A nyári hosszú hétvégéket a nyírségi, hajdúsági, borsodi vízitúrázók rendszeresen „használják” evezésekre - egy Bodrog-ártéri kalandozás formájában. Az évről évre változó vízállás, a csatornák, a morotvák, a vízzel elárasztott legelők határait jelző, átláthatatlan bokorsorok már sokakat tréfáltak meg, illetve varázsoltak izgalmat a tájékozódni jól tudó, ártérismerő turisták arcára is.
A hosszú hétvégi Bodrog-túránkat Zemplénből (Zemplín), a magyarok egyik legrégebben megszervezett királyi vármegyéje földvármaradványainak tövéből indítjuk. Táborhelyünk a rév melletti, még most is működő tehénlegelő széle. Gépkocsival jól megközelíthető, de esős időben nem ajánlatos letérni a jól tömörített keréknyomról. A falu békés, zajnak egyáltalán nem nevezhető, alig hallható hangjaival körülvéve, a szikrázó csillagok alatt, a nyirkos fűben egyre vékonyabban füstölgő parázs körül egész sátortábor alakul ki késő éjszakára.
Vízre szállás
Reggel gyors pakolás után indulás az egykori vármegyeház előtti térre. Már vár a Királyhelmecről bérelt busz, hogy a Latorca kaposi hídjához szállítson, ahol a trélerről pillanatok alatt a betonrámpa szélére sorakoztatjuk hajóinat. Mint minden évben, az első túra indulásakor most is tájjellegű üdítőitallal nyugtatgatjuk az „ezt is otthon hagytam”, „azt is elfelejtettem bepakolni” morgolódókat. Közben mindenki a dolga után néz - vannak, akik egészen a túlparton álló halászcsárdáig is elmerészkednek. Sajnos ebben a csárdában nem főzik a Felső-Bodrogköz néhány településén jellegzetes „halászlét”, amely minden bonyodalom nélkül így jellemezhető: krumplileves hallal.
A 70-es évek elejére elkészült csatornán (terveink szerint) 95,8 m tengerszint feletti magasságból indulva csorgunk le 4 nap alatt a 93,5 méteren fekvő Tokajba. A 3-5 km-es hosszúságúra tagolt, enyhe ívekkel vezetett csatorna nem nevezhető unalmasnak, mert a régi meder levágott kanyarulataiba is be lehet evezni szemlélődni, fényképezni, ámulni a természet csodáin. Az új meder meredek, iszapos partja miatt kikötni is csak a morotvák vízig futó füves partján érdemes. Lefelé csorogva a Laborc torkolatától az Ondaváig tartó néhány kilométeres szakaszon, amelyet a környékbeliek Bodrogocskának hívnak, megnézhetjük, ahogy a víz csendesen kanyarogva bont partot, s épít meredek fövenyeket változatosan.
Útközben először megcsodálunk egy bedőlő fűzfán termő sárga gévagombát, majd megdézsmáljuk. A termetes finomság este, a zempléni szőlőhegyen, Markovics János bátyám pincéje előtt, a bográcsban sült szalonna zsírján futtatott hagymakarikák, a hazai lecsó, a helyi tyúkok alól ajándékként kapott tojások között, megfelelő mennyiségű bor kíséretében végezte.
A Zemplén-Sárospatak-szakaszra két megállást terveztünk, ezért Borsiban, a Rákóczi-kastély lebetonozott, de sáros „kikötőjénél” megálltunk. A hatalmas méretű, izgalmas történelmi múltat idéző és látogatható kastély képe lehangoló. Évek óta csak foltozgatják. Gyors beszédű István barátunk lendületes, a helyi „néprajzi gyűjteményre” különösen büszke előadása sem „térít el” attól az érzéstől, hogy a „vendéglátónk” jóindulatú, önkéntes ténykedése rendkívül kevés, az összehordott tárgyak többsége pedig nem méltó ehhez a történelmi helyhez. Következő megállónk a felsőberecki gyalogrév. Itt - mint mindig, ha erre járunk - Kis Jenő sporttársunkra emlékeztünk, aki 40-50 évvel ezelőtt, általános iskolások részére vízi táborokat szervezve kedveltette meg sok borsodi gyerekkel a kajakozást, kenuzást.
Sárospatakra érve csak egy helyen köthetünk ki úgy, hogy az vízparti sátrazásra is alkalmas legyen, ez pedig a híd melletti hajókikötő területe. Felüdítő a szerény, de tiszta, meleg vizet is adó mosdója. Komfortérzetünket csak fokozta, hogy a híd éjszakai zaja egyáltalán nem volt zavaró. A csapadékkal fenyegető időjárás miatt viszont a városismereti sétánkat a következő túránk idejére halasztjuk.
Szélfútta tervek
Eredeti tervünket módosítva a túra következő táborát Szegi vízi turisztikai bázisa mellé építettük. A rendkívül megerősödött szél és a váltakozó sűrűségű eső miatt nem ücsörögtünk sokáig a tűz körül, pedig most is nagyon finom volt a bográcsban készült paprikás-krumplis-tésztás-hagymás-szalonnás-kolbászos-lecsós vacsora.ű
Másnap ebédelni és nosztalgiázni beevezünk a 24-es folyamkilométer melletti csatornán egy holtágra. A vissi zsilippel szembeni Vencsellői-legelő éveken keresztül nagyon kedves táborhelyünk volt. Ma a partszegély kezeletlensége következtében felnövő sarjerdősáv miatt már nem ajánlatos kikötni. Ilyen a természet: ami az övé volt egyszer, azt hamar vissza is veszi. Az út vissza a Bodrogra ugyanolyan kalandosnak bizonyult, mint befelé. Kár, hogy az ártér vízmegtartását szolgáló fenékgát építői az átemelő vízi turistákra nem gondoltak - vagy talán igen, csak ezzel az eredménnyel. Sajnos a másnap reggel úgy köszöntött ránk, ahogyan este búcsúztatott minket: erős hideg szél, változó erejű eső. Éppen ezért úgy döntünk, hogy az elmúlt három nap szép emlékeivel itt a túrát befejezzük.
Ezen folyónk a vízitúrázással ismerkedők terepe, hisz csendes, nyugodt vizű, a saras, iszapos kikötési lehetőségek száma pedig elenyésző. Viszont ügyelni kell a kikötések helyére, mivel a 24-es folyamkilométertől Tokajig a bal part is fokozottan védett terület! Kikötni csak életveszély elhárítása esetén szabad ezen a szakaszon. A táborverés pedig tilos! Ha valaki az ártéri túrázást tervezi, számoljon azzal, hogy az engedélyezett csatornák május végétől, június közepétől a burjánzó vízi növényzet miatt evezhetetlenek.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2014. júliusi számában.
Kapcsolódó cikkeink:
A Dráva is lehet kedvenc vízitúracélpont
Erre figyelj, ha kezdő túrakenus vagy
Négy alapszabály, ha kenuzol a családdal
