Ködvadászok, kisvasutak és a krük-krük - A hét képei

 

 

Földi idill, égi háború. A Nagycenki Széchenyi Múzeumvasúton az év második gőzmozdonyos hétvégéje igazi szeszélyes májusi időben telt. Most hétvégén, május 28-29-én, majd június 3-án (pénteken) ismét András gőzösé a főszerep, de tartalékként természetesen a vasút Kiscenk nevű dízelmozdonya is készenlétben áll. Fotó: Gulyás Attila

 

 

 

Sirály az esőben. Gondolnánk elsőre. De ezek a vízcseppnek tűnő foltok bizony szúnyogok. Molnár Péter Tiszaalpáron egy napsütéses esti fotózáskor örökítette meg ezt a csípős inváziót. Kicsit meglepettnek tűnik a rovarfelhőben nézelődő dankasirály is, persze ő már sok ilyet látott. Az biztos, hogy van miből eledelt válogatnia, hisz ez a rovarokkal, halakkal, gyümölcsökkel és dögökkel táplálkozó, Magyarországon védett madár az ideiglenesen kialakult tavacskából is sok halat kifoghat. A Tisza még február és március környékén öntötte el ezt a többhektáros területet, és visszahúzódva halakkal teli tavakat hagyott maga után, ami sok madarat vonz magához.

 

 

Ezt a csodaszép boglárkafélét egy Érd környéki erdőszéli réten kapta lencsevégre Körmendy Zizi. A lepkefotózásra a reggeli vagy az esti órák a legalkalmasabbak, amikor ezek a gyönyörű, szárnyas rovarok még vagy már elülnek. Napközben nehéz lenne őket elcsípni, hisz igen élénken mozognak, és a fények is túl erősek a fotózáshoz. Zizi egyébként lelkes résztvevője a Varázslatos Magyarország fotópályázatának is, és a májusi hónapra egy hasonlóan szép, lepkés képet nevezett be. Keresd meg Zizi fotóját a májusi pályaművek között, és ha tetszik, szavazz rá!

 

 

Majd egy hónapos csúszással virágzik ez a fa a 800 méter magasan elhelyezkedő Bükk-fennsíkon. A csípős, mínusz 6,5 fokos hajnalon Gutter Krisztián nemcsak a csodás párával ellepett tájat, a napfelkeltét és a fát komponálta bele fotójába, hanem saját magát is, az elmaradhatatlan sárga hátizsákkal együtt.

 

 

Kedvelt téma lett a hajnalban keletkező pára megörökítése, ahogy a felkelő nap fénye szépen kirajzolja a tájban, előbb megmutatja, majd az égen egyre feljebb kúszva meleg sugaraival szerte is foszlatja. Béres Attila is a Bükk-fennsíkon található legnagyobb nyílt területre, a Nagy-mezőre ment párát vadászni, már jóval napfelkelte előtt ott volt, és szerencsésen örökítette meg ezt a vadászlest, háttérben a mező töbreiből felszálló ködcsíkokkal.

 

 

 

Gutter Krisztián egy másik túrája alkalmával már nem volt ilyen szerencsés. Szintén páravadászatra indult, már hajnal háromkor Bánkúton volt, a téma a ködbe burkolózott Nagy-mező vagy a Zsidó-rét lett volna. Mivel az első helyszínen a párának nyoma se volt, továbbindult a Zsidó-rét irányába, hiszen zártabb területeken nagyobb az esélye a köd kialakulásának. Sajnos itt sem járt sikerrel, így gondolt egyet, és felment a közelben lévő Három-kőre, és - hála a páramentes időnek - ezt a szép panorámát sikerült megörökítenie. Köszönjük!
 

 

 

Kattints a képekre a nagyobb fotókért!

 

Nyílnak a pipacsok! Legalábbis Tiszaalpáron biztosan, ahol erre a szép pipacsmezőre bukkant Molnár Péter. Az idén ugaron maradt területet ellepő piros virágok bimbóiból szívesen falatoznak az erre járó őzek. A népies nevén czúczik vagy pitypalatyvirág a mákfélék családjába tartozik, és májustól októberig virágzik szántóföldeken, vetések szélén vagy parlagon hagyott területeken. Fotó: Molnár Péter

 

 

 

Keresd a képen a fészkét kotró gyurgyalagot! Molnár Péter kedvelt tiszaalpári területén követi nyomon e fokozottan védett madárfaj ténykedését. A gyurgyalagok május elején térnek ide vissza, és kezdik el építeni fészkeiket. A 2013-ban „Az év madarának” választott gyurgyalagok általában meredek lösz- vagy homokfalakban telepesen fészkelnek. Itt azonban ilyen felületek híján a gyepbe és az úton lévő keréknyomba kotornak fészket maguknak.

