Két ország peremén - Somoskő vára

Az 526 méter magas vulkáni csúcson található somoskői várhoz Magyarországról sétálhatunk fel, de a formás, bár nem túl terebélyes erődítmény bejárata már szlovák területen fekszik. Mielőtt felkaptatnánk a rövid, meredek emelkedőn a várhoz, érdemes szétnézni a magyar oldalon, a vár tövében ugyanis más látványosságokra is bukkanhatunk.

Találunk itt Petőfi-kunyhót, amely a költő 1845. június 12-én tett somoskői látogatásának állít emléket. A legenda szerint a településen járva ebben a kis házikóban szállt meg.

A kunyhó közelében egy fa makettkiállítás is látható a környékbeli várakról, ahol többek között a füleki és a salgói vár kicsinyített mását is megnézhetjük a somoskői mellett. A Petőfi-emlékparkban 2010-ben alakították ki az „Aradi vértanúk emlékhelyét”, amelynek fókuszában a 13 aradi vértanú domborműves portréi előtt gróf Batthyány Lajos mártír miniszterelnök bronz mellszobra áll.

A közel négyszög alakú, egykor három körbástyával és barbakánnal ellátott belsőtornyos vár különlegességét nem csupán fekvése, de kalandos története is adja. Mára az egyik kerek torony rekonstruálva, a másik romjaiban látható. Építésének kezdetéről keveset tudunk. Egy helyi monda szerint a muhi csatát követően a tatárok elől menekülő IV. Béla király a vidéket járva ígéretet tett az itt lakóknak, ha elmúlik a tatár veszedelem, várat emelnek majd a magaslaton. Akár így történt, akár nem, évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Kacsics nemzetség a 13. század végén végül felépítse az erődítményt. 1310 körül Csák Máté, 1321 után a király birtokába került.

Első írásos említésekor (1323, Sumusu) Károly Róbert Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta. A 15. század közepétől az Országh, majd a Losonczy család birtokolta. A törökök 1576-ban Ali bég vezetésével elfoglalták, de Somoskő nem sokáig maradt török felügyelet alatt, mert 1593-ban a királyi csapatok visszafoglalták.

Az ifjonti fellángolások és könnyű kalandok után 1578-ban itt ismerte meg a „halhatatlan kedvest”, Losonczy Annát, aki ekkor ugyan még Ungnád Kristóf egri várkapitány, majd horvát bán felesége volt, de ez sem a lánglelkű költőt, sem a szerelemre éhes szépasszonyt nem igazán zavarta. Szerelmüknek köszönhetjük a magyar reneszánsz költészet legszebb szerelmes költeményeit: a Júlia- és az Anna-verseket.

A 16. század első felében megerősítették a várat, ekkor épültek a hatalmas ágyútornyok is. A 17. század elején Forgách Zsigmond lett Somoskő ura. 1703-ban a kurucok elfoglalták, a Rákóczi-szabadságharcban jelentős szerepet nem kapott, 1711-ben a császári csapatok felgyújtották. Ettől kezdve katonai szerepe már nem volt, romként tartották számon.

A nógrádi település és várromja 1920-ban került ismét a történelem reflektorfényébe, amikor a trianoni békeszerződés a zömében magyar lakta Somoskőt és Somoskőújfalut Csehszlovákiának ítélte. És itt jön a történetbe a hagyomány szerint egy fatális véletlen, valamint egy lelkes lokálpatrióta fül-orr-gégész orvosprofesszor, Dr. Krepuska Géza, akinek több mint 2000 holdas birtoka és bazaltbányái voltak Somoskő, illetve Somoskőújfalu határában. Trianon után meg majdnem semmije, mert ezek a területek 1920. június 4-től egy másik országhoz tartoztak.

Ekkor szólt közbe a véletlen, ami pedig nem más volt, mint a magyar-csehszlovák határrendező bizottság egyik angol tisztje, aki Budapesten súlyosan megbetegedett. Neki ajánlották Magyarország akkori legjobb fül-orr-gégészét, Dr. Krepuska Gézát. Miután a kitűnő orvosprofesszor megoperálta, és kikezelte a tiszt (állítólag gyógyíthatatlan) betegségét, rávette, hogy a bizottság tisztjei kiszálljanak a helyszínre, és megnézzék a két falut. Megnézték. Majd hosszas diplomáciai tárgyalások után, hogy, hogy nem, a magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság 1922. június 22-én hozott döntése alapján 1923. április 23-án Genfben a Népszövetség Tanácsa visszacsatolta Magyarországhoz az érintett két települést és a környékbeli bányákat. A tényleges birtokbevétel hivatalosan 1924. február 15-én történt meg, ezért ezt a napot a helyiek minden évben a Hazatérés Napjaként ünneplik meg.

A vár viszont maradt a határ túloldalán. Így esett az a faramuci helyzet, hogy egy magyar falunak (cseh)szlovák vára lett. Az első bécsi döntés után rövid időre a várrom ismét Somoskőhöz tartozott, de a II. világháborút követően 1947-ben megint a Csehszlovák határon túlra került. Innentől kezdve 1999-ig, ha valaki meg szerette volna látogatni a várat Somoskő felől, az csak útlevéllel a kezében, a faluból egy 20 kilométeres kerülővel tehette meg a legközelebbi határátkelőnél. 1999-től a visszatérés 75. évfordulóján megnyitották a határátkelőt a somoskői várnál: ekkortól kerülni már nem kellett, de az útlevél maradt. 2007-től, a schengeni egyezmény életbe lépése óta viszont már útlevél nélkül, szabadon látogatható a vár Magyarországról.

Aki felkapaszkodik a várba, gyönyörű kilátással gazdagodik. Még napfényes, tiszta idő sem szükséges, hogy elakadjon a lélegzetünk a körpanorámás élménytől. Dél felé Eresztvény és Salgóbánya településére, valamint a salgói várra, délkeletre a Medves-fennsíkra láthatunk, délnyugatra Somoskőújfalu házai sorakoznak a lábunk előtt, északi irányban a Sátoros és Cseres hegység vonulatai uralják a horizontot.

A vár északi, szlovák oldalán található egy geológiai ritkaság, a bazaltömlés. Kis ösvény vezet le hozzá. Az egykori vulkán belsejéből kiömlő láva itt íves, öt-hatélű bazaltoszlopokból álló zuhataggá dermedt. Elég pazar látványt nyújt, érdemes beiktatni a várnéző programba. A vidék egyébként mind a szlovák, mind a magyar oldalon számos remek túrautat kínál, és csak a kíváncsiságunk szabhat határt annak, hogy bebarangoljuk a környék szebbnél szebb erdőségeit.

A cikk először 2018 szeptemberében jelent meg.