Elmondhatom magamról, hogy az immáron 11 éves túratapasztalatommal a hátam mögött sokfelé megfordultam már, de van egy hely ezen a Földön, amely mindig is a legkedvesebb lesz számomra. Szülőhazám, tanítóm: a Mecsek.
Árnyas fái alatt, ahol megpihen a lélek egy túlhajszolt nap után, ahol örömittas túrázók százai lepik el az erdei utakat teljesítménytúrák alkalmával. Az öreg barát, akihez mindig jó hazatérni, aki mindig meleg szívvel és tárt karokkal vár, legyen bár hóvihar, égzengés, földindulás, sártenger, vagy kiáradt patakok, mert a Mecsek mindig tartogat számunkra meglepetéseket.
Soha nem tudhatjuk, éppen melyik arcát mutatja felénk. Ha jó kedvében találjuk, melengető napsugaras rétek, csicsergő madarak és lágyan surranó, zubogva bucskázó hegyi patakocskák követik utunkat. Ezen a napon jó kedvében volt az öreg, ezért úgy gondoltam bejárom a legkedvesebb útvonalat, aminek már minden bokrát és fáját, minden egyes fűcsomóját ismerem.
Zobákpuszta
Zobákpusztáról indultam. A kék négyzet jelzésen haladva követett a hosszan elterpeszkedő Hármas-hegy gerincének látványa. 2 km megtétele után a sűrű erdőből, mintegy varázsütésre bontakozott ki előttem egy picinyke rét, ami régen egyházi kaszáló volt, ennek állít emléket a neve is: Pap-rét. Szépen csillogott a harmatos fű a reggeli napsugárban. Aranyban fürdött a rét, pitypangok virágai szálltak a széllel.
Pap-rét
Rövidesen ismét az erdőbe jutottam, ahol egy lankásabb úton, a piros négyzet jelzésen haladva beértem a festői szépségű Püspökszentlászlóra, amely fekvéséből adódóan egyike a Kelet-Mecsek páratlan gyöngyszemeinek. A legenda szerint Szent László királyunk kedvelt vadászhelye volt a térség és egy alkalommal szörnyű vihar elől menekülve keresett menedéket éppen itt, nevét is innen kapta a kis település. Szűk völgyecskében kanyarog a köves országút, egyben a falu egyetlen kis utcája is, csodálatosan felújított régi parasztházakkal. Jobbára városiak használják hétvégi háznak, de egyre többen élnek a falusi turizmus adta lehetőségekkel, és kiadó apartmanként hirdetik a házukat. Igazi felüdülés a munkában meghajszolt, kimerült emberek számára, a családosok közkedvelt pihenőhelyévé vált az utóbbi évtizedben.
A tréfás kedvű falusiak úgy mondják, Püspökszentlászlón csak egy oldalán sütik a palacsintát. Aki belép a faluba, rögtön érteni fogja a viccet, hiszen a meredek völgyoldal miatt a falu utcájának északi oldalán állnak csak házak. A falu végén lenyűgöző püspöki templom és kastély helyezkedik el, melyet 1797-ben kezdtek építeni. A több mint 84 féle növényritkasággal telepített arborétum tőszomszédságában halastó és impozáns szökőkút is helyet kapott. Egy kellemes séta igazi felüdülés itt testnek és léleknek egyaránt.
A püspöki kastély és templom Püspökszentlászlón
A falut elhagyva egy meredek kaptató következik a sárga sáv jelzésen. Utam elvezet a Diós-kút előtt, mely legendás friss, hideg, enyhén dióízű vizéről. Jót is tesz ez a kellemes frissítő, hiszen a Hárs-tetőn felfelé haladva bizony izzasztó mászásnak nézek elébe. Felérve hamarosan kinyílik előttem az erdő és egy lenyűgöző nagyságú réten keresztül vezet az utam, amely a Miske-tető elnevezést viseli. Jó időben komoly késztetést érzek arra, hogy egy plédet leterítve, virágszőnyegben szundikálva pihenjem ki az út fáradalmait. Kedvenc helyem látványa hívogatóan csábít, de a megvalósítással adós maradok. Jóleső érzéssel pillantom meg a távolban a kis falut, amely a kíváncsi szemektől elzártan, szinte beleolvadva a lankák zöldjébe, csendben megbújva rejtőzik. Kisújbányára (Neuglashütte) értem.
