Három bagolyfaj példányait is megfigyelhetjük a Kis-Sárréten fekvő Biharugrán. A téli időszakban a külterületeken költő példányok is behúzódnak a településekre, így az emberek sűrűbben találkozhatnak velük.
A legtöbben az erdei fülesbaglyok vannak jelen, legalább 30-40 példány mozog a belterületen. Ezek a madarak a külterületeken költenek, csak télen jönnek be a településre. Nagy részük a templomkert környéki fákon húzódik meg, de elhagyott portákon is rábukkanhatunk néhány példányra. Általában örökzöld fákat választanak, melyeknek zárt lombozata egyrészt jól elrejti őket, másrészt védelmet is nyújt a hideg, szélsőséges időjárás ellen. Az erdei fülesbaglyok általában szürkületkor indulnak portyázni, ilyenkor jól megfigyelhető, ahogyan könnyed röptükkel keresztbe-kasul pásztázzák a terepet. Mivel rágcsálókkal táplálkoznak, így nagymértékben hozzájárulnak a belterületi rágcsálóállomány csökkentéséhez.
Kuvikok szintén szép számban élnek Biharugrán. Ezek a kistestű bagolyfélék a belterületen költenek, általában minden utcában rábukkanhatunk 1-2 kuvikcsaládra. Előszeretettel választják az elhagyott házakat, de lakott épületek padlásterében is fészket rakhatnak. Szürkület idején kiülnek a kéményekre, a házak gerincére és ott „beszélgetnek”, majd elindulnak éjszakai vadásztúrájukra. Általában kisebb rágcsálókat zsákmányolnak.
A kis testű kuvik a nyílt, alföldi tanyás vidékeket kedveli, ahol főleg padlásokon, állattartó telepeken költ. A zárt erdőket elkerüli. Főleg kisemlősöket és énekesmadarakat fogyaszt, de kisebb hüllőket, kétéltűeket és rovarokat is elkap. A régi görögöknél a legnagyobb tisztelet jele volt, ha élő kuvikot ajándékoztak valakinek. Latin nevét is Pallasz Athénéről kapta.
A harmadik faj a gyöngybagoly, amely kisebb számban ugyan, de szintén költ a településen. Rendszerint gabonatárolók, gazdasági épületek, templomtornyok, gépszínek vagy elhagyott házak padlástere szolgál otthonául. Összességében csupán néhány pár költ Biharugrán. Jellegzetes, az emberi fül számára nem túl kellemes hangja alapján jól felismerhető.
Egy viszonylag ritka kuvikfaj, a füleskuvik is megtelepedett a területen. Leginkább a régi temető odvas, öreg fáiban figyeltük meg szórványos költését. Velük azonban télen nem találkozhatunk, mivel augusztus végén afrikai telelőterületükre vonulnak, ahonnan április közepén térnek vissza. Viszont, ha mostanság Biharugrán jársz, élénk nappalozó bagolyvilágot figyelhetsz meg, és a füleskuvikon kívül a fent említett három bagolyfaj valamelyikével nagy eséllyel összefuthatsz.
Kapcsolódó cikkeink:
Baglyok, a szimpatikus ragadozók
Így néz ki most Magyarország bagolyfővárosa
Gyöngybagoly, az éjjeli őrszem
