A 0. nap: érkezés Kőszegre

Budapestről vonattal utaztam el Kőszegre. Kelenföldön kalandosan indult a délután: addig fotózgattam a kelenföldi metróállomást és pályaudvart, hogy kis híján lekéstem a vonatot. Szerencsére két perccel az indulás előtt elcsíptem a szerelvényt. Aztán a kalauz úgy Tatabánya környékén közölte, hogy sikeresen elértem egy másik vonatot... C'est la vie, szerencsére nem büntetett meg, amit ezúton is nagyon köszönök neki.

Abban is szerencsém volt, hogy a vonat jó irányba ment. Győr vasútállomásán sikeres korrekciót hajtottam végre. A következő vonaton Szombathely felé összefutottam két szírrel, akik Ausztriába vágytak eljutni, családegyesítési célból. Sajnos az ő jegyük Győrtől Hegyeshalomig szólt, a vonat viszont Szombathely felé tartott. Ezt sikerült angolul megbeszélnem velük, így nagyon nem is csodálkoztak, amikor nem sokkal később leszállították őket a vonatról. Szombathelytől már egy kis pattogós személyvonat vitt el Kőszegig, aztán a szállás felé vettem az irányt, kihagyva a vasútállomás melletti Tescót, ahol még lehet kaját vásárolni.

1 / 7

Érkezés Kőszegre 

Szállásul Kőszeg óvárosi részén, a vár közelében található Pont Vendégházat választottam - persze ezenkívül is van bőven szállás a városban. Az ellátás remek volt, a „házinéni” nagyon kedves, reggelire saját készítésű kenyeret és valódi kávét kaptam, a szoba pedig remek történelmi hangulatot árasztott: antik bútorok, vaskos falak, alacsony, „fejet hajtós” ajtó - csak egyszer vertem bele a fejem - és a műemléki védelem miatt a szobánál úgy kétszer nagyobb fürdőszoba. Külön élmény volt a kis képernyős, még képcsöves tévé, amelynek a képernyője az alsó 2 centit leszámítva lilában úszott. Így a tévéreklám előtt egy lila fejű bemondónő ismertette a közeljövőt, majd a reklám alatt megismerkedtem 4-5 új falfestékkel, amelyek között csak lila színű volt. Ínycsiklandó volt a lila sör reklámja is, a híradóban pedig az állatkert új fókája vidáman csobbant bele egy medencényi céklalébe. Tényleg élmény így tévézni! És azt mondtam már, hogy csak egyszer vertem be a fejem? 

Velemtől az Írott-kőig

Néhány hónap skóciai élet után engem már nagyon nem érdekelt, hogy reggel pont borongós, esős idő volt, és igazam is lett: az eső már reggel 8 körül elállt, odaföntről pedig remek felhőket lehetett fotózni. 6.35-kor csak velem indult a busz Velem felé. (8.40-kor is indul egy busz.) A falu végén, a buszfordulóban figyelni kell rá, hogy a piros jelzésen a megfelelő irányba, az Írott-kő felé induljunk - ahogy a támfalon jelezték is.

Én Velem bejárását kihagytam, de ha van rá ideje a kedves turistának, megnézheti a Stirling-villát, amely 1944-45-ben a Szálasi-kormány búvóhelyeként szolgált. 1944. december 29. és 1945. március 19. között itt őrizték a Szent Koronát is, helye ma is felkereshető. A középkorban számos vízimalom működött itt, egyikük, a Schulter-malom ma múzeumként funkcionál.

Várát már lerombolták, de a 13. századi alapokon álló Szent Vid-templom ma is áll. A Szent Vid-hegyen egy emlékmű is található, amely az Országos Kéktúra régi, 1977 és 1989 közötti végpontját jelölte ki, amikor az út Kőszeg felől csak a Szabó-hegy-Borha-forrás-útvonalon vezethetett idáig.

A séta a Hosszú-völgyben, a Szerdahelyi-patak mentén indul. A helyiek a völgyet az asztmások völgyeként is emlegetik különleges klímája miatt. Mivel magas hegyoldalak szegélyezik, a patak a legforróbb nyári napokon is hűvös, páradús levegőt biztosít.

2 / 7

 A Szerdahelyi-patak völgye - ettől jobbra halad a piros jelzés

A kidőlt fák között valóban élmény a séta, még ha többször is egy-egy ág alatt kell átbújni, avagy felette átlépni. A patakot elhagyva ezüstös törzsű fák között érünk fel az Asztal-kőhöz. Én a P+ jelzést kihagytam, így hamar elértem a P és a K együtt haladó vonalát. Ezen a részen érdemes fokozottan figyelni a jelzéseket, több éles kanyar, leágazás követi egymást. Az út meredek emelkedővel, fenyvesben éri el a csúcsot - de nem szabad feladni, odafent majd csodaszép lesz a kilátás! Ahol a két jelzés felér a csúcs alatti pihenőhöz, a Z jelzés is becsatlakozik - ez utóbbi a „vasfüggönytúra", ami külön megér egy misét, de most nem arra megyünk ugye, hanem a kéken.

3 / 7

Itt, a kilátó alatt, van egy kis pihenőhely pár információs táblával, és az utolsó fenyőfákon kéktúrás bélyegzőkkel. Összefutottam egy kecskeméti kis csapattal: Lajos, az apuka, két gyerekével, Zalánnal és Somával szintén Velemről indulva, de a K jelzésen jött fel az Írott-kőig. Kisegítettem őket a bélyegzőpárnámmal, hogy ők is tudjanak bélyegezni, aztán ebből az lett, hogy együtt néztük meg a kilátót is, és együtt jártuk végig az aznapi túrát. A kilátóban van egy néhány tablóból álló, kétnyelvű kiállítás a határvonal történetéről. A kilátó közepén egy határkő áll a földszint betonjába ágyazva, egyik oldalán „M”, másik oldalán „Ö” jelzéssel. Ez is mutatja, hogy a kilátó egyik fele magyar, másik fele osztrák területre esik. A névadó kőszikla már az osztrák oldalon áll, egy nagy fémkereszttel megjelölve. Mellette egy fémfüzetben (!) három nyelven is olvashatunk néhány sort a helyről.

„A Kőszegi-hegység - a 884 méter magas Írott-kővel, Burgenland legmagasabb pontjával - az Alpok utolsó keleti hírnökeként tornyosul az őt körülölelő síkság felé, mielőtt az Alpok kőzetegységei véglegesen eltűnnek a Pannon-alföld alatt. A közelben álló toronyból, melynek mellesleg pontosan a közepén fut az osztrák-magyar határ, pompás kilátás nyílik a környező tájra. Több különböző, a Keleti-Alpokaljára jellemző terepforma fedezhető fel. A Kőszegi-hegység különös ismeretőjele, hogy geológiai szempontból az ún. Pennini-hegység része. Ennek az egységnek a kőzeteiből épül fel például a Magas-Tátra és a Grossglockner. Messzebb keleten mélyen a kőzetek alá süllyednek és csak itt, a Kőszegi-hegységnél kerülnek újra a felszínre. Az Írott-kő név gyökereit határkő szerepében kell keresnünk. Ténylegesen itt húzták, „írták” a határokat. Ez azonban elsősorban nem az osztrák-magyar határra vonatkozik, sokkal inkább az eredeti és még ma is fennálló birtokviszonyi határokra. A területhatár évszázadok óta az út mentén a parkolótól egészen az Írott-kőig húzódott. Az úttól északra, Lékáig (Lockenhaus) az Esterházy hercegi család, az úttól délre, Rohoncig (Rechnitz) a Batthyány nemzetség birtokában álltak a területek.”

4 / 7

A borult időben fantasztikus látványt nyújtottak a felülről és oldalról megvilágított felhők. Tiszta időben állítólag még a Balaton is ott kéklik valahol a távolban, ez nekem kimaradt, de a látvány így is lenyűgöző volt a kilátó legfelső szintjeiről. Na, ezért kellett az a kaptatós rész a P jelzés végén.

Az első kilátó még fából épült 1891-ben, amelyet öt évvel később, az ezeréves fennállás lelkületével Árpádról neveztek el. A karbantartás már elmaradt, így 1909-ben lezárták, majd a rákövetkező évben elbontották. 1913-ban már kőből emelt kilátó került a helyére - az avatáson kétezren jelentek meg. Trianon után a kilátó határponttá vált, egyik fele osztrák, másik fele magyar terület lett - ez ma is így van. 1989 után vált ismét látogathatóvá magyar oldalról a terület. 2003-ban itt és a Hét-forrásnál is határátkelőpont létesült, így a kirándulók útlevéllel vagy személyi igazolvánnyal átléphették a határt. 2008, vagyis schengeni tagságunk kezdete óta már nincs határőrizet. (A Hét-forrás fölötti üres romok, épületek valamikor a határőrséget szolgálták.) 2010-ben a kilátó felső részét Rohonc település újíttatta fel. 1989 óta innen indul az Országos Kéktúra (OKT). Innen vágtam neki a hosszú útnak, amely egy lépéssel indult...

Képek és szöveg: Papp Géza - kektura.blog.hu

Kapcsolódó blogbejegyzés:

Ezeket pakold be a hátizsákba, ha a Kékre indulsz