Közel, vagy akár túl a térképek északi sarkain, Salgótarján fölött az elmúlt húszmillió év a látnivalók egyedi koktélját hagyta hátra. Itt hazánk legfiatalabb tűzhányói és legkésőbb épült városa együtt lélegzik a középkori várakkal díszített, medvék lakta erdőséggel.
Egyetlen kis felületen összefoglalni egy Budapest méretű terület látnivalóit az ország egy-egy véletlenszerűen kiválasztott területe kapcsán is nehéz feladat lenne. Az egyik legtagoltabb, legváltozatosabb vidék esetében annyiban más a helyzet, hogy itt egyszerűen az esélytelenek nyugalmával készühet el egy mozaik, aminek darabjai közé remélhetőleg az is el tudja képzelni a környék hiányzó részleteit, aki még csak tervezi az ide látogatást.
Időgép, retúrjeggyel
Manapság talán van, aki csalódik, amikor a „Magyar tenger” kifejezést hallva Siófokon „csak” egy tavat és betonba rejtett partot talál. Pedig mindez működik, minden évben milliók feltöltődésének helye. Ez alapján a húszmillió évvel ezelőtti magyar tenger maga lehetett a paradicsom, akkor ugyanis az aranypart 120 kilométer hosszú pálmafás, homokos tengerparti édenkertet jelentett, ami Salgótarjántól indulva, Budapestnél is tovább nyújtózott. Az akkori strandolók persze még nem titkárnők és sofőrök, hanem őzek és orrszarvúk voltak, akik a mai vendégekhez hasonlóan jól tudták, mi a teendő, ha a látóhatáron vulkáni gombafelhő tör a magasba: futás!
Az ipolytarnóci ősvadon homokparti lábnyomai köré látványos bemutatóhely épült
Így történhetett, hogy ma Iponytarnóc határában semmi mást nem találunk csak a lábnyomaikat - fölötte pedig azt a vastag tufatakarót, ami elzárta a levegőtől a nyomokat, máshol pedig a vidék sokáig legnagyobb kincsét, a őserdőt, vagyis mai formájában, a barna szenet. Az újabb vulkánkitörések aztán az egykori paradicsomot fiatal kőzetekből és hamuból álló hegyvidékké tették, ahova csak lassan tért vissza az élet.
A Páris-patak szurdokvölgye nemcsak a Medves késői történetének múzeuma, de egyszerű, hűs kirándulóhelynek is nagyszerű
Amikor aztán hazánk tájképe már csaknem kialakult, itt 2-4 millió éve - földtani értelemben szinte tegnap - a Medvesben újra megmozdult a paradicsomot korábban maga alá temető föld: egész pontosan emelkedni kezdett, ahogy a mélyből feltörő láva fölfelé tolta. A folyékony kőzet nem mindenhol talált utat magának, a környék legmagasabb pontja, a 729 m magas Karancs például a mai napig megmaradt ebben a „megmozdult föld” állapotában: egykor sík, majd lentről az ég felé nyomott üledéktömeg, az úgynevezett rejtett vulkánosság példája. A fiatal üledékbe az egyik legfiatalabb, leglátványosabb ablakot a Litke melletti Páris-patak nyitotta. A palóc Grand Canyonnak is nevezett szurdokvölgy nehezen járható, de látványos ösvénye fölé az egykori folyami üledék alkotta sziklafalak tornyosulnak.
A bazalt ferdén rétegződött, kísérteties formái a salgói várhegy találóan Boszorkánykőnek nevezett mellékcsúcsán
Jóval látványosabban alakult a vidék Salgóbánya körül, ahol köbkilométernyi mennyiségben folyt bazalt a felszínre, ami nemcsak völgyeket töltött fel, de még a dombtetőket is elborította, létrehozva Európa legnagyobb bazaltfennsíkját. Folytatódtak a földmozgások is: az óriási repedések mentén eredeti helyzetükből kibillent rétegek közt, többek közt a felszínre került a szén is. Az elsőként megjelenő, majd letelepedő emberek még messzire elkerülték ezeket a szénkibúvásokat. A sokszor öngyulladásra is hajlamos, füstölgő hegyoldalakat babonás félelem övezte.
Kilátás a salgói várból a somokői vár felé, mögötte a hatalmas területű, lassan beerdősülő macskalyuki bányával.
A középkorra a Karancsot és Medvest elválasztó Zagyva-völgy fontos kereskedelmi útvonallá vált, amit Salgó és Somoskő vára védett. Az erősségek az évszázadok alatt többször is gazdát cseréltek, de talán az ellenálló bazalt építőanyaguknak, talán a szerencsének köszönhetően, mindkét fellegvár fennmaradt romos, de létező formában, amiket aztán az ezredfordulóra feltártak, és kiépítették a látogatók számára.
