Kezdő szülőként az ember rengeteg, kisebb-nagyobb fejtörést okozó problémával találja magát szembe. Milyen kiságyat és babakocsit vegyünk, használjunk-e hordozót, és ha igen, akkor milyet? Ha a szülők korábban rendszeresen jártak túrázni, és ezen a család bővülése után sem szeretnének változtatni, újabb kérdések merülnek fel. Vajon hány hónapos korától vihetjük magunkkal a kicsit, milyen hosszú túrákra és milyen terepre induljunk, illetve legfőképp: miben vigyük a legifjabb túrázót? Ez utóbbi kérdésnek jártunk utána.
A pesti bérház udvarának kicsiny üzletében megszámolni sem tudom, hányféle hordozó közül lehet választani. A kendőtől kezdve a csatos hordozókig minden van, és ezeknek még számos variációja. Ember legyen a talpán, aki ki tudja választani a legjobbat ebből a széles választékból. De vajon létezik egyáltalán legjobb? Kalmár Szandi, a Hordozóház szakértője szerint az, hogy kinek melyik hordozótípus a legjobb, teljesen szubjektív. Van, akinek a kendő válik be, másnak a csatos hordozó. Mindenkinek saját tapasztalatai alapján kell rátalálnia a számára és gyermeke számára is legmegfelelőbb hordozóeszközre.
Milyen szempontokra figyeljünk?
A hordozóval kapcsolatban a legfontosabb kritérium, hogy a baba megfelelő pozícióban helyezkedjen el benne, vagyis a háta legyen megtámasztva, a térde fel legyen húzva, a lába legyen terpeszben, a medencéje pedig előrebillentve. Tehát egy jó hordozóban a gyerkőc nem ül, hanem a mozgásfejlődésének megfelelő terheletlen pozícióban támasztja meg a hordozóeszköz, ami ortopédiai szempontból kedvező, illetve a baba számára is kényelmes.
A választásnál azt kell szem előtt tartani, hogy a hordozóeszköz a gyermek és a szülők számára egyaránt megfelelő legyen - mondja Balla Marietta gyermekgyógytornász. Fontos szempont, hogy mekkora és milyen korú a gyermek, valamint hogy hol tart a mozgásfejlődésben. Például egy vékonyabb, rugalmas kendő esetében figyelembe kell venni, hogy az csak kisebb gyereknek jó, a nagyobbakat már nem tudja jól tartani.
Ha csecsemő számára választunk hordozót, figyeljünk arra is, hogy a gyerek csípője kötött vagy laza. Ha ugyanis nagyon kötött, jobb lehet a rugalmas kendő, mert egy csatos hordozó túl nagy terpeszben tartja a lábát. Ez egyébként hasznos lenne a számára, csak valószínűleg egyáltalán nem kényelmes, így a hordozás folyamatos nyűglődés lesz, amelynek az okát a szülő nem érti, a baba pedig nem tudja elmondani.
Elöl, háton, csípőn?
Kezdetben az egészen pici babát még elöl hordozzuk, de pár hónap után eljön az az idő, amikor már kezd egyre nehezebbé válni ez a hordozási mód, és a kicsi is szeretne többet látni a világból. „Ahogy nő a baba súlya, az elöl hordozás egyre megterhelőbb lesz a hordozó személy számára. Ilyenkor érdemes odafigyelni a testünk jelzéseire - hívja fel a figyelmet Kalmár Szandi. - A csípőn és a háton hordozás kímélőbb megoldás a szülő szempontjából. Sok szülő a baba 5-7 kilós súlyánál érzi úgy, hogy itt az ideje váltani.”
Gyakran lehet látni olyan szülőket, akik elöl hordozás során kifelé nézve teszik a gyereket a hordozóba, mondván: így legalább ő is tud nézelődni. Jó ha tudják azonban, az előre néző hordozás egyáltalán nem jó a gyereknek. „Ez a homorító pozíció nem tesz jót a baba gerincének, a csípője sem abban a pozícióban van, ahogy kellene lennie, a lábai lógnak, és az ágyékrész is fokozott terhelésnek van kitéve - mondja a gyógytornász. - Ezzel a hordozással idejekorán erőltetünk rá egy olyan pozíciót, amelyre még nem érett meg a teste. Ez olyan, mint amikor azelőtt kezdik el ültetni, járatni a babát, mielőtt ő maga már ezt meg tudná tenni. Ha gyakran hordozzuk így, gerincferdülés is lehet a következménye.”
Kendő versus vázas túrahordozó
Túrázáshoz mindenképpen olyan eszközt válasszunk, amely mindkét oldalt egyformán terheli, van derékpántja, így egyenletes súlyeloszlást biztosít. A karikás kendő például nem igazán megfelelő túrázáshoz, mert félvállas eszköz, így nem biztosít egyenletes terhelést. Hosszabb túrák esetében kimondottan fontos az optimális súlyeloszlás, amihez háton hordozáshoz nélkülözhetetlen a deréktáji és mellkasi keresztpánt. Ha ez nincs, akkor a súly nagyon hátrahúzza a vállakat, automatikusan előrebillen a medence, és ez nagyon megterheli az alsó háti, deréktáji szakaszt. Ez az a terület, amely a legtöbbeknél problémás, itt szokott a leggyakrabban előfordulni a gerincsérv is.
