Alkalmas helyet keresve bukkantunk egy bizonyos dr. R. Z. naplójegyzetére az adriai Hvar szigetéről: „… levegője és klímája tökéletes (…) Eldugott kis öblei, hatalmas levendulamezői, nyugalma, s az egész szigeten minket körülvevő atmoszféra csodálatos (…) nincs olyan óra, hogy ne vágynék vissza”.
 

A sziget fővárosa, Hvar felett magasodó fellegvár nem mindennapi látvánnyal ajándékozza meg az utazót

Most, hogy bejártuk a szigetet, a következőket tenném hozzá: Hvar természeti szépségei valóban egyedülállóak. Az Adria más szigeteivel ellentétben, buja, olykor Afrikára jellemző növényzet borítja, s ezt csak ellenpontozzák a levendulaültetvények, a teraszos szőlő és gyümölcskertek, az olívaligetek, a pineaerdők, s a rozmaringmezők mediterrán tarkasága. Mégis, ami leginkább vonzó a nyugalmat keresőnek, azok a meghitt, hihetetlenül tisztavizű öblöcskék százai. S hogy ezek a ministrandok főként kavicsosak vagy sziklásak? Oda se neki, hisz éppen ez a „szexepiljük”, a gumiszandál remekül megoldja a gondot.
 

Másfelől, ha egy ily méretű intim szférát „elfoglalsz” magadnak, mások nem fognak zavarni, néhány lépés, s találnak maguknak másikat. A Google-térképet tanulmányozva választásunk egy „kétszemélyes” öblöcskével rendelkező apartmanra esett, félúton Jelsa és Vrboska között, Hvar szigetének nyugati felén. A szempont az volt, hogy a kocsi használata nélkül, mindkét települést elérhessük könnyed sétával vagy bringázással, a tengerparton kígyózó, árnyékos szalagutat használva.



Néhány szó Dalmácia királynőjéről

Tudtad, hogy Hvar szigete több világlistán a top 10 szigetek között szerepel? Mert én nem. De most, hogy megfordultam rajta, az ilyenfajta összeállítások ellen táplált szkepticizmusom ellenére, elhiszem. S tudod, mit csodáltam leginkább a hétköznapi emberekben? Nyers kedvesességüket, őszinteségüket és becsületességüket. Főleg az idősebb korosztályban. Ők még túl közel vannak a hajdani halászéletmódhoz, hogy átvegyék a szárazföld szülötteinek rafináltságát.

 

Hvar becenevéhez méltóan karcsú, mint egy modell, teljes hossza 68 km, de legnagyobb szélessége is mindössze 10 km. Az öblöknek köszönhetően a partvonala meghaladja a 250 km-t, s ez teszi lehetővé, hogy hivatalosan negyvenféle szervezett bringatúrát ajánlhatnak a szigeten. (Reggelente legtöbbször az erkélyünk alatt elsuhanó kerékpáros csoportok csevegésére ébredtünk). Tizenegyezer ember él a szétszórt, egymástól olykor elszigetelt településeken, melyek közül a legrégebbi Stari Grad, az Öreg város. A sziget északi partvonalán szembeszökően sok az erődítmény, várfalakkal körülvett templom és őrtorony - ezek szolgáltak védelmet a szárazföld felől támadó ottomán hajók, valamint a 16. században divatossá vált földközi-tengeri kalózkodás ellen. A vulkánikus hegyvonulat legmagasabb pontja a 628 méteres Sveti Nikola (Szent Miklós) csúcs, a rajta álló kereszt és kápolna kettőse az egyik legnépszerűbb mountainbike-túra célpontja.



Gasztró vonatkozásában egy gyengéd figyelmeztetés! Bűnt követ el az, aki legalább egyszer nem bök az étlapokon szereplő tenger gyümölcseinek egyikére-másikára valamelyik kisebb városka tengerparti éttermében - a fogás friss, még érződik rajta a sós víz illata. S ha már itt tartunk, legjobb boruk hozzá a Zlatan Pavac, igaz, ez vörösbor, ám nyugodtan felrúghatod a berögződött, sznobos „halhoz-fehérbor” dogmát, itt senki sem pillog rád az orra mellől. Ha olcsóbb nedűre pályázol, másik jó tanács: kérdezd a pincért, mi a ház bora. Abból nagyobb mennyiséget vásárolnak fel, így lejjebb tudják nyomni az árát. Megéri. Legtöbbször jobbak is a palackozottaknál.

 

Szűz Mária erődtemploma Vbroskában

 

Iránytű

Számunkra irgalmatlan órában, hajnali háromkor ébredtünk indulásunk napján, s öt órakor már kifelé kígyóztunk Budapest ébredő utcáin. Az M7-es - Letenye - Zágráb - Split útvonalat kényelmesen, több megállót közbeiktatva, nyolc óra alatt tettük meg. Split központjától 10 km-re, annak egyik külvárosában, Podstranában várt bennünket előfoglalt szállásunk, melynek balkonjáról szuper panorámában bontakozott ki a forgalmas öböl, a koradélutáni nap sugaraiban. Könnyű ebéd, aztán irány a jachtkikötő és a végében lévő strand. Szinte hihetetlenek tűnt az azúrkék ég alatt, hogy reggel még zuhogó esőben, ónszürke felhők burkában pakoltuk be a Suzukit Budapesten.

