Kikelet a Börzsöny csúcsain
Túlzás nélkül állítható, hogy a Dunakanyarhoz legközelebb magasodó, börzsönyi 500-as vulkáni kúpok közül a Kopasz-hegy panorámája viszi a prímet. A kereszttel koronázott csúcs és környékbeli társai látványos körtúrára fűzhetőek fel.
A Börzsöny legkönnyebben megközelíthető régiója a Dunakanyarral szomszédos déli lába. A folyóparti települések mellett Szokolya, Kóspallag, Márianosztra kitűnő kiindulási célpont a főváros felől érkezőknek. Ha nem akarunk túl sok időt utazással tölteni, akkor ennek a sávnak a kínálatából szemezgethetünk. Igaz, hogy a Magas-Börzsöny hegyei páratlanok, de alacsonyabb csúcsai is ezer csodát rejtenek. Ennek egyik legjobb bizonyítéka a Nagyirtáspusztáról bejárható látványos túra.
A Börzsöny kilátóhegyeiként elhíresült csúcsok a zöld sáv mentén remek körtúrával járhatóak be. Nem véletlen, hogy az Országos Kéktúra első végigjárója, Horváth József neve ezzel az útvonallal is szorosan összefonódott. A hegység elkötelezettje halála előtt állítólag maga vágta az utat a Nagy-Sas-hegy oldalában. Neki köszönhetően azóta is sokan ismerhetik meg ezt a csodás vidéket.
Meglepetést az én verzióm sem fog okozni, de azért remélem, kellemes élményeket elevenít fel.
Az utóbbi hetek tréfás időjárása a húsvétra is rányomta a bélyegét. Kissé már kezd unalmasnak tűnni, hogy nincs olyan kirándulás, amit ne befolyásolna így vagy úgy a meteorológia. Az ünnep hétfőjére ugyan előbújt a nap, viszont az erőtlen tavaszi sugarak még nem tudták felszárítani a közelmúlt különböző halmazállapotú csapadékáradatát. A hegyekből lezúduló víz nem tartja tiszteletben a jelzett ösvényeket, sártengerrel nehezíti (főleg az árkokban) a gyaloglást.
Az előre látható nehézségek ellenére sem tölthettük az egész ünnepet itthon, muszáj volt útra kelnünk. Kóspallagról alig 20 km Nagyirtáspuszta, ami autóval kényelmesen megközelíthető. A wellness-szálloda parkolójában gond nélkül ott hagyhatjuk a járművünket. Az épület előtt a zöld keresztet követve, az erdészház mellett balra kanyarodtunk be az erdőbe. A bükkfák még téli öltözetükben várják a jobb időt, de az avart már a keltikék és a tüdőfüvek lilás színei élénkítik. A felfelé vezető úton jobb kanyart vesz a zöld sáv jelzés, ezen baktattunk a Nagy-Sas-hegy felé. Az emelkedő nem mondható szelídnek, de a Kopasz-hegy kaptatója még durvább.
A háromszög iránymutatása alapján értünk fel az első kilátóhoz. A látvány fokozható, de azért ízelítőnek megjárja. Alattunk a ránk váró útvonal látható, a Só-hegyi-rét és a Nagy-rét tisztása. A hegytetőről leereszkedve a következő szépkilátás-pont a nagy füves fennsík, melyen a kökörcsinek vidáman mosolyogtak a Napra. Ha innen visszatekintünk, akkor a már meghódított Nagy-Sas-hegy kúpja magasodik felettünk. A Nagy-réten átvágva egy-egy magányos öreg, terebélyes tölgy a kísérőnk.
Tizenöt perc múlva már a Só-hegy (térkép szerint Sós-hegy) panorámáját csodáltuk. A kilátás élvezeti értéke a megtett úttal egyenes arányban fokozódott, kedvező időjárás esetén már a Duna sávja és a bazilika is látható. A levezető meredek lejtőn sem korlátozza magasabb növényzet a kilátást. A Lengyel-rétek tisztásán útelágazáshoz értünk, de mivel a túránk csúcspontja még váratott magára, ezért nem váltottunk irányt.
Márianosztra felé rövidesen újabb zöld háromszög jelzi a Kopasz-hegy lábát. Meglehetősen szuszogtató az ösvény, mely a katarzishoz vezet. A hegygerincen ránk váró élmény már nem fokozható. Az elénk táruló széles panoráma és a sziklaormon álló kereszt már-már alpesi feelinget idéz. Talán Ausztriában éreztünk hasonlót, csak ott az Alpok csipkéi magasodtak fölénk. A Börzsöny hegyvonulatának nincs oka szégyenkezni, ráadásul ez a miénk.
Alattunk Márianosztra, jobbra pedig a Nagy-Galla ismerhető fel. A szél ugyan majdnem lependerített minket a tetőről, mégsem akaródzott továbbindulni. Egy szikla védelmében költöttük el az uzsonnánkat, miközben le sem vettük a szemünket a tájról. Mivel nem maradhattunk örökre, visszaereszkedtünk a rétre.
A zöld kereszt jelzi a Bükkös-árkot, mely majdnem járhatatlan volt az áradó víztől. Az alkalmatlan lábbeliben kirándulók meg is torpantak. Ha nem a sártengerre kellett volna figyelnünk, akkor a romantikus patakmeder bizonyosan elkápráztat minket. Száraz időben ez a szakasz negyed óra alatt teljesíthető, de így kissé tovább tartott, amíg a Bezina-rétre értünk. A kisvasút sínpárja láttán áhítottam a vasparipa megjelenését, de a vonat menetrend szerint csak hétvégén közlekedik, aznap pedig hétfő volt.
A piros kereszt és a Mária út találkozása nem változtatott sokat a völgymeneten. Enyhén emelkedő ösvény vezetett a következő állomásra, Nagyirtáspusztára. Az útba eső Vasas-forrás a hegyekből lezúduló vízfolyam ellenére szárazon kongott. A Vízválasztó magasságában (417 m) áll Nagyirtáspuszta büféként üzemelő formás állomásépülete. A Szob-Márianosztra-Nagybörzsöny útvonalon élmény lehet a vonatozás, amit sajnos most nem próbálhattunk ki.
Helyette száraz aszfalton sétáltunk vissza a szállodához, amelynek környékén szerencsére a sáros kalucsninkkal sem tűntünk ki az összegyűlt tömegből. Újabb felejthetetlen élménnyel gazdagodva indultunk haza.
Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
Teljesítménytúrázás kutyával
Négylábú túratársammal idén ősszel a 30 kilométeres Börzsöny vándortúrát, és a könnyed Téli tókerülő 15-ös távját abszolváltuk. Mostanra szokásunk lett felkerekedni és együtt teljesítménytúrázni, így kiléphetünk kicsit a komfortzónánkból. Az ilyen helyzetekben válnak szorosabbá leginkább a barátságok, s nincs ez másképp a mi kapcsolatunk esetében sem.
→ TovábbÖrményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ Tovább