Kétszáz rózsafajtát csodálhatsz meg a szegedi füvészkertben

A füvészkertben a szivárvány minden színében nyílnak a virágok, és számtalan különböző formájú rózsabokor megfigyelhető. A futórózsák akár kétméteres magasságig felnyúló, virágokkal dúsan megrakott bokrai már messziről virítanak, és a reneszánsz rózsákhoz híven édes illattal töltik meg a levegőt. A kert belsejében, az egyes ágyásokban, a nagy méretű, illatos virágokat hozó tearózsahibridek, a miniatűr rózsák, valamint számos, a hajtásvégen több virágot bontó rózsafajta is fotózásra csábít.

 

A gyűjtemény idei újdonsága a történelmi rózsák bemutatója: 23 nagy múltú fajta ismerhető meg, amelyeket még 1867 előtt nemesítettek. Abban az esztendőben vált ismertté a Jean-Baptiste André Guillot által nemesített első teahibrid, amely a La France nevet kapta, majd újabb és újabb fajták jelentek meg.

 

A történelmi rózsák számos tulajdonságban különböznek a modern társaiktól. Színük a fehértől a liláig terjedhet, de főként a rózsaszín és a piros árnyalatait mutatják, csak ritkán sárgák. Virágaik viszonylag kicsik, sokszirmúak, illatosak. A látványos virágzás többségüknél néhány hétig tart, egyszerre sok virággal. Levélbetegségekkel szemben ellenállók, edzett, strapabíró növények. Fajtáik többnyire Nyugat-Európában jöttek létre, de a Közel-Keletről és Kínából is származnak. Régi fajták már az első magyar nyelvű kertészeti szakkönyvben, a Posoni kert című műben is megjelentek (1664), de magyar kastélykertekben, paraszti kertekben a 18. századtól bukkannak fel.

 

 

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Virágba borult a Jeli Arborétum

Ezt rejti most az erdők mélye

A leánykökörcsinre is vigyázni kell