A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén élő rétisas pár fiókái alig két nap különbséggel keltek ki. A tojó rendületlenül őrzi fiókáit, a hím fáradhatatlanul eteti családját, mi nézők pedig izgulunk, hogy minden jól alakuljon.
Sokan aggódtak a második fiókáért, ugyanis közel egy nap telt el a tojáshéj megrepedése és a fióka kibújása között. Ez azonban a rétisasoknál teljesen normális. A kamera felvételei alapján azt is tudni lehet, hogy a fészekben többnyire a tojó tartózkodik. Míg tojások voltak, a költési idő 70-80%-ban ő ült, a fióka kikelése után viszont ez az idő már 90 %-ra nőtt. A táplálékot mindig a hím viszi. Eddig főleg halak voltak túlsúlyban, az első fióka kikelése után a hím madarakat is hozott a fészekbe, például dankasirályt és galambot.
Régi tojó, új hím
Tavaly ugyanebben a fészekben elég rosszul alakultak a dolgok. Először a hím madár pusztult el. Ma sem tudni, mi történt vele. A magára maradt tojó elméletileg egyedül is fel tudta volna nevelni a fiókát, de megjelent egy kóborló, fiatal hím, aki addig zaklatta, amíg a tojó végül már nem merte elhagyni a fészket. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei úgy döntöttek, kimentik a fiókát, és átviszik egy másik, kétfiókás fészekbe. Az akció eredményes volt, a fióka, új testvéreivel együtt sikeresen kirepült.
„Idén valószínűleg a tavalyi tojó költ a fészekben, bár gyűrűje nincs, így biztosat nem lehet mondani, de a tollazata alapján ez valószínűsíthető” - mondja Árvay Márton projektmenedzser. „A párja egy fiatalabb, ötödik vagy hatodik éves hím. A kamerának köszönhetően az is kiderült, hogy sokkal több fiatal rétisas jár a fészeknél, mint gondoltuk. A közvetítés beindulása óta hat különböző fiatal egyed fordult már meg itt, ebből kettő gyűrűs volt. Az egyik a tavalyi hím, amelyik zaklatta a tojót, a másik egy hortobágyi kelésű madár. De már az idei fészkelésnél is feltűnt néhány fiatal hím.”
Ottó, a kimentett fióka új családjával
A dráma is része a természetnek, akkor is, ha sokan látják
Az élő, egyenes adást több ezren követik. Hisz a vadon izgalmas valóság-show, ahol azonban nemcsak szép és jó dolgok történnek. A természet tele van drámai eseménnyel, akkor is, ha nem akarunk róla tudni.
A nézők örülnek, ha a fiókák szépen fejlődnek, és minden jól alakul, de sokan felháborodnak, ha a közvetítésben olyasmit látnak, amit nem szeretnének. Például azt, ha az egyik fióka elpusztul, pedig ez a természetben sokkal gyakrabban megtörténik, mint gondolnánk. Hisz elviheti egy nyest vagy épp egy másik sas, de az is megtörténhet, hogy saját szülője dobja ki, vagy erősebb testvére löki ki a fészekből. „A fiókapusztulás sokkal nagyobb arányban van jelen a természetben, mint ahogy azt mi szeretnénk hinni, a természet része, hogy sok fióka nem éri meg a kirepülést, vagy a kirepülés után, az első évben pusztul el”- mondja Árvay Márton. „Nyilván nehéz azt érzelmileg elfogadni, mikor egy állat a szemünk előtt elpusztul, de a természet nem mindig csak arról szól, hogy minden utód sikeresen felnő. Hosszú távon ez is hozzájárul a populáció erősebbé válásához, azzal, hogy a legerősebb, a legrátermettebb egyedek maradnak meg.”
A nemzetipark-igazgatóságok tevékenyen segítik a veszélyeztetett fajok állományait, a rétisas esetében például a fészkelőhelyek védelme, esetenként az etetőhelyek működtetése a legfontosabb akciók. A vadon élő állatok természetes életmenetébe azonban közvetlenül csak akkor avatkoznak be, ha az elkerülhetetlen egy-egy veszélyeztetett faj egyedének megmentéséhez, és az elhárítandó veszélyt nem természetes okok (pl. ragadozó zsákmányolása) jelentik.
Viharos időben elpusztult sasfióka
Csak a szépet, vagy a valóságot?
Az Amerikai Egyesült Államokban elég sok bekamerázott fehérfejű rétisas-, és halászsas-fészek van, ezek között voltak már olyanok, ahol drámai szituációkat láthattak a nézők. Az egyik fészeknél például, egy táplálékszegény időszakban a halászsas szülők felfalták saját fiókáikat. Az esetet nagy felháborodás követte, sokan nem értették, hogy ezt miért mutatták meg. De hasonló történetért nem kell messzire mennünk, néhány éve a gemenci feketególya-fészekben a tojó elpusztította a négy fióka egyikét, majd pár napra rá a hím egy másik fiókát is elvitt a fészekből.
Az emberek egy része nyilván amellett van, hogy az ilyen közvetítéseknél a természetet a maga teljességében kell látnia a nézőknek, hisz így hiteles, más viszont azt tartaná szerencsésebbnek, ha csak a szépet mutatnák meg. Ez persze filozófia kérdés, de akármelyik csoportba is tartozzunk, abban bizonyára mindannyian egyetértünk, hogy a bekamerázott fészkeknek köszönhetően sok újat tudhatunk meg a madarak életéről, mely még mindig tele van rejtélyekkel.
A kiépített kamerarendszert a “Duna ártéri élőhelyeinek helyreállítása” című Life Természet pályázat támogatta.
Kapcsolt cikkek:
Áramütés érhette a rétisast, megmentették
Gyarapodnak a fekete gólyák és a réiisasok Vas megyében