 

 

 

Íme, a gyurgyalag teljes pompájában, és mindjárt kettő is! A röptében is táplálkozni tudó, színpompás madarak igazi rovarevő specialisták, többnyire kisebb-nagyobb szitakötőkkel, lepkékkel és sáskákkal táplálkoznak. Énekelni is szeretnek, repülés közben leggyakrabban a „prürr” vagy a „krük-krük” hallható tőlük különféle variációkban, s ha riadót fújnak, a „pitt-pitt-pitt” hangot hallatják. Fotó: Molnár Péter

 

 

 

Nos, valószínű nem lesz eledele gyurgyalagjainknak ez a kisasszony-szitakötő, hisz elég távol, a fővárostól nem messze lévő Sóskúton, a Benta-patak partján kapta lencsevégre Körmendy Zizi. Reméljük, nem azért kapaszkodik ilyen rémülten ebbe a fűszálba, mert valaki más vette célba mint vacsorajelöltet.

 

 

 

A második számú gyurgyalageledel lehetne ez a szép boglárka, de szerencsére ő is csak Zizi vadászatának eredménye.

 

 

 

Visszatérünk picit a Bükk hegységbe, ahol Béres Attila egyik kora reggeli túrájának köszönhetően csodálhatjuk meg a Szentlélek közelében található Látó-kövekről ezt az izgalmas napfelkeltét.

 

 

 

A fenti képen a Börzsönyt átszelő Nagybörzsöny-Szob-kisvasút első menetrend szerinti járatának egyikét látjuk, amint az újjáépült börzsönyi Nagyirtáspuszta-Márianosztra-szakasz legmeredekebb részén robog át. A május 21-én kezdődött nyilvános próbaüzemen a várakozásoknak megfelelően még nem volt túl nagy az érdeklődés, de a június eleji átadás után életbe lépő végleges menetrenddel már a tulajdonos Ipoly Erdő Zrt. is jelentős forgalomra számít. Fotó: Gulyás Attila

 

 

 

Sínen maradva ugorjunk le az ország déli részére, a Gemenci-erdőbe. A közel fél Budapest méretű ártéri erdő civilizációtól talán legtávolabbi pontja nem a rengeteg mélyén, hanem a napfényes Duna-parton található. Ide érkezik egyetlen közlekedési eszközként Rezét, a gőzmozdony szerelvénye, amelyet a hamarosan megjelenő júniusi számunk címlapján is megcsodálhattok. Fotó: Gulyás Attila

 

 

 

Látványos szögből fotózta meg a tavaszi lombfakadást a Bükk hegységben Gutter Krisztián. A képet Jávorkúton, az ősfenyves közelében fotózta, ahol nyoma sincs a csaknem 150 éve telepített fenyőknek.

 

 

 

Laposodó fények és összemosódó távolságok Csolnok fölött, a Nagy-Gete oldalában. Mindezt a kicsit magasabb napállás mellett szombaton az itt elhaladó Kinizsi-százas részvevői is láthatják; nekik a hasonló alkonyati fények között már félúton, a szomszédos Mogyorósbányán kell járniuk a sikeres teljesítéshez. A tavalyi versenyről készült képes beszámolónkat ide kattintva nézheted meg. Fotó: Gulyás Attila

 

 

 

A bosszantó és hasznos madár. Hangulatos esti fényekben pózol ez a megszeppent bíbic Tiszaalpáron, pedig ez nem igazán jellemző rá, hiszen a hosszú bóbitás nagyon ügyesen közlekedik az ingoványos, süppedős talajon. Szinte akrobataként suhan a levegőben, röptének irányát sokszor teljesen váratlanul változtatva, és ezt a képességét ragadozó madarak bosszantására, elűzésére is előszeretettel használja. A bíbic egyébként egy hangutánzó szó, amelyet rövid, éles, sipításhoz hasonló hangja miatt kapott. A német Kiebitz madárelnevezés a magyarban is megjelenik, és kibicnek mondják. Valószínű, hogy a kártyaasztalok bosszantó kibiceinek van némi köze e madárhoz, hiszen a bíbic nagyon éber, azonnal érzi, ha veszély közeleg, és neki köszönhetően erről a környezetében lévő madarak is értesülnek. Fotó: Molnár Péter

 

 

  

 

Két sárga és ritkaságnak számító védett növény, az erdélyi lednek és a sárga ibolya. Magyarországon csak a Bükkben találhatók meg, a sárga ibolya itt 500-700 méteren nő, viszont a Kárpátokban ennél sokkal magasabban, 1500-2000 méteren találkozhatunk vele. Fotó: Gutter Krisztián

 

 

 

És végül a Hold is felkel. Gyárfás-Tóth Gábor a Lázbérci-víztározónál várta ezt a pillanatot, ahová egy barátjával együtt érkezett fotózni. Ezen az estén a napnyugta és a holdkelte igen közeli időpontra esett. A gondosan megválasztott helyről végigfotózták a naplementét, majd megvárták a Holdat, hogy bukjon át a dombokon. Megérte várni!