A kilátás szemből sem kevésbé érdekes: a két vár a macskalyuki kőbányából
A falvak fő természeti kincse sokáig a fa volt, de a városok fejlődésével egyre nagyobb szerepet kapott a kiváló minőségű bazalt bányászata. A kemény, fekete kőzetből készült a 19. századi városok fő útépítő anyaga, a macskakő. A vidék legnagyobb bányája, a szlovák oldalra került macskalyuki kőfejtő a századfordulóra az ország legnagyobb kőbányájává fejlődött, ahol fénykorában 1500 munkás dolgozott a macskakő kitermelésén és faragásán. A kövekből főleg Budapest útjaira került, de jutott belőlük Bécsbe és Szlavóniába is.
A városi macskakő alapanyagára ma már a Bükki Nemzeti Park vigyáz
A kőbányászattal egy időben nyíltak az első szénbányák is. Ennek hatására Salgótarján álmodó faluból alig ötven év alatt harmincezer lakosú várossá vált, és 1950-re Nógrád megye székheye is ide került Balassagyarmatról. Az elmúlt években a város az ipar helyett egyre inkább a szolgáltatásokra és a turizmusra próbál építeni, a vezetők jelenlegi középtávú célja, hogy fenntartsák, illetve helyreállítsák a város nyolcvanas évekre jellemző egyedi építészeti képét és tisztaságát.
Salgótarján új városközpontja összességében megosztó, de a hetvenes-nyolcvanas évek városi építészetének egyedülálló példája
Hétköznapok ötszáz méteren
Amilyen magasan emelkedik Salgótarján fölé a salgói vár, olyan alacsonynak látszik a mögötte elterülő Medves-fennsíkról. A szekérutakkal is jól feltárt, sok helyen valóban teljesen sík felföld legfőbb kapuja Salgóbánya, ahova Salgótarjánból a város központjának buszpályaudvaráról induló 11B és 19-es buszokkal is fel lehet jutni. A távolabbról, kerékpárral érkezők legközelebb Somoskőújfalu vasútállomásáig utazhatnak, ahonnan 6 kilométer hosszú, 300 métert emelkedő út visz a fennsík széléig.
A Réti-kereszt Rónafalu fölött
A Budapest Nagykörúton belüli területénél valamivel nagyobb fennsík bejárásához egyébként ideális eszköz egy hegyi kerékpár, ráadásul a vele bejárható kerékpáros úthálózat is kiterjedt. Jól megtervezett útvonallal természetesen gyalogosan is látványosságok tucatjai fűzhetők fel az útvonalra, akár egy félnapos kiruccanás alatt is.
Reggeli pára a fennsík északi oldala alatt
A környék legmagasabb pontja, a látványos panoráma mellett bazaltfolyásokat és hasadékbarlangot is rejtő Szilvás-kő, azonban előtte nem érdemes kihagyni hazánk egyik legkülönlegesebb fekvésű települését, a fennsík peremére épült Rónafalut. A falu lakói minden nap ötszáz méteres magasságban álló házaikból láthatják a tájat: amíg nem kell bevásárolni, vagy munkába indulni, az övék talán a legirigyeltebb három utca a környéken. Ennél magasabban a közelben már csak a salgói vár és a három éve épült Mogyorósi-kilátó áll.
Ahol a csúcson lenni nem hétvégi sikerélményt, hanem hazatérést jelent: Rónafalu a Mogyorósi-kilátóból
Akár érkezés, akár körtúra után, a vidék másik kihagyhatatlan pontja a salgói vár. A falu keleti végének parkolójától alig negyed óra sétára álló falak az elmúlt két évtizedben alapos állagmegóvó és helyreállító munkán estek át, a hegyre vezető úton pedig geológiai tanösvény táblái nyújtanak érdekes olvasnivalót.
Kilátás Salgótarjántól a Karancs oldaláig a salgói várból
Bármelyik út is vezetett ide, a vár tornyából biztosan végig követhetők az ide vezető kilométerek. A körpanoráma a völgy mélyén fekvő Salgótarján városától egészen a Fátra ezerötszázas csúcsaiig terjed.
A Medves-fennsík déli nyúlványa a salgói várból
Átlagos természetjáró számára a fentiekhez hasonló felfedezések férnek bele egy hosszú napba, de a környék tucatnyi szálláshelyén négycsillagos szállodától a turistaházakig bárki megtalálja a megfelelő éjszakázóhelyet. Természetesen a fennsík nagy részén kiváló országúti közlekedési lehetőségek és jól jelzett turistautak várnak.
Szemből: a salgói vár a Medves-fennsík déli széléről - a nyári napforduló előtti és utáni hetekben épp a Mogyorósi-kilátóból nézve nyugszik le a nap a vár tornya mögött
Kapcsolódó cikkeink:
Ború és csillagfény a Medvesi Fotós Maratonon
Megnyílt a Geocsodák Háza Salgóbányán
Három nyelven beszél a varázslatos szurdok
Túrakalauz a Karancs-Medves vidékéről
