Jakab Erzsébet példája is mutatja, hogy az OKT teljesítéséhez nem fetétlenül szabadidőre, pénzre van szükség, hanem a legfontosabb az elhatározás és a kitartás a cél beteljesítéséhez. Erzsi nemcsak egy hétköznapi túrázó, hanem egy remek blogger is, aki nemcsak kirándulásait teszi közzé a neten, hanem kiváló  ételreceptekkel is megajándékozza olvasóit a Bakancs és Fakanál blogon. Szóval nyugodtan nevezhetjük őt "gasztronautának". Jelmondata: "Kóstold meg Magyarországot a szemeddel, a száddal és a szíveddel!"

Hogyan lettél természetjáró?

Középiskolában anno ODK-s (Országjáró Diák Kör) voltam, hiszen Cseszneken nőttem föl, így adva volt a gyönyörű környezet, a szebbnél szebb kirándulóhelyek. Később a barátaimmal szerveztem túrákat, és a családommal is sokat kirándultam.

Egy gyógyíthatatlan betegség kiderülése kapcsán szerettem volna lekötni a gondolataimat, és kapóra jött egy ismerősöm hívása egy hosszabb teljesítménytúrára. Innentől aztán nem volt megállás, megtetszett, mert egyben sport, kikapcsolódás, és örömforrás is. Nagyon sportos fiatal társaságba kerültem, - ők voltak a bébielefántok - több futóversenyre is elvittek, és így kerültem a Pázmándi Pucúttnyúl Sportegyesülethez.

Szóval beleszerettél a teljesítménytúrázás világába is?

Van 100-as, 70-es és sok sok 40-es meg kisebb teljesítésem, de az idők folyamán átalakult nálam az érdeklődés, a teljesítés helyett a szemlélődésre vágyom. Ez 7 éve történt, azóta már az a baráti kör szétszakadt, de a természetjárás szeretete megmaradt.

A Kéktúra végigjárására hogyan szántad el magad?

Sok teljesítménytúrán teljesítettem a Kéktúrából résztávokat, és figyeltem, ahogy a társak pecsételnek a Kéktúra füzetükbe. Valahogy nem tetszett volna így, mindig motoszkált a fejemben a gondolat, hogy elejétől a végéig sorban szeretném bejárni.

Tavaly lettem 50 éves, és azt gondoltam, valami nagyobbat kellene teljesíteni, és elhatároztam, január 1-jén elkezdem és az egész évet erre szánom. Természetesen hétvégenként, ahogy időm és pénztárcám engedi.

1 / 14

Hétköznaponként átlagos háziasszony vagyok, talán az átlagosnál több energiával megáldva. Irodavezetőként dolgozom egy építőipari cégnél, elég stresszes munka, sok a számítógépes, telefonos, azaz "gépi" információ.

Kikapcsolódásként hét közben a főzés, hétvégenként pedig a túrák stresszmentesítenek. Imádom a gasztronómiát, a férjem szakács, együtt főzőcskézünk. Mivel általában hétvégén dolgozik, a lányom pedig már elmúlt 17 éves, a hétvégéim szabadok, és hódolhatok szenvedélyemnek, a gyaloglásnak.

Milyen más hobbyd van még?

Pár éve blogot kezdtem írni a túráimról, kirándulásaimról, ez is egyfajta hobbi, mert szeretek írni. Mivel vakon gépelek, kevés időt vesz igénybe. Mindemellett szeretek kiállításokra járni, szeretem a mozit, színházat, és gombázni is szívesen megyek.

Hogyan tudod ilyen remek tempóban leküzdeni a kilométereket?

A kilométerek leküzdéséhez az előttem álló évek tapasztalata segít, és egy barát, aki már végigjárta a Kéket, segít a szervezésben, és velem gyalogol. Egyébként pedig szerintem bárki végig tudja járni, nincs benne ördöngösség, csupán akarat kérdése.

Az eddigi szakaszokon mi jelentett különösen nagy élményt számodra?
Legnagyobb élményt a január 1-jei Írottkői indulás jelentette, nagyon sokan vándoroltak fel "csak úgy" újévkor a csúcsra, és a havas fák látványa is csodás volt. Legszebb panoráma a múlt hét végi túrámon volt, - ezt még nem írtam meg a blogban, de hamarosan - a Lesencetomaj fölötti hegyen, a Kőorrán, fantasztikus kilátás van, az összes tanúhegyet látni.

Nagy élmény még az egyszerű falusi emberek kedvessége, hogy leállnak beszélgetni velem, és olyan  életszerű, normális és természetes minden. Egészen más, mint a városi hétköznapokon. 

OKT Keszthelytől Tapolcáig
(Erzsi 2014. február 13-án megjelent bejegyzése blogjában)

A Kéktúra olyan, hogy állandóan csinálni kell, hogy meglegyen. Így a szombati rövid szakasz után vasárnap egy kicsit hosszabbat vállaltam, annak ellenére, hogy esőben landoltam. Keszthely környékén szép kis táblák vannak mindenütt a turisták számára iránymutatásul, de sokszor inkább csak szépek, mint hasznosak.

