A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet megnyitása óta sok minden történt Tihanyban. Kutattak itt Nobel-díjas tudósok, rejtélyes módon eltűnt egy festmény, egy példátlan halpusztulás nyomán pedig az intézet a tó vízminőségének legfőbb őre lett.
Gyönyörű helyen dolgoznak az intézet kutatói
A Balatonnal kapcsolatos, átfogó kutatások a 19. században kezdődtek. A különböző szakterületeken dolgozó tudósok eredményeit Lóczy Lajos, neves földrajztudós szerkesztésében az 1891-től megjelenő, 32 kötetes „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei” című sorozat mutatta be a nagyvilágnak, német és magyar nyelven. A monumentális munka világsiker lett és nagy hatással volt a korabeli szellemi élet és a kultúrpolitika képviselőire is, olyannyira, hogy az eredményeken felbuzdulva, 1925-ben a révfülöpi hajókikötő épületének emeletén létre is hoztak egy balatoni biológiai állomást. Ezt azonban csak ideiglenes megoldásnak szánták, addig, amíg létre nem jön egy önálló kutatóintézet.
Neoreneszánsz „Csiborpatkoló”
Az intézet ötletét nem fogadta mindenki kitörő örömmel. „Minek egy ekkora gondban levő országnak csiborpatkoló?” -hangzott el például az intézet felállításáról zajló parlamenti vitán az egyik képviselőtől. Klebersberg Kuno, akkori vallás és közoktatási minisztert azonban nem lehetett eltántorítani abbéli meggyőződésétől, hogy az ország egyik nagy kitörési lehetősége lehet a jövő tudománya, a biológia. A jövőbeni intézet lehetséges helyszínei között Siófok és Keszthely is felmerült, de végül Tihanyra esett a választás.
Háttérben a Tihanyi Bencés Apátság, előtérben a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet
A Tihanyi Gyógyfürdő R.t. ugyanis évekkel azelőtt megvásárolta a tihanyi közbirtokosságtól a félsziget erdővel borított északkeleti lejtőjét és a hozzátartozó park nagy részét, abból a célból, hogy a Balatonnak ezt a festői szépségű helyét európai nívójú fürdő- és nyaralóhellyé fejlessze. Az apátsági domb lábánál fekvő földdarab jórészt mocsaras terület volt, ezért a munka megkezdése előtt több hektárt fel kellett tölteni a leendő intézet számára. Pontosabban, a megálmodott „Kis Abbázia” számára, ahol az intézet épületei mellett, hatalmas mólót, jacht-és hajókikötőt, a Balaton halait bemutató panoráma akváriumokat, éttermet, ötemeletes, százszobás gyógyszállót, és egy kastélyt is terveztek Habsburg József főherceg számára.
József főherceg nyaralója 1955-ben, akkor már mint pártüdülő
Mindenki ott volt, aki számított
Az 1926-os alapkőletételen mindenki ott volt, aki számított, hercegek, hercegnők, a tihanyi apát, Bethlen István, akkori miniszterelnök, országgyűlési képviselők, az egyetemek és múzeumok küldöttei. Mai szemmel nézve is irigylésre méltó, hogy az alapkőletétel után egy évvel a neoreneszánsz stílusban megépült intézet valóban megnyithatta kapuit. „Állítom, hogy nagy pazarlás lenne, hogyha azt, amit csinálunk, kicsinyes kishitűségből, kisszerűen koncipiálnánk meg” - mondta Klebersberg az alapkőletételnél elhangzott beszédében. A laboratóriumok felszerelése ennek megfelelően nemzetközi szinten is megállta a helyét. Például nemcsak ivó-és Balaton-vízzel látták el azokat, de tengervízzel is, amit a Fekete- tengerből hoztak uszályokkal, és a tetőn lévő tartályokban tároltak.
Az intézet parkjában ma már gyönyörű, idős fák között lehet sétálgatni, évtizedekkel ezelőtt ez még nem így volt
A Vaszary-festmények rejtélye
Az intézet egyik emeleti termébe Vaszary Jánostól rendeltek egy 2,5 X 8 méteres festményt. A mélység világa című kép stilizáltan ábrázolta a vízi élővilágot. A festmény eléggé megosztotta a kultúrpolitika elitjét, mivel a festő nem a Balaton, hanem egy mediterrán tenger képzelt élővilágát festette meg, ráadásul a kép némileg zavarta a mellette dolgozó kutatókat is, mert állandóan azt próbálták kitalálni, vajon a festő milyen fajokat festhetett meg. A képet az 50-es években Budapestre szállították, ám útközben a feltekert vászon rejtélyesen eltűnt, és azóta sem akadtak nyomára. Egy másik, szintén az intézetben lógó Vaszary festmény, a Halászat a Balatonon, azonban hosszú idő után, tavaly újra előkerült. Pontosabban kiderült, hogy végig a helyén, az intézet falán volt, csak a művészettörténész társadalom nem tudta, hogy ez az a bizonyos értékes festmény.
Nobel-díjasok Tihanyban
Az intézet megnyitása után hamarosan pezsgő tudományos élet indult meg, több jelentős kutató is megfordult Tihanyban, köztük például a neves botanikus, Soó Rezső, az agykutató Szentágotai János, és több Nobel-díjas tudós is dolgozott itt, például Szent-Györgyi Albert, Otto Leowi vagy Paul Weiss. A II. világháborút a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt vészelte át az intézet, majd az elkövetkező évtizedekben a Balaton-kutatás egy időre háttérbe szorult, helyette olyan szerteágazó kutatási témákkal foglalkoztak, mint például a selyemhernyó légzésének vizsgálata, az erdőtalajok egysejtűinek kutatása, vagy a Tihanyi orosznyúl kitenyésztése. Mindeközben néhány kutató- például Sebestyén Olga, Entz Géza- csendben kitartott a Balaton vízi élővilágának kutatása mellett, és segített annak tovább élésében.
Az első épületben ma vendégház üzemel, az árkádokon túl pedig már a tudományé a főszerep
Fókuszban a környezetvédelem
1965-ben példátlan halpusztulás történt a Balatonban, melynek fajra való tekintet nélkül mintegy 500 tonna hal esett áldozatul. Valószínűsítik, hogy a bűnös egy akkoriban gyakran használt rovarirtószer, a DDT volt. A kutatásoknak köszönhetően a DDT-t és származékait hamarosan betiltották.
Minden év nyarán nyílt nap keretében lehet betekinteni az intézet munkájába
Ezekkel a fura eszközökkel lehet a tó mikroszkopikus méretű élőlényeit kicsalogatni a vízből
Az intézetben folyó munkáról ebben a korábbi cikkünkben is írtunk.
