Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a Balaton egy igazi vadon, persze ahhoz, hogy ezt észrevegyük, az is kell, hogy kellő közelségből szemléljük a tó élővilágát. Tihanyban, a Balatoni Limnológiai Intézet nyílt napján épp erre volt lehetőségünk.
Miközben nyaranta élvezzük a Balaton selymes vizét vagy a parton, egy jó hideg fröccsel a kezünkben csodáljuk a tájat, nem árt, ha eszünkbe jut az is, hogy a tó nem csak a miénk, de növények és állatok sokaságának is élőhelyül szolgál, akikkel meg kell osztoznunk rajta. Szóval, ha legközelebb fürdőzés közben a lábunkra tekeredik az érdes tócsagaz, bosszankodás helyett inkább gondoljunk arra, hogy a hínárnövény áthatolhatatlan szövedéke milyen kiváló búvóhelyet jelent a halivadékok számára.
Ismeretterjesztés elsőkézből
A Balaton vize ezen a pénteki napon is gyönyörű világos smaragdzöld, mely egyetlen más tóhoz sem hasonlítható. De a víz nem csak szép, a minősége is kiváló. Az intézet kutatói ezt rendszeresen ellenőrzik is a tó több pontján vett vízmintából.
Fogassüllő, bodorka, tegzesek, szitakötőlárvák, csak néhány balatoni élőlény, amelyekkel személyesen is találkozhattam az intézet parkjában. Az egyik legszebb környezetben fekvő munkahely dolgozóit már régóta irigylem, hisz elképzelni sem tudok annál jobbat, minthogy az ember egy nyári nap végén, kilépve a munkahelyéről rögtön csobbanhat is egyet a Balatonban.
A nyílt napon most nem csak a csodálatos parkot és a Balaton-partot láthattam, de megnézhettem azt is, mit rejtenek az intézet laborjai és milyen munka folyik itt egy átlagos hétköznapon. A rendezvényre látogatók között voltak nyugdíjasok, környezetvédelmi szakközépiskolások, de óvodás és alsó tagozatos kisgyerekek is, akik szüleikkel, nagyszüleikkel, nyaralásukat megszakítva jöttek el. Egy hétéves kislány okostelefonjával lelkesen fotózott mindent, legyen az egy laborműszer vagy egy éti csiga agya. Ő már tavaly is járt itt, és testvérével idén is megkérték a nagymamát, hozza el őket Füredről. Kilencéves nővéréről is biztosra vettem, hogy biológusnak készül, ő azonban kérdésemre komoly és céltudatos arccal csak annyit válaszolt, őt a robotika jobban érdekli.
Gyógyszerek a Balatonban?
A nyílt napon lehetőségünk volt arra is, hogy bepillantsunk az intézetben folyó kutatásokba. Az egyik különösen érdekes és aktuális kutatás a tóba kerülő szennyező anyagokra, például a gyógyszermaradványokra, növényvédő szerekre irányul, pontosabban arra, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak a vízi állatokra. A gyógyszermaradványok a szennyvíztisztítókból vagy állattartó telepekről juthatnak be a vizekbe, s bár jelenleg a Balatonban kimutathatósági szint alatt vannak a mért értékek, fontos a problémával foglalkozni.
A 2014 óta folyó kutatások során vizsgálják például, hogy a vízbe jutott fogamzásgátlók maradványainak milyen hatása van a mocsári csigák, a vízi bolhák vagy a bodorkák szaporodására. A csigáknál megfigyelték például, hogy a hormonkezelés hatására alacsonyabb lesz a spermiumszám, de a bodorkánál is találtak eltérést a petesejt fejlődésében és a zsíranyagcserében.
A kagylók hajóval érkeztek
Miközben mi a víz fizikai jellemzőit vizsgáltuk és zooplankton mintákat vettünk a vízből, a túloldalról, Zamárdiból a Balaton Sound hangjai szűrődtek át, ami azért adott egy sajátos hangulatot az egésznek. A víz tele van érdekesebbnél érdekesebb parányi élőlényekkel, ezek azonban csak mikroszkóppal láthatóak, így kis csapatunkkal felvonultunk a laborba, hogy szemügyre vehessük a kandicsrákokat, a kerekesférgeket és társaikat.