A jelzés végül is ezen a szakaszon teljesen rendben volt, egyszer sem kellett keresni, szépen festett, egyértelmű. Az eső elől kapucni alá rejtett fejemmel volt időm gondolkodni azon, élvezem -e ezt a sártengert. Az akarás nem volt kérdés, inkább csak az élvezet...

2 / 14

A terep ismerős volt a Lepke túráról, a sáros löszös út még emelkedett is folyamatosan. Többet csúsztam hátra, mint előre, de igyekeztem nem törődni vele. Aztán változott a kép, erdő, fairtás, erdőirtás következett, és hosszan hosszan meneteltem a szürkeségben. De egyszer csak ennek is vége lett, és beérkeztem végre Vállusra.

3 / 14

Emlékeim szerint a pár évvel ezelőtti Lepke túra idején szép zöld volt minden, élvezni lehetett a völgyszakadásokat, patakot, rétet.

Most az aszfaltot lehetett élvezni, hogy végre vége a sárnak. Beértem a faluba, picit elállt az eső. A pecsét a falu közepén, a templom melletti bolt oldalán található. A bolt már ezer éve zárva van, a ház eladó. Remélhetőleg a pecsét marad, és remélem, hogy hamarosan megújul a rozsdás doboza is.

Itt fogyasztottam el a reggelimet, és egyben ebédemet is, az összkomfortos pecsételőhelyen.

4 / 14

Összkomfort volt, széles padokkal, vízcsappal, és szemetessel. Még telefon is akad vészhelyzetre, térerő ugyanis nem mindenütt van. A falu egyébként aranyos, szép fekvésű, picike, se bolt se kocsma, de templom és eladó ház az van. Zsákfalu, csendes, jó levegőjű, közel a városhoz. Indulásra gorombán eleredt az eső, szerencsére nem sokáig tartott. A falut elhagyva ismét erdőben jártam, aztán már nem sokat kellett gyalogolnom a túra legszebb szakaszáig.

Megláttam a Kőorrát, a vulkáni hegyet Lesencetomaj fölött.

5 / 14

Az aszfaltutat keresztezve nagyobb tábla jelzi, hogy az Országos Kéktúra útvonalán járunk. Ez mindig öröm, és jóleső érzés. Olyan, mintha várnák errefelé a kéktúrázókat, és azt érzem, büszke vagyok, hogy én is kéktúrázó lettem.

A büszkeség mellé csodás panoráma tárult elém, szerintem innen a legszebb a kilátás a Balatonra.

6 / 14

Szőlők, tanúhegyek, Somló és Szent György-hegy, és persze Balaton. Csodaszép kilátás, és még mindig felfele megyek, egy jó meredek kaptatón, egy szuper kilátóponthoz.

7 / 14

Innen aztán teljes a panoráma minden irányba, de még mindig felfele kapaszkodok. A szél erősebben fúj, de nem szegi kedvemet, gyönyörködöm a tájban. Hamarosan találkozom a kék háromszög jelzéssel, mely a tetőre, a Kőorrára visz fel. Kissé járatlan az út, de megéri a kitérő. Igaz, a fáktól nem lesz panoráma, viszont vulkáni kőtengert fotózhatunk.

8 / 14

Bazaltoldalát benőtte a moha, csúcsán a csúcskő jelzi, a tetőre érkeztünk.

9 / 14

A kitérő nem több mint 6-700 méter, megéri, hiszen érdekes, hogy a Keszthelyi hegység ezen oldalán vulkáni bazaltot találunk, a szemben lévőn pedig dolomitbányákat láthatunk. A felfedezetlen Keszthelyi-hegység magával ragadó csodákat rejt, panorámás hegyeket, érdekes dombokat, szőlőket, kis pincéket, belső medencét, és a tanúhegyek között vagy három helyen csillan meg a Balaton vize.

Visszatérek az útvonalra, és elkezdek ereszkedni. Ez egy nehezebb szakasz, csúszós, köves, de nagyon érdekes.

10 / 14

Az öreg fán szétnyílt a kék jelzés festése mindkét ágon. Buja növényzet van, még korlát is segíti a lejutást.
El is kél, mert a sáros talajon kell a kapaszkodó. A meredek hegyoldal lentről nézve lankának tűnik, itt viszont térdfájást okoz. A nedves környezetben sokféle gombát látok, egy tönköt lefotózok.

11 / 14

Öreg szelídgesztenyék alatt érkezem az aszfaltos útra, már látom a falu házait.

12 / 14

A Máté-kút oroszlános kifolyójában tiszta friss víz folyik, nyáron jól jöhet a kirándulóknak. Beérkezem Lesenceistvándra, szóba elegyedek egy nénivel, aki azonnal levágja, a Kőorráról jövök.

Neki ott van a hegy alatt szőlője, de bizony fája a lába a meredek hegyen dolgozni. Kedves, beszédes, élvezet hallgatni.

13 / 14

A pecsételőhely a falu közepén lévő kocsmában van, tábla jelzi itt is, és nagyon tetszik, hogy a Kéktúra emblémája is a kocsma falán található.

A hölgy kedves, tudja a dolgát, a kávé pedig nagyon finom.

14 / 14

Innen Tapolcáig aszfalton vezet az út, kellemetlen, forgalmas, alig várom, hogy az állomásra érjek.
Pecsét a füzetbe, jövő héten folytatás következik...