Mielőtt letennénk a voksunkat valamelyik hordozó mellett, érdemes többet is kipróbálni. Az országban számos helyen vannak már kölcsönzők, ahol lehetőségünk van arra, hogy pár napra elvigyük az eszközöket, és a gyerekkel együtt ismerkedjünk velük.
Minden hordozótípusnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. A kendő használata hosszabb tanulási időszakot igényel, a kötős és csatos hordozók esetében ez a folyamat rövidebb. A kendő esetében azonban lehetőségünk van arra, hogy amennyiben egy-két óra után elfáradtunk, kössünk egy másik típusú kötést. Ezzel más lesz a tehereloszlás, így újult erővel folytathatjuk a túrát. A vázas túrahordozó nagyobb gyerekek esetében jó. Használata könnyű, azonban a váz pluszsúlyt jelent, nem testközeli hordozó, így nehezebb benne vinni a gyereket, s ha elalszik, nem igazán tudja megtámasztani a fejét. Viszont egy 2-3 éves esetében, aki hol a hordozóban akar ülni, hol a saját lábán gyalogolni, nagy előny az egyszerű használat.
Az eszköz kiválasztásánál a gyermek kora is döntő szempont, épp ezért minden hordozótípusnál jelölik azt, hogy milyen korosztály számára alkalmas. A kendő például egy újszülöttet és egy 15 kg-os gyereket is elbír, a csatos hordozóknál viszont különböző korhatárok vannak. A hordozós időszak végét általában a 4 év körüli korra teszik, de ekkor már természetesen nem rendszeres, hosszú távú hordozásról beszélünk; inkább csak akkor vesszük fel a csemetét, ha egy hosszabb séta, túra alatt nagyon elfárad. A hordozókhoz különböző kiegészítőket is érdemes beszerezni. Nagyon jó szolgálatot tehet a téli időszakban például egy speciális hordozókabát, nagyobb gyerekeknél pedig az esővédővel és polárréteggel ellátott hordozótakaró is. A vázas hordozóhoz érdemes napvédőt és esővédőt is beszerezni, és egy övtáska is hasznos kellék lehet túráink során.
2. Mei tai: félúton van a kendő és a csatos hordozó között. Fix derékpánttal és hosszú, megköthető szárakkal rendelkező eszköz. Különböző méretekben készül, jellemzően nagyobbacska csecsemőkortól a hordozási kor végéig méretezik.
3. Csatos hordozó: talán a legnépszerűbb hordozótípus, mivel használata egyszerű és az ortopédiai szempontból megfelelő testhelyzet is megteremthető a gyermek számára. Kicsit olyan, mint egy hátizsák, itt is hasonló pántok vannak. A legtöbb gyártó termékeire igaz, hogy egészen pici babáknak még nem alkalmasak. A csatos hordozó előnye, hogy sok helyen állítható a méret, így egy adott modellt évekig is használhatunk. Vásárlás előtt mindenképpen érdemes gyerekkel együtt felpróbálni.
4. Vázas túrahordozó: ebben a típusban nincsen testközelben a gyerek, hanem a hátunkra csatolt kosárban ül mögöttünk, és stabil megtámasztottság helyett saját izmaival tartja magát. Épp ezért ezt a hordozót már nagyobb gyerek esetében használhatjuk, aki tud stabilan és hosszan ülni. A testközeli hordozókhoz képest jelentős pluszterhelésre kell számítani, mert a gyerek súlypontja a hordozó személy súlypontjától távol esik, ami sokkal nagyobb erővel húzza őt hátra, mintha a súlypontjuk gyakorlatilag közös lenne.
A fentieken kívül még számos hordozótípus létezik, vásárlás előtt érdemes körülnézni az interneten, illetve a szaküzletekben, ahol nemcsak egy röpke próbára van lehetőségünk, de hosszabb időre ki is kölcsönözhetjük a különböző eszközöket, ami nagyban megkönnyíti a döntést.
SZUBJEKTÍV
Nábrádi Judit, a Potyautassal a Kéken blogunk szerzője
Kendő
Pici babával nekünk leginkább a 3,5 méter körüli kendő vált be a túrázáshoz háton hordozva, batyukötéssel. A kézzel szövött kendőt szeretjük a legjobban, mert puha, valamivel rugalmasabb, mint a gépi szövésű, és a hordozó személynek is komfortosabb. Az igaz, hogy meg kell tanulni megkötni, ami sokakat visszatart, de ez nem is olyan bonyolult dolog, mint elsőre tűnik, hiszen internetes videók, hordozóklubok és tanácsadók segítségével könnyen elsajátítható.