 

Másnap reggel a 8 óra 30-as komppal folytattuk az utazást szigetünk felé, mely nagy meglepetésünkre, a szigetcsúcsokat komótosan kerülgetve, csigalassúsággal dohogott tova, így több mint két órát tartott az út Stari Gradig. Még szerencse, hogy vittem magammal távcsövet, s a szigetek oldalait pásztázva szórakoztattam magam. Jó tudni: Stari Grad kompkikötőjével szemben van egy modern Tommy bevásárlóközpont, ott mindent megvehetsz, amire szükséged lehet az elkövetkezendő napokban, nagyjából hazai árakon, nagyon jó minőségben. A helyben sütött kenyeret ki ne hagyd!

Pillanatok „Muki Bay” környékén

A maradék 10 kilométert afrikai tájon át autózva érkeztünk szigeti szállásunkhoz, mely felülmúlta minden várakozásunkat úgy minőségben, mint felszerelésben, s a házigazdák figyelmessége terén. A tenger valóban húsz méterre volt az erkélyünktől, s reggelente tényleg napfényben fürödve ébredtünk. A kis öblöt azonnali hatállyal elneveztük Muki Bay-nek, s naponta legalább kétszer birtokba vettük. Úszkáltunk palackzöld vízében, személyes ismeretséget kötöttünk az ott lakó rákokkal, halakkal, s egyéb, számunkra meghökkentő külsejű tengeri herkentyűkkel.

 

Délután jól esik a szieszta és egy kis beszélgetés a világ dolgairól a városháza előtt Jelsában

 

Fürdések között bekerekeztünk Jelsába, vagy Vrboskába, ebédeltünk vízparti teraszokon, majd a helység felfedezésére indultunk. Mindkét település magán viseli az egykori halászélet jellegzetes vonásait, melyek harmonikusan vegyülnek a modern életstílus, s ezen belül a turizmus követelményeivel, úgy az új vendégházak építésében, mint a vitorlás és motoros jachtok, s a digitális kultúra megjelenésében. Mégis, mindkettőnél megmaradt a mindennapi élet centrumaként a romlatlan, régi főtér a halászkikötővel, a reggelente csoportosan kivonuló öreg halászokkal és kézműves csónakjaikkal, s esténként a városháza elé kiülő „bölcsek” csoportjával. Végtelen nyugalom árad az időtlen kövekből, melyekből a falakat, hullámtörőket, kerítéseket rakták össze. S ez nekünk, zaklatott fejű szárazföldieknek, jobb, mint bármely trendi gyógyjavallat. Jelsa és Vrboska valójában ékszerek Dalmácia királynőjének testén.

A sziget egyik bájos szeglete, Vbroska

 

Más hullámhosszon

Egyik reggel megkerestük a slusszkulcsot, s beautóztunk a sziget bulifővárosába, a szállásunktól 26 km-re lévő Hvarba. Merőben más világba csöppentünk. A tágra tárt jachtkikötő mólói a világ legmodernebb vitorlázóinak, motorosainak nyújtanak luxus kiszolgálást, a sétányokon színes nemzetközi forgatag hullámzik, hatalmas utasszállító hajó kompjai ingajáratban hozzák-viszik távol-keleti utasaikat, s a város fölött uralkodó, méltóságos Fortica erődből pompás látványt nyújt a Pakleni-szigetek fűzére, melyek közül az egyiken, a Carpe Diemen egész éjszaka zakatol a DJ lemezkollekciója. Aki izgalmakra, pörgésre, netán új ismerősökre vágyik, annak itt a helye. Az egésznapos tapasztalatgyűjtéssel egybekötött kerekezés után, mi tagadás, csudijó érzés volt visszatérni a mi kis Muki Bay-ünkbe, s fejest ugrani csillogó zöld vizébe.

Utószó Hvar szigetéhez

A hetedik napon, házigazdáinktól, Nikolától és Irénétől elbúcsúzva, fájdalmas szívvel hagytuk magunk mögött kis öblünket, benne tengeri barátainkat. A még alvó házak között kihajtottunk a főútra, s végigszáguldottunk a sziget gerincén, a legdélebbi pontra, Sućuraj városkájába, mely legközelebb fekszik a kontinenshez.

Sucuraj - búcsú a szigettől

 

Kellemes csalódás - előző hírekkel ellentétben, az útvonal kb. kétharmadát, részben új nyomvonalon, már átépítették sztrádaminőségű, legalább kétpályás autóúttá, csupán a maradék harmad kínál némi izgalmat, korlátok nélküli szakadékok peremén kígyózva, megtűzdelve időnként tűkanyarokkal. Sućurajból rendszeres kompjárat indul a szoros másik oldalára, Drvenik kikötőjébe. Az út mindössze 45 percig tart, és sokkal olcsóbb, mint a spliti járat. A bevezetőben emlegetett doktor úrhoz mérten nekünk félórára sem volt szükségünk arra, hogy honvágyat érezzünk Jelsa után.

 

Írta és a fotókat készítette: Somogyvári D. György