Néhány hete adták át a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) munkatársai a Bakony Természetbarát Egyesület túravezetőjének a 6000-es sorszámú Országos Kéktúra-jelvényt. Dr. Cseh György az Országos Kéktúrát nem egyedül, hanem feleségével, dr. Cseh-Kis Gyöngyivel járta végig és fejezte be, így a következő sorszám az ő neve mellett szerepel. Az élményeikről kérdeztük őket.
Így örült Gyöngyi és Gyuri, amikor házhoz jött a két OKT-jelvény
TM: Honnan jött nektek a természetjárás szeretete és az Országos Kéktúra teljesítésének ötlete?
Gyöngyi: Már gyerekkoromban is túrázgattunk a szüleimmel a családi nyaralások kapcsán, cserkészként is leginkább a túrák tetszettek, és a természet közelsége. Szegediként mindig nagyon sokat kellett utazni, hogy hegyeket, igazi vadregényes erdőt láthassak, így nagyon örültem, amikor a Bakonyba költözhettem, most pedig a Balaton-felvidéken élek, ahol még a Balaton is itt van. Gyönyörű! Igazából Gyuri ötlete volt a kéktúra teljesítése. Tudtam róla, hogy van ilyen, de túl nagy falatnak találtam. Amikor ő felvetette, örültem az ötletnek, mert nagyon szeretek túrázni.
Gyuri: A gimnáziumi osztálykirándulásokon sokat túráztunk, talán itt kezdődött a természetjárás az életemben. A szegedi egyetemi évek után Zircen kaptam munkalehetőséget, és amikor odaköltöztem, megvettem az első turistaatlaszomat, és ezzel indultam felderíteni a környéket. Eleinte egyedül jártam az erdőt, később Gyöngyivel együtt fedeztük fel a Bakonyt. A kéktúra teljesítése egy kihívást is jelentett nekem, tudtam, hogy nem lesz rövid, de vonzott az ország más vidékeinek megismerése is. Természetesen a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozat is nagy hatással volt rám.
Gyuri „civilben” a Bakony Természetbarát Egyesület túravezetője
TM: Az igazolófüzetetek szerint valamivel több mint hét év alatt lett meg az OKT. Hogyan osztottátok be a távokat, mi alapján terveztétek meg, hogy éppen hova mentek, kettesben vagy nagyobb társasággal túráztatok?
Gyöngyi, Gyuri: Egészen pontosan 7 év, 6 hónap, 7 nap. De valójában 56 túranap volt. A túrát nem a kiírás szerint jártuk végig (az Írott-kőtől Hollóházáig), az első pecsétünket a Zirc-Bakonynána-szakaszon gyűjtöttük. A közelebbi szakaszokat alapvetően tömegközlekedéssel értük el egy-egy hétvégi napon, a nagyobb, egybefüggő túráink alkalmával 100-100 km-eket teljesítettünk egy-egy nyaralás alkalmával. A túra szervezését megosztottuk egymás között, Gyuri szakaszolt, Gyöngyi szállást és ellátást intézett. A bejárás során leginkább kettesben töltöttük az időt, vagy elvittük Soma kutyánkat is sétálni, de csak pár olyan túranap volt, amikor a barátaink is csatlakoztak.
TM: Mi volt az, ami leginkább és legkevésbé tetszett a kéktúrázás során?
Gyöngyi: Legjobban a más vidékek tetszettek, és az emberek megismerése, a találkozások a helyiekkel. Jó volt látni, hogy javult a jelzések minősége. Tetszettek a közös élmények, a szép tájak. Nagyon sok gyönyörű helyre nem jutottunk volna el, ha nem indulunk el a kéken. Jó volt együtt lenni, sokat beszélgettünk a túrák során. Tetszettek a kilátók, a várak, a turistaszállók hangulata. Tetszett a Zemplén csendje, a bükki csúcsok. Túránk egyik legszebb panorámáját a Julianus-kilátó adta Nagymaros mellett. Ez volt az utolsó szakaszunk, ahol a Dunához értünk le. Így számunkra a Duna kötötte össze a túránk két felét.
Gyuri: A túránk első időszakában több helyen botlottunk bele a jelzések hiányosságába - volt, ahol beszántották a jelzést is. Eleinte tapasztalatlanabbak voltunk, a felkészületlenségünk nehezítette a túrázást. Például elterveztük, hogy hol ebédelünk, és zárva volt a csárda, amikor odaértünk. A hosszabb túráink során az elején még csillagtúraszerűen teljesítettük a szakaszokat, nagyon sok erőt kivett belőlünk, hogy sietni kellett a busz miatt, vagy azon izgultunk, hogy nem vesznek fel minket, amikor stoppolunk. Később már vittük a hátizsákjainkat, és mindennap máshol aludtunk, a szállás mellé vacsorát is igyekeztünk szervezni. Kissé megterhelő volt a Kemeneshát vidékén a rengeteg egyenes, monoton szakasz. Nem örültünk a hosszú betonos részeknek sem, például Tapolca mellett.
TM: Mit fejlesztenétek, változtatnátok a kéktúrán?
Gyuri: A távolabbi úti célok felkereséséhez nagyon hasznos lenne egy szállásadatbázis. Örülnénk, ha a kéktúra útvonalán lévő kulcsosházak nagyobb arányban működnének. A fentebb említett főútvonal melletti aszfaltos szakaszokat jó lenne kiváltani.
Gyöngyi: A kis falvakban nem mindig volt könnyű szállást találni, néha szükség volt a TTT-s fórumra és a Facebookra is.
TM: Tervezitek, hogy megcsináljátok a DDK-t és az AK-t is?
Gyuri: Naná! Igen, mindenképpen szeretném folytatni a kört, de e nagy túra után más célpontok kapnak prioritást.
Gyöngyi: Igen, szeretném megcsinálni, de nem most rögtön. Van több álmom is, ahová szívesen eljutnék még, azokat szeretném megvalósítani a közeljövőben. Például Alpok, Tátra, európai nagyvárosok, Erdély hegyei.
TM: Mit tanácsolsz azoknak, akik most vágnak bele az Országos Kéktúrába?
Gyuri: Sokat bővült az internetről összeszedhető információk köre (menetrend, OKT-honlap, fórumok). Még mindig nagyon hasznos oldalnak tartom Hörpölin weblapját a leírások és a szakaszolási tanácsok miatt. Az egyik Kinizsi-túrámon mesélte egy túratársam egy erdélyi bácsi szavait: „Amíg az egyik lábad lép, a másik pihen.”
Gyöngyi: Ne féljenek tőle, szép lassan úgyis meglesz. Érdemes azért némileg megtervezni, hogy melyik nap meddig jutunk el, szállást, ellátást kell intézni. Így már csak élvezni kell a túrázást. Igazán jó kikapcsolós program, magad mögött hagyod a mindennapi problémákat, jókat lehet beszélgetni és hallgatni is.
Cikkajánló:
Belgiumból jöttek, végigjárták a kéktúrát
A kéktúráról nem lehet lejönni
Egy hét alatt lefutották az Országos Kéktúrát
1160 kilométeres osztálykirándulás
