveztünk be, ami úgy tűnik, vállalható. Az 1160 kilométeres távot átlagosan 40 kilométeres etapokra osztottuk fel, így azzal tudunk játszani, ha valaki nem annyira fitt, vagy esetleg húzódással küzd, akkor kevesebbet fut, míg a másik kettő kicsit többet. Egy komolyabb sérülés viszont már nem fér bele ebbe az egy hétbe. Ebből a szempontból meglehetősen rezeg a léc, de bízunk a tapasztalatunkban, illetve abban, hogy ilyen nem fordul majd elő.
Hogyan képzeljük el ezt az 1160 kilométeres váltófutást?
Mindenki 5 órát fut, utána 10 órát pihen, amíg a másik kettő lefutja a maga öt óráját. 10 óra pihenés, 5 óra futás, 10 óra pihenés, aztán megint 5 óra futás, 168 órán keresztül. Összesen kilencszer futunk a hét nap alatt. Mindig lesz valaki a Kéken, éjjel-nappal, megszakítás nélkül. Váltjuk egymást, a váltáskor átadjuk egymásnak a nyomkövetőt, amelynek köszönhetően a Facebook-oldalunkon élőben kísérhetik figyelemmel a mozgásunkat az érdeklődők. Lesz két kísérő autónk, egy nagyobb lakóautó-szerűség két kísérő személlyel, amely nemcsak követi az aktuális futót, de 10-20 kilométerenként frissítőt is ad neki. Egy másik autó pedig a szállás és a váltópont között hozza-viszi a futókat. Támogatóink közül a szállásokat a Magyar Természetjáró Szövetségnek, a futócipőinket a Salomonnak köszönhetjük.
Cipőből hogy készültök? Hány párat visztek magatokkal?
3-4 párat viszünk magunkkal, pont az olyan helyzetek miatt, ha például elázik az egyik, akkor 5-6 óra nem biztos, hogy elegendő a kiszáradására. Lesz velünk keményebb talpú köves-sziklás terepre, meg puhább talpú terepfutó cipő is, a komfort végett, ha már nagyon elfáradtak a lábaink.
Hogyan tájékozódtok a terepen?
Az Országos Kéktúra jelzése szerencsére nagyon jól követhető, de azért bebiztosítottunk magunkat, vannak GPS-es óráink, amelyek segítségével 20 méteres pontossággal látom, hogy hol vagyok.
A klasszikus OKT az Írott-kőtől kezdődik, ti Hollóházáról indultok. Mi az oka, hogy fordítva futjátok le a túrát?
Ennek egyszerű és praktikus oka van: az Északi-középhegység nehezebb terep, több benne a szintemelkedés, és szeretnénk még frissen, az elején letudni ezt a dombosabb, emelkedős-lejtős szakaszt. A végén pár kilométert megpróbálunk majd együtt futni, hogy hárman egyszerre érkezzünk meg az Írott-kőre. Egyelőre ez a terv, de meglátjuk, hogy milyen állapotban leszünk. A cél azonban nem az, hogy szenvedjünk egy hétig, kínlódjunk, bizonyítsunk valamit, hanem hogy fussunk egy jót a Kéken, élvezzük a magyar táj változatosságát, szépségét, és megismerjünk olyan vidékeket, amelyek eddig kimaradtak az életünkből.
Aki kedvet érez egy kis terepfutásra, és szívesen csatlakozna a Kék Csapathoz, az az esemény Facebook-oldalán a menetrendről is tájékozódhat. A trió futását itt követheted nyomon.
Kapcsolódó cikkeink:
