A kék úton, kicsit eltávolodva a Balatontól, történelmi romokkal, geológiai érdekességekkel és változatos növényvilággal vártak a Balaton-felvidék gyalogos turisták által kevésbé ismert részei.
Harmadik túranapomat az északi Balaton-part fővárosának is tartott Füredről indítottam meg. Igyekeztem minél korábban nekivágni a 29 km-es távnak, okulva az előző napok tapasztalatából, bár sok kétségem így sem volt afelől, hogy az időjárás ma sem lesz partner a gyaloglásban. Ezeket a negatív gondolatokat elhessegetve, a reggeli frissességgel indultam utamra a település utcáin, szemrevételezve az előző nap fáradság miatt már hanyagolt, illetve elmaradt látnivalóit.
A balatonfüredi Vöröstemplom
Tovább nyugatnak
A kék jelzés elhalad a város határában álló Papsokai templomrom mellett is, ami anno a 12. században épült egy római villa alapjaira. A Papsoka helységnév - papfalva, pap birtoka - a tihanyi bencések birtoklására utal. A hajdan volt települést a tihanyi bencés szerzetesek egyházi szolgálói lakták, egyetlen megmaradt mementója a Szent Mihály tiszteletére emelt templom, ami feltehetően - a településsel együtt - a török hódoltság idején pusztult el.
A Papsokai templomrom
A szőlő birodalmától északnyugati irányba kissé eltávolodva változatosabb terepre és növényvilág felé tartottam, ami viszont kevesebb panorámát tartogatott, mint a korábbi napok menetelése. Ezen a vidéken tavasszal több kosbor- és kökörcsinféle is virágzik, de számos más védett növényfaj mellett árvalányhajakat és sztyepprétekre jellemző növényeket is megfigyelhetünk.
A Balaton-felvidék vonulatai közé több helyen szerkezeti mélyedések ékelődnek, amelyek Balatonfüred felől nyugati irányba haladva egyre nagyobbak, összefüggőbbek lesznek. Ezen a szakaszon a kék út triászkori mészkő, dolomit, valamint a márgarögök erősen lekopott kibukkanásain vezet a Pécselyi-medence peremét jelentő 300-400 méter magas Kis-Gallán és Nagy-Gallán.
Oldalazva a Róka- és a Hosszú-hegy oldalát is érintettem, de a környék igazán jelentős bérce a Zádor-hegy panorámájával fogadott. Természetesen nem a 340 méteres magasság, inkább az itt álló Zádor-vár romjai teszik jelentőssé ezt a hegyormot, illetve az összképet.
Kényelmes utakon kanyarogva
Zádor-vár romjainál
Kevés olyan vár van hazánkban, amelyet nem a török vagy a labanc robbantott fel. A Vezsenyiek által emelt Zádor-vár csupán egy telekvitának köszönheti romlását, amely a 15. század elején vette kezdetét. Gazdái a vesztes per miatt egyszerűen sorsára hagyták az erősséget, falai azóta csak pusztulnak. A látványos romegyüttest nem akartam kihagyni, ezért a kék várjelzésen párszáz méteres kitérőt tettem a tölgyesekben és karsztbokorerdőkben kanyargó kék ösvényről.
A Zádor-vár romjai
A vár robusztus falai között
A várnál kialakított pihenőhelyen legalább félórás sziesztát tartottam, majd egy több kilométeres, kerítésre emlékeztető kősáncvonulatot követtem nyugati irányban egy hangulatos csapáson. Ez a szakasz a 395 méteres Hideg-hegynél ért véget, ahonnan újból előbukkant a Balaton látképe, majd egy hosszú és egyenes rész következett, ami unalmasnak ható mezőgazdasági földeken vezetett át.
A látványos kőkerítés kísérte a kék utat közel két és fél kilométeren keresztül
Újra feltűntek a szőlőtőkék és a távolban a Balaton
A Halom-hegyre kapaszkodtam fel éppen, amikor megcsörrent a telefonom. Attila barátom hívott, akit még előző nap kérdeztem meg, lenne-e kedve csatlakozni magányos vándorlásomhoz. Kis gondolkodási időt kért, de visszahívása azt jelezte, jól spekuláltam. Ati ugyanis nemcsak profi fotós, de természetjáró is, aki nem mond nemet egy Balaton-felvidéki kirándulásra, csak az időbeosztásán múlik, tud-e csatlakozni. Beszélgetésünk végére fixálódott, este Szentantalfán találkozunk. Ez a hír jó hatással volt fogyatkozó erőmre és kedvemre, mert már nem vágytam az egyedüllétre. Van, hogy jobb másokkal is megosztani az élményt, és ez az állapot nálam elérkezettnek látszott.
A Kossuth-kilátó a Halom-hegyen
Kilátó és geológiai bemutatóhely fogadott a Halom-hegy tetején. Leraktam a táskámat, leakasztottam a nyakamból a fényképezőt és egy nagyobb pihenő keretében az információs táblák segítségével megismerkedtem a Balaton környékének több száz millió évre visszanyúló földtörténetével.
Ahogy Európa nagy részét, úgy annak idején ezt a vidéket is őstenger borította. Az évmilliók alatt lerakódott iszapréteg magába zárta a víz apró élőlényeinek maradványait közel 1000 méteres vastagságban, amelyek a mai mészkő- és dolomitrétegeket alkotják.
Ennek a földtörténeti időszaknak viszont a Halom-hegyen a nyomát sem látni, ugyanis annak idején az egyhangú rétegsorokat megtörték a víz alatt működő tűzhányók. A hegytetőn mi is egy ilyen megmerevedett lávafolyam tetején állunk, amelynek kemény és sötét kőzetét könnyű megkülönböztetni az alacsonyabban fekvő, illetve korábban a kék út során már bejárt területekétől.
A geológiai bemutatóhely a kilátóból nézve
Szőlőföldek mentén
A kilátóból nyugati irányban jól látszott, hogy ilyen vulkáni kúpokból - mint amilyenen állok - egyre többször lesz részem, ahogy tovább folytatom az utat. A Balaton északi jelképeit jelentő tanúhegyekig viszont még hátra volt pár szőlőkaróval szegélyezett kilométer, illetve egy sátorban eltöltött éjszaka. Utóbbit nem terveztem, ez Attila kívánsága volt. Éjszakai fotókat akart készíteni, illetve egy idilli kép élt benne a természetben alvásról, aminek hangulatát még én sem tudtam árnyalni annyira, hogy lebeszéljem erről a vágyáról. De ez még odébb volt..
A Halom-hegy tetejéről már látszott Szentantalfa és a tanúhegyek
A Halom-hegyről a szentantalfai találkozásunkig még hátra volt kb. négy napsütésben töltött kilométer, ami érintette a dörgicsei Szent György-hegy borospincéit, elhaladt a Herendi templomrom és egy majorság hosszan tartó kerítése mellett, mielőtt egy hatalmas kaszáló mentén levezetett a település fő útjára.
Kíváncsiak voltak, hogy ki ez a gyüttment
Szentantalfán végül megpihentünk
A pár száz lelket számláló Szentantalfa hangulatos községe tökéletes pihenőhelye lehet a balatoni túránknak. Találunk itt szállást, boltot és éttermet is, tehát a Balatonfüredről megtett 29 km után kimondottan vonzók a település által kínált lehetőségek. Ezt a komfortot csak részben élvezhettem ki, amíg vártam Attilára, aki napnyugtakor csatlakozott hozzám, hozva minden kelléket a kint alváshoz. - Biztos ezt akarjuk? - kérdeztem tőle, amire a válasz csak annyi volt: - Persze!
A sátor is lehet alternatívája a pihenésnek, de valljuk meg, egy szobával azért jobban járunk.
Sátrunkat a Szentantalfa alatti Tagyon szőlőföldjei szélén állítottuk fel, a kék turistaúthoz közel. Attila még friss erővel és nagy kedvvel vetette bele magát az éjszakai fotózásba és a másnapi utunk tervezgetésébe, miközben én a fárasztó nap végén már inkább csak pihenésre vágytam. Örültem Ati társaságának, végre megoszthattam valakivel az elmúlt napok élményeit, de lelkesedésében csak másnap tudtam hozzá csatlakozni.
Teliholdas éjszaka a Balatonon
Tarts velünk a negyedik túranapon is, ami a Tagyon-hegytől a végállomást jelentő Badacsonyig vezet. Kövesd végig a Balaton-felvidéki Kéktúrát!
A Kék úton a Balaton-felvidéken 2. részét ide kattintva olvashatod!
A cikk először 2018 augusztusában jelent meg.
