Hetek óta olvashatjuk, hogy január végén kivételes dolgok történnek majd égi kísérőnkkel: nemcsak szuper-, de vér- és kék is lesz a hold, ráadásul teljes holdfogyatkozásra is sor kerül 31-én. Ez mind igaz, csak éppen nem fogunk látni semmi extrát.
Időről időre belefutunk valamilyen médiumban a közelgő „szuperholdról” szóló hírekbe, gyakran egy alaposan megphotoshoppolt kép társaságában, esetenként olyan felütésekkel, mint: „ilyen nem volt az elmúlt 80 évben” vagy éppen „nem lesz 200 évig”, ami már csak amiatt is érdekes, mert évente kétszer-háromszor biztosan találkozunk ugyanezekkel a kijelentésekkel. Más cikkek kicsit visszafogottabban fogalmaznak, de egyvalami nem derül ki belőlük: a szuperholdról igazából nem egy giganagy teliholdra kell asszociálni.
Azt le kell szögeznünk, hogy maga a jelenség valóban létezik, ilyenkor a Hold a pályájának épp földközeli pontján éri el a telihold fázist. Bár már a NASA is használja a szuperhold kifejezést (talán a csillagászat populárisabbá tétele miatt), ez nem egy valódi tudományos fogalom, és a csillagászok egyöntetűen állítják, hogy egyszerűen nem lehet érzékelni változást ilyenkor.
„Tény, hogy földközelben bekövetkező teleholdkor a Hold kb. 14%-kal nagyobbnak látszik a földtávolban bekövetkező teliholdnál, és kb. 33%-kal több fény jut el a földközeli teleholdról a szemünkbe, mint a földtávoliról. Szemünk logaritmikusan érzékel, vagyis a kétszer fényesebb jelenséget csak kb. 75%-kal látja többnek. A földközeli teleholdat alig érzékeljük fényesebbnek a földtávolinál, csak igen jó emlékezőtehetségű és megfigyelőképességű embereknek tűnik fel nagy néha, hogy a telehold árnyalatnyit fényesebb. Megjegyzendő, a logaritmikus szabály miatt a földközeli telihold („szuperhold”) három tized magnitúdóval fényesebb a földtávolinál, ami éppen az amatőrcsillagász fényességbecslések pontossági határára esik, egy átlagos szemlélődőnek pedig fel sem nagyon tűnik” - olvashatjuk a csillagaszat.hu-n.
A Szegedi Tudományegyetem Bajai Obszervatóriumának Facebook-oldalán pedig megtudjuk, esetleg akkor láthatnánk a különbséget, ha egymás mellé tudnánk tenni a normál és a „szuper” méretű teliholdat, hogy összehasonlíthassuk őket, de emlékezet alapján biztosan nem jönnénk rá, hogy egy nagyobb holdat látunk.
Január 31-én kék hold is lesz, az elnevezés szintén csalóka. Mindössze azt jelenti, hogy egy naptári hónapon belül kétszer van telihold, az égitest színéhez semmi köze nincs. A népi etimológia szerint ez a hold eredetileg óangol nyelven nem kék („blue”), hanem áruló („belewe”) volt, csak ez utóbbi kifejezés idővel kikopott, és előbbi került a helyébe. Árulónak egyébként elvileg azért nevezték, mert ilyenkor tovább kellett folytatni a böjtölést. Más források szerint azonban egyszerűen félrefordításról van szó.
Valóban lesz holdfogyatkozás is, és ha éppen az USA-ban, Kanada nyugati részén, a Csendes-óceánon, az Északi-sarkvidéken, Ausztráliában vagy Kínában vagyunk, el is csíphetjük, ha viszont Magyarországon tartózkodunk (ahol az esemény délutánra esik), kimaradunk belőle. Az ezzel együtt járó vérholdból is: angolul azért nevezik így az égitestet, mert ilyenkor a Nap fénye a Föld légkörének molekuláiról verődik vissza, így a Hold vörös színt ölt.
Persze nem akarunk senkit lebeszélni arról, hogy az eget fürkéssze - a telihold mindig lehet látványos -, de azért jó, ha tisztában vagy vele, mire számíthatsz, ha „szuperkékvérhold-fogyatkozásra” készülsz. Ha pedig mégsem szeretnél teljesen kimaradni a holdfogyatkozásból, január 31-én a NASA élőben közvetíti az eseményt a Griffith Obszervatóriumból.
Kapcsolódó cikkeink:
Fotókisokos az év leglátványosabb csillaghullásához
Galaxisvadász akcióban - Interjú Bagi László asztrofotóssal
