1 / 24

Az Ipoly völgyében, a Börzsöny lábánál fekvő Kemence településéről indul a hegység egyik legszebb túraútvonala. A Csarna-patak mentén húzódó árokban egykor szorgos fakitermelés folyt. A rönkök elszállítására az első világháború előtt építették ki a keskeny nyomvonalú vasutat, ahol kezdetben még lóval vontattak. A későbbi motorizálás ellenére megközelíthetősége nehézkes maradt, ezért a fakitermelés szépen lassan alábbhagyott, a völgyet a természet hódította vissza.

2 / 24

Az elárvult sínpárt a kilencvenes évek áradásai súlyosan megrongálták. A Magas-Börzsönyre hulló nagy mennyiségű csapadék elárasztotta a völgyet, melyből az esővíz csak a kaldera egyetlen kijáratán zúdulhatott ki. A vonalat 2000 óta fokozatosan újítják fel, mára a Fekete-völgyig zötykölődhetünk. A menetrend szerint közlekedő Kemencei Erdei Múzeumvasút a kiránduló családok kedvence lett. A több mint 50 kilométernyi észak-börzsönyi kisvasúthálózatból a Csarna-völgyében 3,9 kilométert utazhatunk.

3 / 24

Kemence község megközelíthetősége kissé nehézkes, tömegközlekedéssel csak átszállással lehetséges. Ha autóval érkezünk - a Börzsönyt megkerülve -, akkor parkolhatunk a kisvasút állomásán, vagy a Feketevölgy panzió előtt, ami tervezett túránk kiindulópontja. A kisvasút nemcsak történelmi emlék, de természetvédelmileg is hasznos, a pálya elkészült része csökkenti a völgy gépkocsiforgalmát. A börzsönyi Kék itt haladó része követi a patak és a vasút nyomvonalát.

4 / 24

A Fekete-völgy magas fái a napfényt alig engedik be, sejtelmes hangulatot kölcsönözve a tájnak. Az elhagyott, működésen kívüli síneket a természet erői pusztítani kezdték, az időnként megáradt patak a talpfákat is alámosta. A vasúti töltés megsüllyedt, a vágányok több helyen alátámasztás nélkül, a levegőben lógnak. A civilizáció olyannyira távol marad, hogy sajnálatos módon az ösvényeket sem tartják nagyon karban. Több helyen nem csak a vízmosást kell kerülgetni, hanem a kidőlt fatörzseken is keresztül kell verekedni magunkat, ha tartani akarjuk az irányt.

5 / 24

Az ösvényt keresztező patakon átgázolni szerencsére most nem okozott gondot, de nagyobb vízhozamú időszakokban ez nem lehet annyira egyszerű. Útközben balról két foglalt forrást is érintettünk - Fekete-kút, Csurgó-kút -, de szivárgó vizükből meríteni nem lehet. Elbotorkáltunk a Hamuházig, mely egykor az itt dolgozó favágók szállásául szolgált. Ha a felújítás sikeres lesz, akkor a nyomvonal idáig válik majd járhatóvá. Mivel ezek még csak tervek, továbbra is gyalogszerrel folytattuk az utat. Irányt váltva elhagytuk a medret, és egy szélesebb erdei úton kapaszkodni kezdtünk a hegyre. A Csóványos közelében eredő patak észak felé tör ki a vulkáni katlanból, kettévágva a hegyvonulatot. Keletről a Magas-Börzsöny csúcsai, nyugatról pedig az általunk választott gerinc határolja.

6 / 24

A Német úton haladtunk egyre feljebb, alattunk a patakmeder egyre távolodott. Folyamatos emelkedés után egy nagy jobb kanyar következett, ahol figyelmesen váltottunk a piros keresztre. Legyünk óvatosak, mert van némi zavar a jelzésekben. Takaros szálbükkösben kanyargott az út, mígnem egy tarvágáshoz értünk, ahol kinyílt a nagybörzsönyi látvány. A Bánya-tetőn csatlakozó piros jelzés után már csak egy ugrás a Vár-bükk.

7 / 24

8 / 24

A Salgóvár (nem tévesztendő össze a Nógrád megyeivel) sziklacsúcsán alig különböztethető meg az épített maradvány a valódi kövektől, így csak elképzelni tudjuk, hogy valaha vár állt itt. Az erődöt a tatárjárás után a hontiak építették. Történelmének nem minden pillanata tisztázott. Egy későbbi földesurának törvénysértő cselekedetei vezettek a vár pusztulásához, aki az építménye lerombolásával fizetett bűneiért. Az 1500-as években íródott oklevél már csak várromként említi.

9 / 24

A jelzett útvonal ugyan a maradványok alatt halad el, de érdemes meghódítani a sziklacsúcsot, mert szép kilátást élvezhetünk a Csóványosra és a Nagy-Hideg-hegy felé. A falmaradvány kőfülkéje mellett hagytuk el a bércet, és kezdtük meg az ereszkedést a meredek lejtőn. A nyeregben újabb kapaszkodó állt előttünk, majd a sziklás gerincre értünk. Helyenként már bal oldalra is a távolba láttunk a fák között, de az érdemi panoráma még váratott magára. A Kövirózsás csúcsán megjelentek a névadó sárga virágai, melyek kísérőink lettek.

10 / 24

11 / 24

Túránk áhított látványos szakasza előtt még elfogyasztottuk a hátizsákunk tartalmát, hogy az előttünk álló terepről az éhség se vonja el a figyelmet. A Holló-kő csúcsán a gerinc egyre csipkésebbé vált, különleges sziklaalakzatok állták utunkat. A Magas-Börzsönyre kinyíló csodálatos panoráma megtöltötte látványra szomjazó szemeinket. Az útjelző oszlopra szerelt csúcskönyv egyedi, sajátos élménybeszámolókat rejteget. Saját gondolatainkat hátrahagyva indultunk tovább a fennsíkként kiszélesedő teraszról. Az Ökör-orom Kőtengere továbbra is biztosította a mostanra fokozódó látványosság színvonalát. A Jancsi-hegy ősi földvárának nyomai nem láthatóak, de helyettük virágtengerrel borított, illatozó tisztások váltakoztak. A Világos-pallag rétjénél a tölgyesben jobbra vettük az irányt, és a Strázsa-hegyi tanösvény útvonalán mentünk tovább. Fokozatosan lejtő úton, kellemes árnyékban ereszkedtünk vissza a panzió irányába.

12 / 24

13 / 24

A Fekete-völgy zakatoló kisvasútjának távolodó hangját hallva igyekeztünk Kemence felé, hogy búcsúzóul még lencsevégre kaphassuk a gőzöst.

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!