A park egyik másik állomásán már szabad szemmel is látható élőlényekkel ismerkedünk, szitakötőlárvák és tegzesek mozogtak a vízben, a kagylók azonban már partra vetetten vártak a meghatározásra. A legtöbben valószínűleg a vándorkagylókkal kerültek eddig közvetlen kapcsolatba, mikor azok fürdőzés közben megvágták a lábukat. Ez a kis kagyló egy invazív faj, mely eredetileg a Fekete-tengerbe torkolló folyókban élt. Hozzánk évtizedekkel ezelőtt, a Duna vízrendszerén keresztül, a hajók ballasztvizében vagy a hajótest aljára rögzülve érkezett. A 2000-es évek elejétől azonban a vándorkagyló új vetélytársat kapott a kvagga kagyló személyében, mely még rokonánál is sikeresebb hódítónak tűnik, mert rövid idő alatt uralkodóvá vált a tó nagy részében.
Az invazív fajokkal az a legfőbb probléma, hogy kiszorítják az adott élőhelyen élő, hasonló életmódot fojtató őshonos fajokat. A kvagga és a vándorkagylók esetében azonban néhány pozitív jellemzőt is elmondhatunk, ugyanis mindkét faj fontos táplálék a tóban élő pontyok számára, illetve életmódjukkal ők is hozzájárulnak a tó tisztaságához, ugyanis jelentős mennyiségű lebegő részecskét szűrnek ki a vízből. A Balaton életében a Sió zsilip megnyitása jelentett mérföldkövet az invazív fajok terjedésében. Ezzel a lépéssel ugyanis a tó összeköttetésbe kerül más vízgyűjtőkkel. Az 1930-as évektől kezdve csak a Fekete-és Kaszpi-tenger térségéből kilenc idegehonos állatfajt hurcoltak be.
A tihanyi hegyekről figyelték a gardákat
A nyílt napon természetesen a tóban élő halak is feltűntek. Az akváriumokban láthattuk például a Balatonban gyakori bodorkát és szélhajtó küszt vagy a ragadozó fogassüllőt. Az akváriumokban néhány folyami géb és naphal is úszkált, melyek a parti öv leggyakoribb behurcolt fajai. Az előbbi a Fekete-és a Kaszpi-tenger térségéből jutott be a hajókkal, az utóbbit akvaristák hozták be a 20. század elején Észak-Amerikából.
A Balatonból eddig 50 halfaj előfordulását írták le, jelenleg a tó halfaunáját 33-34 faj alkotja. A legismertebb talán a garda, a „látott hal”, mely onnan kapta ezt a fura nevet, hogy ősszel, a csapatba verődő gardákat a tihanyi hegyekről szabad szemmel is látni lehetett. Épp ezért a halászat során az egyik legfontosabb feladata a hegyenjárónak volt, aki fentről kémlelete a vizet és riasztotta a többieket, ha meglátta az érkező halrajt.
A tó halállományának, becslések szerint, 1/3-át a busafélék teszik ki. Az eredetileg a kínai folyókban honos pettyes és fehér busát a 60-as években telepítették a Balatonba, azzal a céllal és reménnyel, hogy majd ezek a halak megeszik azokat a lebegő életmódot folytató növényi-és állati szervezeteket, melyeket a tóban élő, itt honos fajok nem fogyasztanak. Az azóta eltelt évtizedekben kiderült, hogy a busa jelentős konkurenciát jelent az összes többi halfaj ivadékai számára, melyek épp ezekkel a lebegő, planktonikus élőlényekkel táplálkoznak.
A nyílt napon rengeteg érdekességet hallhattunk és láthattunk a Balatonról és annak élővilágáról, és elnézve a részt vevő gyerekek lelkesedését, valószínű, hogy az elkövetkező hetekben kicsit megugrik majd az eladott mikroszkópok száma. De a tó élővilágával való ismerkedés nem csak a gyerekek számára hasznos és érdekes, a nagyobbaknak is érdemes azt elkezdeni, akár már az idei balatoni nyaralás alatt is.
Kapcsolódó cikkek:
A barlangi póktól az ürgékig, avagy kisgyerekkel Tihanyban
Azt hiszed, mindent tudsz a Balatonról?-kvíz
A Duna egyre jobb passzban van, de még sok a tennivalónk
Sok okosság az oknyomozó ökológusok nyílt napján
