Van a Börzsöny szívében egy gyönyörű környezetben fekvő ízlésesen és igényesen felújított kulcsosház. Megnéztük, ott aludtunk és felkerestük a környékbeli látnivalókat.
Újévi fogadalma sokaknak van, szerkesztőségünk sem akart kimaradni a sorból. Egy ideje már kristályosodott a gondolat, hogy csináljunk rovatot valami olyanról, ami nemcsak olvasóinknak ígér kalandot és kikapcsolódást, hanem nekünk is. Havi rendszerességgel, változatos módon, részrehajlás nélkül. Választásunk a turistaházakra esett. Januárban célba is vettünk egy klassznak tűnő, a Börzsönyben rejtőző objektumot.
Odafelé
A létesítmény - amelynek hivatalos neve „Kútbereki turistaház, matracszállás és nomád táborhely”, csak úgy egyszerűen - a Börzsönyi-peremhegység északi szegletében, a Középső-Ipoly-völgy közvetlen közelében fekszik. Legegyszerűbben a 2-es főúton lehet megközelíteni, amelyről Drégelypalánk és Hont között, egy félreértelmezhetetlen táblával jelzett helyen kell lekanyarodni. Innen a Mária-kegyhelyként számon tartott Csitári kápolnáig gurulunk, majd meghozunk egy fontos döntést. Vagy itt parkoljuk le a verdát, vagy bevállaljuk az esőzések és télvíz idején némi kihívást tartogató útszakaszt a turistaházig. Előbbi esetben körülbelül huszonöt perc gyaloglással kell számolnunk. Gyors kételyoszlatás: nem orkok állnak lesben a földút szélén, csupán a sár, a jeges latyak meg a helyenként számottevő nyomvályúsodás packázhat az átlagos hasmagasságú autóval érkezőkkel. Mi nem ilyennel mentünk, úgyhogy öt perc alatt a háznál voltunk.
Ott
Körülöttünk erdő, benne tisztás, rajta egy mindenféle hivalkodástól mentes, már első ránézésre is nagyon igényesen összerakott, jó hosszú épület, a turistaház maga. Fehér fal, pirosas cserép, fa nyílászárók, patinás téglakő burkolat a tornácon, szépen lazúrozott gerendák, korlátelemek - egyszerű, minőségi komponensek és megoldások, amelyek nagyban hozzájárulnak az erdei életérzés és a harmonikus funkcionalitás egységének megteremtéséhez.
Az épületbelső hét fő egységre tagozódik: a földszinten két 6, illetve egy 8 férőhelyes szoba, egy konyhaként és ebédlőként egyaránt funkcionáló közösségi tér, valamint egy tágas vizesblokk található. Az emeleten 19 fős matracszállás várja a vendégeket két hálóteremmel. Minden szoba baromi hangulatos, semmi sincs túlbonyolítva, az emeletes ágyak kényelmesek, az asztalokat jól körbe lehet ülni, a motyóinkat különféle szekrényekben lehet hatékonyan eltüntetni, van elég konnektor, a bútorok pedig hangsúlyozottan valódi fából, nem bútorlapból készültek. A földszinti helyiségekben fatüzelésű vaskályhák hivatottak ontani a meleget, amelyeket nemcsak megpakolni, de üzemeltetni is élmény. Szépen összekészített tűzrevalóban nincs hiány, de ez talán nem is meglepő egy, az Ipoly Erdő Zrt. zászlaja alatt működő turisztikai létesítményben.
Jár a piros pont azért is, ami úgy globálisan az étkezős konyhában fogadja az embert. Alaposan átgondolt koncepció, praktikus, szerethető elrendezés, a természetesség érzetét sugalló bútorok, megszámlálhatatlanul sok darabból álló étkészlet, evőeszközök garmadája, mindenféle edény. Oké, ne ragozzuk, egy tényleg használható, nagy társaságokat is kiszolgáló helyiséggel van dolgunk. Főzni gáztűzhelyen lehet, a romlandó élelmiszereket a combos méretű hűtőszekrényben tárolhatjuk. Apróságnak tűnhet, de az egyik szekrény tetején elsősegélydoboz figyel kalcium-pezsgőtabletták társaságában. Az okos tájolásnak köszönhetően élmény volt a reggeli kávékészítés, ami azért is húzódott el némileg, mert folyamatos késztetést éreztem, hogy az ablakokon kibámuljak.
Nem bántam meg, ahogy a vizesblokk kifürkészését sem. Több vécé, több zuhanyzó, bekészített törülközők, fatüzelésű bojler. Hát igen, brutális kinézetű egy szerkezet, de a hatásfoka elég komoly lehet, mert még reggel is vagy 40 °C-os víz jött a csapból, pedig este már befejeztük a tűz táplálását. A vizezésről még annyit, hogy az összes csapot takarékos perlátorral szerelték fel, ami lehetővé teszi a pazarlás elkerülését, az idegbetegségre valamelyest hajlamos emberekben viszont szitkozódást is könnyen kiválthat. Mi ráértünk, nem kekeckedtünk. Ilyen környezetben, egy ennyire eltalált házban talán nem is lehet ideges az ember.
Majdnem elfelejtettem az áramot. Természetesen van, a forrása ráadásul a nap, megtámogatva szükség esetére egy ütős Honda aggregátorral, amelynek a kezelését készségesen megmutatta nekünk a szállás üzemeltetője, miután átadta a kulcsokat. Az egész hálózat úgy van kitalálva, hogy energiatakarékos legyen, a józan ész adta keretek között: fényben nem szenvedhetünk hiányt, 1 kilowattosnál nagyobb fogyasztókat viszont nem csatlakoztathatunk. Szomorú hír az ipari rönkhasítóval és a 230 mm-es sarokcsiszolóval túrázóknak, egy esély a természetnek. A víz szintén természetes forrásból származik, ivásra azonban egyelőre nem alkalmas, minden másra igen. Mivel annyi palackozott és kannás ivóvíz van a konyhában, hogy az valami fantasztikus, dehidratálódni nehéz lesz Kút-berek házában.
A HÓNAP TURISTAHÁZA - KÚT-BEREK from Turistamagazin on Vimeo.
Hazafelé
Érkezésünk napja - a korai sötétedés miatt - a létesítmény felfedezésére, a komótos becuccolásra, a szobák még komótosabb belakására, a közeli Honti-szakadék bejárására, egy gyors drégelypalánki kajálásra, a kályhák tudományos igényességű táplálására, a koccintásra, az újbóli koccintásra, valamint a másnapi túracélpontok átbeszélésére ment el. Utána koccintottunk. Jött a másnap, szedtük a sátorfánkat. Elzúztunk megcsodálni Drégely várát, utána beirányoztuk Kemencét, a Fekete-völgyön át caplattunk fel a Holló-kőre, ahonnan szédületes panoráma nyílik a Börzsönyre. Zárásként egy tejfehér ködös, hatméteres látótávolságos, nyálkás-fagyos autózást kellett még abszolválnunk. Sikerült.
További információ, részletes árlista itt található.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. februári számában.
REMEK CÉLPONTOK A BÖRZSÖNY ÉSZAKI RÉSZÉN TÚRÁZÓKNAK from Turistamagazin on Vimeo.
Kapcsolódó cikkek:
Szabadulj ki kisvasúttal a Börzsönybe
Belvárosi pincéből a drégelyi várba
Kisvasutak találkozása a Börzsönyben
A cikk először 2018 januárjában jelent meg.
