Zirctől Lábatlanig 296 Km hosszan kanyarog a Közép-dunántúli Piros ösvénye, útba ejtve a Bakony, a Vértes és a Gerecse kevésbé ismert tájait. Most induló sorozatunkban végigjárjuk az útvonal különleges helyszíneit.
A túramozgalom tíz éves évfordulóján a kiírók jubileumi vándorlást szerveztek, aminek zirci indulásán magazinunk is jelen volt.
A Veszprém felé robogó vonatból szemlélve a barna, február végi tájat, itt-ott már feltűnnek az első halványzöld szántóföldek, a vidéki megállások néhány másodperces csendjében pedig madárcsicsergés hallatszik. Fentről nézve viszont már indulás előtt sejthető volt, hogy a Bakonyban még a tél az úr: a Bakonyvasút járatára átszállva, a táj néhány kilométer alatt fehérré válik, Zircre érkezve pedig már bokáig ér a hó.
Zirc, a "Bakony fővárosa", hazánk legmagasabban fekvő városa. A központjában álló hétszáz éves apátság mellett tiszta levegője, értékes természeti környezete, és a fél-egy napos kirándulásokkal elérhető látnivalók sokasága teszik népszerű kirándulóhellyé. A főtéren álló bakancsos nulla kilométerkő a Közép-dunántúli Piros kezdőpontja.
Zirc kicsi, de igazán hangulatos és rendezett városközpontjából rövid sétával a város széli mezőkre vezet az út. A Piros első 14 kilométeres szakasza végig a Cuha-patak enyhén lejtő völgyében halad, így a domborzat szempontjából a legkönnyebb szakasszal kezdődik a Lábatlanig vezető hosszú út.
A Cuha völgyének felső szakaszán magányosan kanyarog egymás mellett az ösvény, a patak, és a Győr-Veszprém vasútvonal. Ma már csak napi 6-8 vonat jár erre, de a patak túlpartján álló egykori vasúti őrház emlékeztet azokra a forgalmasabb időkre, amikor még a rövid Porva-Csesznek és Zirc közti állomásközt is két részre osztották, és egyszerre két vonat haladhatott egy irányban.
Megérkezés Porva-Csesznek állomásra. A különleges erdei "pályaudvar" távol esik minden lakott helytől, de még burkolt úttól is. A vasút forgalmas hőskorában keresztezési helyként volt rá szükség, ma a jobb oldali állomásépületben vasúti múzeum, szemben turistaház működik.
A környék egyetlen hídja a vasútállomás előtt, a Porva és Csesznek faluk közti szekérúton. Az olvadás első napjai már éreztetik hatásikat a Cuha-patak vízszintjén.
Pihenő egy vasút melletti vadászház előtt. A délelőtti csendes időszak után most már rendszeresen megtöri egy-egy vonat az erdő csendjét.
Az állomáson túl a már egyre inkább "faltól falig" kanyargó Cuha-patak jobb oldalán nem fél el az erdei út: az első gázló a következő két kilométeren várható nyolcból. Néhol, mint például itt, gondosan lerakott köveken át, viszonylag szárazon át lehet kelni, máshol viszont valóban gázolni kell, a hóolvadás kezdetén már boka fölé érő vízben. Jó bakanccsal most még élvezetes, jövő héten már nehezebb lenne.
Tovább a piroson... a szurdok elején a patak még éppen csak átfér a vasút alatt, innen viszont felgyorsul a folyása, és bő ötszáz méterrel lejjebb már a vasút harmadik legmagasabb völgyhídja alatt fog visszakerülni a pálya jobb oldalára.
Pihenő a szurdok "főterén", a patak kanyarulata mögötti lapos domboldalon. Fent a vasúti pálya, a kép közepétől balra a vasútépítők emlékművével. Ez a hely már nem csak nyáron van tele élettel, most is minden irányból kirándulók és gyerekek hangja hallatszik.
A szurdok völgyhídjáról az első alagút felé robog a kora délutáni vonat, az ablakokban csupa tájat kémlelő utassal. A műemléki védelem alatt álló vasútvonal egyik legismertebb műtárgya a tavalyi felújítás után ragyogó formában van, remélhetőleg még újabb százhúsz évig biztonsággal szolgálhatja a forgalmat.
Vinyre érkezve turistaházak, büfé és parkoló várja a kirándulókat. A kis falu alatt a völgy kiszékesedik, a Cuha-patak immár zúgók nélkül, a Zsidó-rét közepén át folyik észak felé. A mai túra itt véget ér, sok-sok új élménnyel és minimális, kellemes fárdtsággal, az út Vinye vasúti megállóhelyére vezet.