Kilátás a Miske-tetőről
Látogatásom felér egy időutazással. Klasszikus sváb parasztházak őrzik a réges-régen idetelepült német ajkú, főképpen morva üvegfújó telepesek keze munkáját. Óbányához és Kisújbányához hasonlóan itt is üvegművességből éltek a helyiek. Kemény volt az élet ezen az elzárt kis településen, ahová mindössze erdei utak vezetnek. Lakói önellátásra rendezkedtek be, hiszen egy nagyobb havazás akár napokra elzárhatta őket a külvilágtól. A településen halad el a Szent Márton útvonal - Via Divide Caritatem, azaz a szeretet megosztásának útvonala, kapcsolódva a Szent Márton Kulturális Központok Európai Hálózatához. Szent Márton 316-ban, a mai Szombathely környékén született és a tettekben megnyilvánuló szeretet örök szimbólumává vált, amikor palástját egy didergő koldusra terítette, akiben később Jézust ismerte fel. Európában számos templomot, kórházat, iskolát szenteltek az ő tiszteletére, és sok település viseli a nevét. Ezeket köti össze az útvonal, amely mintegy 500 km-en hálózza be a magyar tájat.
Folytatva utamat, rövid erdős szakaszt követően - a falun át kanyargó patakocska mellett haladva - jutok le a kék sáv, kék négyzet, majd a kék sáv jelzést követve az Óbányai-völgybe. Látnivalók sokasága kápráztat el a Pro Silva Tanösvényre vezető úton. A Ferde-vízesés, amely a kréta kori vulkáni tevékenység következményeképpen valóban „ferdén” zuhog le a völgybe; valamint a Csepegő-szikla, amely tulajdonképpen egy apró cseppkőbarlang, egyben a béke és nyugalom kicsiny szigete is számomra.
Az Óbányai-völgyben és a Ferde-vízesés
Az égbevesző, magas fák és az összezáruló lombkorona egy sajátos, misztikus hangulatot kölcsönöznek a helynek. Ha valahol, hát itt valóban kicsinek és jelentéktelennek érzi magát az ember. Apró pontnak, akit megtisztelt az erdő és keblére fogadott. Bebocsátást nyertem a mesék birodalmába. A pisztrángos tavak mellett elhaladva nagyot kordul a gyomrom. Ideje lenne harapni valamit. A helyben fogott pisztrángnak nem lehet ellenállni, amit mi mással öblíthetnék le, mint egy jó hideg barna sörrel.
A Csepegő-szikla
A kiadós falatozástól elnehezülve - nem túl sietős tempóban - hagyom el a falut. A műúton megtett monoton kilométerek nem tesznek jót hegyen edzett bokáimnak, szerencsére rövidke 2 km ez a szakasz. Az erdő szélén, ahol a betonút elkanyarodik, feltűnik Skóciai Szent Margit emlékkeresztje, ami már jelzi, hogy hamarosan elérem a Réka-várat.
A Réka-vár
Mecseki lány vagyok, mégis sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy felfedezzem ezt a helyet. Sajnos az erózió már szinte a földdel tette egyenlővé, de sajátos hangulata megér egy mászást. A zöld sáv jelzés mentén - egy örvendetesen rövid kaptatót követően - felérek a Skóciai Szent Margit útra. Itt-ott halmok, kőrakások, hosszabb kőfalak jelzik a vár alaprajzát és egyetlen őrtorony, ami még emlékeztet valamikori önmagára. A Mecsekben úgy mondják, maga Attila építtette Réka nevű feleségének. Később Szent István királyunk a várat és a hozzá tartozó földeket két, Angliából száműzött királyfinak adományozta, majd egyikük feleségül vette Szent István királyunk lányát és nászukból fogant a későbbi Skóciai Szent Margit.
Skóciai Szent Margit emlékhely a Réka-várnál
A Hosszú-tető, sváb nevén Langhöhe útján haladva, mintegy 3-4 km-en át követem a jelzést, majd átváltok a zöld keresztre, ami egészen Pécsváradig, utam végcéljához vezet. Itt már nem kell figyelni az útkereszteződésekre, vagy letérő ösvényekre, nyugodtan gyönyörködhetek a tájban. A levelek susogása olyan éteri nyugalmat kölcsönöz az erdőnek, hogy nem is igen siettetem a hazatérést. Mielőtt kiérnék a műútra, ami már lakott terület, visszafordulok, és jóleső érzéssel tekintek vissza a hátrahagyott kilométerekre. Végigsimítva egy terebélyes fa törzsén, magamban elköszönök az én óriásomtól és hálát adok azért, hogy a természetjárás csodáját ma ismét megtapasztalhattam.
A cikk a Turista Magazin 2015-ös cikkíró pályázatára érkezett.
Kapcsolódó cikkeink:
Hókörkép: így köszöntött be idén a tél
Kövek, amelyek bármikor megérnek egy bakancshúzást
Eláll a lélegzet is - Kövirózsa tanösvény a Jakab-hegyen
