Dél-Budán, a mindig forgalmas 6-os út és a még annál is forgalmasabb M0-ás közelében azt gondolnánk, biztos nem lehet természetközeli, nyugalmas, pláne csöndes helyeket találni. Valóban nem könnyű, de ha a szél is úgy akarja, és nem hozza felénk az autók zaját, a Hárosi-öbölnél megtalálhatjuk, amit keresünk.
Szombaton délelőtt meglepően sokan gyülekezünk a Hárosi-öböl mellett, a Honvéd Sporthorgász Egyesület horgásztanyájához vezető kapunál. Mindannyian azért jöttünk, mert szeretnénk a kicsiny Hunyadi-szigetet megnézni. A sziget, ami tulajdonképpen már jó ideje félsziget, a szomszédos Háros-sziget előszobája. És hogy miért olyan nagy szám? Azért mert nagy testvérével együtt ezek a főváros utolsó, ha nem is érintetlen, de most már emberi tevékenységtől mentes ártéri vadonjai.
A folyószabályozások során épített töltésen jutunk be a szigetre
A Háros-szigetre, a háborítatlan természet megőrzése érdekében, nem is lehet belépni, de a kisebb Hunyadi-szigeten sem lehet csak úgy lófrálni, csak hétvégenként, vezetett séta keretében lehet azt megnézni. A területet korábban egyébként Mészáros-szigetnek hívták, mivel marhákat legeltettek itt. Ahogy feltárul a területet elzáró vaskapu megindul a csapat, de vezetőnk, Kulcsár János, az egyesület elnöke máris megáll, mint később kiderül, ez gyakran megismétlődik majd, mert tele van sztorival. Az is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ő és horgásztársai féltő gonddal óvják a szigetet, és teljesen önkéntes alapon, szabadidejüket áldozva vezetik a sétákat.
A fura, vaskunyhóra emlékeztető „valami” egy pontonhíd darabja
Ahogy beljebb haladunk, a folyószabályozások során, 1911-ben parthoz kapcsolt, és azóta félszigetté vált két sziget töltésén, különös katonai járművek és eszközök tűnnek fel. Magamtól sosem jöttem volna rá, hogy a fura alakú fémházikó az út mellett egy ponton, vagyis egy ideiglenes híd egy darabja. És hogy mit keres itt? A területet sokáig a hadsereg használta, 1928-tól hidász és utász alakulatok állomásoztak itt. Ma is láthatóak még az egykor itt húzódó szögesdrót oszlopai, a szomszéd telken álló régi épületekben pedig egykor a Horthy-lovarda, a későbbi Hunyadi laktanya működött.
A tanösvény bejárata, tábla is jelzi, hogy a terület védett
Az egyesület lábakon álló horgásztanyáján látszik a rekord magas 2006-os dunai árvíz szintje, amikor szinte az egész sziget víz alá került. A tanya előtt példás rend, a tűzrakó hely mellett glédában állnak a farönkök, sehol egy eldobott papírfecni. A kis tisztás után égigérő fák magasodnak, középen a védett terület határát jelző tábla, mellette indul a Honvéd-Hunyadi tanösvény, amelyen bejárható a sziget.
Puhafás ligeterdő és a fákra felkúszó fátyolvegetáció
Az út elején, a sűrűben furcsa bungallókat látunk, ezek az egykori tiszti nyaralók, melyeket leszerelt híradós kocsikból alakítottak át. Beljebb már teljesen a természet veszi át az uralmat. A puhafás ligeterdőben fehér nyár az uralkodó fafaj, róluk zöld függönyként hullik alá a fátyolvegetáció. A vadszőlő, a szeder és a komló beszövi az egész erdőt, áthatolhatatlan zöld leplet borítva mindenre. Körülöttünk csilp-csalp füzikék énekelnek, felettünk szürke gém röpül komótos szárnycsapásokkal. Sajnos, a Duna magas vízállása miatt most csak a tanösvény egy részét lehet bejárni, a sziget déli részéhez nem jutunk el, a szomszédos kis Szerelem-szigetről is csak hallhatunk, megnézni most nem tudjuk. De ősszel egészen biztos bepótoljuk, annál is inkább, mert akkor gyönyörű színekben pompázik az erdő.
Innentől már a víz az úr, a tanösvény déli része most járhatatlan
Levezetésként még átmegyünk a Hárosi-öböl egy másik pontjára kavicsokat dobálni. Ide már tényleg nagyon közel van az M0-s hídja, de valahogy most nem is hallom a szünet nélkül áradó forgalom zaját, csak nézem a vizet és a szemközti Háros-sziget áthatolhatatlannak tűnő vadonját.
A nyugalmas Hárosi-öböl, a túlpart már a Háros-sziget
A Háros-szigeten a múlt század hatvanas éveiben hagytak fel az intenzív területhasználattal, zárt katonai terület lett, és azóta alakult ki a területre napjainkban jellemző értékes ártéri vegetáció és az ehhez kapcsolódó állatvilág. A 13. században IV. Béla alapított itt kolostort, de ennek nyomai ma már nem látszanak. A Háros név egyébként egy ősi falu nevéből ered, ami nem itt, hanem a Duna túloldalán, a Csepel-szigeten volt.
Az öbölmenti ösvény a hatalmas nyárfák alatt, a part kedvelt horgászhely
„A kép trópusi őserdőre emlékeztet. Színek és formák ragyogó kavalkádja. Minden tisztás más és más, a csúcsíves szőlőgótika egyéni remeke, szőlőindákból font, levélfreskóval borított templomi hajó, vagy inkább csúcsíves cseppkő-barlang, vagy összhatásában inkább gótikus katedrális”- írja a Háros-szigetről Horgas Lajos a Dél-Buda természeti értékei felett éberen őrködő Zöld Jövő Egyesület tagja, azon kevesek egyike, aki járhatott a szigeten. A Háros-sziget jó ideje elzárt terület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park része, ahová emberek csak nyomós indokkal léphetnek be. És nagyon jól is van ez így, hisz csak így biztosítható, hogy az egyik utolsó fővárosi vadon még sokáig megmaradhasson.
A cikk 2019 májusában jelent meg először.
