Körtúra a Kétágú-hegy sziklaormainál
Népszerűbb, központi tömbje mellett érdemes meglátogatni a Pilis délnyugati vonulatát is, mert ottani szépségei szintén kihagyhatatlanok. Kesztölc jelképe, a Kétágú-hegy rendelkezik minden olyan adottsággal, ami egy túrát feledhetetlenné tesz: fehér sziklák, virágos rétek, páratlan panoráma.
Kesztölc, a Pilis lábánál fekvő, eldugott kis település a hetvenes-nyolcvanas években tapétagyártásáról híresült el, és nagy történelmi múltra tekinthet vissza. Első írásos említése (Kistelciként) 1075-ből való, I. Géza oklevelében bukkan fel. A fölötte magasodó Kétágú-hegy meredek sziklafalai védőn ölelik körbe a települést. A mészkőhegy számos barlangja már a tatárjárás korában is nagy jelentőséggel bírt. A pálos rend alapítója, Boldog Özséb a kissé délebbre emelkedő Csévi-szirtek üregrendszerében gyűjtötte egybe a Pilis remetéit. A pár kilométerrel arrébb fekvő klastrompusztai templom és kolostor romjai őrzik az emléküket.
A természet zöldjéből kivillanó fehér mészkőormok nemcsak a sziklamászók bakancslistáján szerepelnek előkelő helyen, de a siklóernyősök is előszeretettel startolnak a meredek letörés csúcsairól. A sportolók leginkább az északnyugati lejtőket részesítik előnyben. A hosszan elnyúló gerinc a Pilisszentlélek feletti Fekete-heggyel határos.
A falu felől a pincesoron a zöld jelzésen, Cseresznyéshát irányából pedig a Kéken közelíthetünk. A régebbi sárga útjelző kereszteket mára lecserélték. A szőlőskertek és egy virágos mező mellett elhaladva, jobbra a sziklák alatti dűlőt hagyjuk magunk mögött. Tavasz révén még mindig dúl az orchideaszezon, minket a sömörös kosborok örvendeztettek meg, és egy megrettenő őzikét is láttunk pillanatok alatt eltűnni a sűrűben.
Feltekintve a Kétágú-hegy ormai töltik ki a látómezőt. Az út elkeskenyedve az erdőbe vezet. A meredek kezdeti szakasz könnyen leküzdhető, mert a bal kéz felől sokasodó sziklák egy kisebb kiszögelléshez vezetnek, ahol már ízelítőt is kapunk a panorámából. Jobbra tartva felfelé kanyargunk. Unalmasnak egyáltalán nem mondható a terep, a fák takarásából ki-kiérve hol egy érdekes sziklaforma, hol a kilátás nyűgöz le minket.
Az Öreg-szirt tetejére egy kis jelzetlen ösvény vezet. Megéri felkapaszkodni, mert a fehér csúcsról egészen Esztergomig ellátni. A Dorogi-medence legnagyobb tava, a Palatinus alattunk csillog. A Kétágú-hegy előttünk lévő platója rávezeti a tekintetet a Dunára. Valahol alattunk, a hegy belsejében ott a Sármány-lyuk barlang (más néven Salamon-barlang), aminek a szája Kesztölc felé nyílik.
Itt jön a mindenki által csúcscsokinak nevezett jutalomfalat, egy kis melegedő víz a palackból és indulás tovább. A felejthetetlen kitérő után rövidesen újabb megálló. A zöld háromszög megint szép kilátás-helyet ígér. A terasz, ahová érkezünk, a már látott panorámát kínálja. Innen már Klastrompuszta háztetői is kivehetőek. Valaki nejlonból sátrat vert, jó lenne eső ellen, de szerencsére ezúttal az időjárás nem tolt ki velünk.
A Piliscsabai Természetjáró Egyesület Pilisi kilátások jelvényszerző mozgalmában résztvevők a fára helyezett pecsét használatával tanúsíthatják ittjártukat. Kelet felé baktatunk tovább, immár sűrűbb az erdő. A friss sárban a vadak lábnyomai jól látszanak. A Postás út kereszteződésében lefelé indulunk. Az ötvenes évekig ezen a gyalogúton közlekedett a kézbesítő, innen ered az érdekes név.
Ha egyenesen tovább mentünk volna, akkor a pilisi Sasfészekhez érünk. Az 1933-ban, háborítatlan környezetben épült, felújított kulcsosház anno Berda József költőnk egyik kedvenc úticélja is volt. Lefelé menet egyre kavicsosabb talaj nehezíti meg a haladást, a bokatörést elkerülendő, lassítjuk lépteinket. Kesztölc madártávlatból időnként itt is bevillan a cserjés felett, ami örömünkre szolgál.
Ahogy ereszkedünk lefelé, a völgyhöz közeledve a hőmérséklet kissé emelkedik, a nap is előbújik. Az utolsó fákat elhagyva már csak alacsony bokrok szegélyezik az ösvényt. A jellegzetes klímán az öreg-hegyi szőlő szépen terem, a falu pincéiben bor is kóstolható. A tőkék és a sziklás hegyoldal között bandukolunk vissza a kiindulópont felé. Az árvalányhaj-mező selymesen hullámzik a fújdogáló szélben.
Hirtelen különleges állati hang hallatán torpanunk meg. Akár muflonok is lehetnek, de nem látjuk őket, és a hangjuk is elhalványul, miközben távolodnak tőlünk. A táj szépsége és a megannyi látnivaló gyakori fényképezőgép-kattogtatást eredményezett, ezért a körtúránk időben hosszabbra sikerült. A szőlőművelők védőszentje, Orbán szobra a temető mellett őrzi az ősszel érő fürtöket. Lassan beérünk a házak közé, majd az autónkhoz. Teszünk még egy kitérőt Klastrompusztára. A kissé töredezett aszfaltutat a kerékpárosok biztos nagyobb élvezettel használják. A pálos templomrom bekerített maradványai rövid séta keretében körbejárhatók. A zsáktelepülésre tekintő Klastrom-szirtek és a Kémény-szikla képével búcsúztunk a Pilis lábától. Van még erre látnivaló bőven, még biztosan visszajövünk.
Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde
Örményország keleten innen, nyugaton túl
„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.
→ TovábbEgy nap az Országos Kéktúrán, Tapolcától Tördemicig
Az alábbi túraleírásból kiderül, milyen élmény egyedül felfedezni a legismertebb túraútvonalunk egyik legkülönlegesebb szakaszát a Balaton-melléki tanúhegyeket is megmászva. Egy rövid spoilerezés: a Kéken sosincs egyedül az ember.
→ TovábbDolomitok – a túrázók paradicsoma
Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.
→ Tovább