Túrázáskor hátránya, hogy az ember felsöpörheti vele az erdőt, mire megköti, de ezt mi úgy szoktuk kiküszöbölni, hogy magunkkal viszünk egy pokrócot, ami a piknikezéshez egyébként is kell, és ezen állva kötjük a kendőt. Nagy melegben nagyon szeretjük a karikás kendőt, mert itt nincs derékpánt, nem kell derékon megkötni - így izzadunk a legkevésbé. Ezt azonban csak itthon, illetve városi sétákon szoktam használni, erdőbe nem megyek vele, mert 2-3 óra után nem tartom kényelmesnek az egyoldalas terhelés miatt. Egyszer egy túrán az egyik túratárs vitte karikásban az 1 év körüli gyermekét, aki kiválóan aludt a kendőben, viszont a kb. 12 km-es út végére édesanyja nagyon elfáradt, és megfogadta, hogy karikás kendővel soha többé nem indul túrázni.
Csatos hordozó
A kendőkhöz hasonló anyagból varrott csatos hordozók a kedvenceim, hiszen gyönyörűek, a babát pedig szorosabban körbeölelik, mint a „sima”, vászon alapanyagból készült hordozók. Nekünk a legtöbb túratapasztalatunk a csatos hordozóval van. Nimródkát kb. féléves korától hordoztuk csatosban túrák alkalmával, egész napos kirándulásokon is kényelmes volt, több száz kilométert túráztunk így. Nimródka vígan szemlélődött benne, nagyokat aludt, és nekünk is komfortos volt, sokkal kényelmesebb, mint a jól megpakolt hátizsák, amelyben az elemózsiát vittük. Pár másodperc alatt fel lehet venni, nem söpörjük vele a földet, és még szép is. Barnabással viszont inkább kendőt használunk még, mert már nem okoz gondot a megkötése, belejöttem, és totyogókor előtt ez a legoptimálisabb neki.
Tóth Judit, a Turista Magazin újságírója
Kendő
Dani születése után szinte már az első napoktól kezdve kendőt használtunk. Hamar megszokta, és soha nem volt problémája azzal, ha hordozni akartuk. Mivel a kendő bevált, túrázáshoz is ezt használtuk egy ideig. Általában hamar el is aludt benne, de ha nem, akkor is remekül elnézelődött, így a kezdeti időszakban megtett 1-2 órás túrákon végig a kendőben volt. Mire eljött az első ősz, csináltattunk egy hordozós kabátot és egy polárt is. Ezt azért tartottuk jó megoldásnak, mert így Danit nem kellett külön beöltöztetni, hanem az éppen hordozó felnőttel együtt bújt kabátba ő is. Ilyenkor a túra alatt végig a kendőben maradt, hisz nem volt rajta külön meleg ruha. A kendő egyik hátránya, hogy hamar összeizzad a hordozó és a hátán ücsörgő gyerek, a másik pedig, hogy kell némi idő és gyakorlat ahhoz, hogy megfelelően meg tudja kötni az ember. Számomra különösen a háton hordozás elsajátítása okozott gondot, elég sok kudarcom volt ezzel kapcsolatban, ami kicsit el is vette a kedvem a kendőzéstől, Dani azonban nagyon élvezte: rendszerint végigkacarászta a gyakorlásokat.
Vázas túrahordozó
A kendőt követően, Dani másfél éves kora után kezdtük használni. Én szeretem, mert a lehetőségekhez mérten kényelmes. (Bár egy 14 kg-os gyerekkel a háton azért minden viszonylagos.) Egyszerű a használata, az azonban nagyon fontos, hogy mindig az adott hordozó személyre kell beállítani a pántokat, mert ellenkező esetben szenvedni fogunk. Az egyes márkák között nemcsak árban, de minőségben is van különbség. Mi a drágább verzió mellett döntöttünk, mert már a bolti pár perces próba során érezhetően jobb volt, mint az olcsóbb márka modellje. Hosszas keresgélés után sikerült egy jó állapotú, használt darabhoz hozzájutnunk, és beszereztük a kiegészítőket is, hisz egy túra során a napellenzőnek és az esővédőnek is jó hasznát veszi az ember. A gyerek feneke alatt van egy kis hátizsákrész, amelyet szintén jól ki lehet használni, a kis zsebekből pedig könnyen elő lehet venni a kulacsot is. Egyetlen bajom a túrahordozóval, hogy amikor elalszik benne Dani, a fejét nemigen tudja hová támasztani. Hosszabb túrákon kell erő a cipeléséhez, de egy kétévesnél idősebb gyerek túl sokat úgy sem tud egy helyben ülni. Dani maximum fél órát szokott egyhuzamban a hordozóban maradni, aztán kiszáll, s amíg ő szaladgál, én pihenek.
A cikk megjelent a Turista magazin 2017. júliusi számában.
A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.
