Hazánk flórájának egyik legkülönlegesebb képviselője a Budai-hegység Pilisszentiván környéki dolomitdombjainak lakója. A 19. század legnevesebb botanikusa, Borbás Vince által leírt bennszülött maradványnövény a Szénások 1995-ben Európa Diplomával kitüntetett területének büszkesége. Teljes, gyakorlatilag egy populációnak tekinthető állománya itt él - a világon sehol máshol nem fordul elő e sárga virágú ritkaság. Így méltán jelenhetett meg a Magyar Természetjáró Szövetség logóján.
A lenfélék (Linaceae) több mint kétszázötven fajt tömörítő családjába tartozó pilisi, avagy dolomitlen (Linum dolomiticum) endemikus, azaz bennszülött voltához nemigen fér kétség, a földrajzi elkülönülés idejének tekintetében azonban korántsem teljes az egyetértés a kutatók között. Egyesek interglaciális (a jégkorszak glaciális, eljegesedési fázisai közötti felmelegedési időszakból származó), míg mások preglaciális (jégkorszak előtti) reliktumként tekintenek rá. Világállománya a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság „fennhatósága” alá tartozó Szénások területére korlátozódik, elterjedési területe (areája) ugyanakkor nem összefüggő, hanem több, egymástól kisebb-nagyobb mértékben elszigetelt, zárt erdők határolta gyepfoltból áll.
A mindössze 10-25 cm magas, kissé bokrosodó, tőből elágazó szárú pilisi len levelei, illetve friss hajtásai szürkészöld színűek. Tőlevélrózsájának tagjai keskeny lapát alakúak, ülő szárlevelei pedig szálas lándzsásak. A virágzó hajtás rendszerint 2-6 öttagú virágot hordoz. Az egyenként 10-16 mm hosszú, széles lapát alakú, élénksárga színű, narancssárgás erezetű, szabadon álló szirmok aprócska, korán lehulló tölcsért alkotnak. Gömbölyű toktermése tízrekeszű, tízmagvú.
Kilátások
A pilisi len állománya - a 2001 óta folyó monitorozás eredményeinek tükrében - stabilnak mondható, mégis veszélyeztetett. A Szénások fokozottan védett természeti területére készített komplex kezelési terv közvetlenül és közvetve is segíti a reliktumendemizmus fennmaradását. Folyamatosan zajlik a tájidegen feketefenyő (Pinus nigra) állományainak őshonos erdőtársulásokká alakítása, valamint az időről időre megjelenő feketefenyő-újulat eltávolítása. E kopárfásításra használt fafaj főként árnyékolással és nehezen lebomló tűavarjával „nehezíti meg” a dolomitlen életét. A vadfajok közül a legnagyobb fenyegetést jelentő vaddisznót speciális kerítésrendszer hivatott távol tartani az értékes élőhelytől, amelyet virágzási időben őriznek is.
Emberi tényező
„Fokozottan védett természeti területre történő belépéshez - a jelzett turistautak és tanösvények kivételével - a természetvédelmi hatóságnak az igazgatóság szakértői véleményének figyelembevételével kiadott engedélye szükséges.” Meglehetősen egyértelműen fogalmaz a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, a szóban forgó területeken pedig táblák is figyelmeztetik a látogatókat. Sokan mégis fittyet hánynak a korlátozásra, illetve a tiltásra - csak öt méterre bemenni, csak egy virágot leszakítani, csak lassan odabiciklizni, csak csoportosan fotózgatni egyet. Sajnos a Szénások vidékén sincs ez máshogy. Pedig törvényes keretek között is felfedezhetjük a dolomitlen varázslatos élőhelyét. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakvezetéses ismeretterjesztő túrái éppen ezt a cél szolgálják.
A nyílt és zárt dolomitsziklagyepekben elő, április végétől május közepéig virágzó pilisi len (Linum dolomiticum) a fokozottan védett fajok közé tartozik Magyarországon. Természetvédelmi értéke 250 000 Ft egyedenként. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szintén szerepel e botanikai kuriózum - besorolása ugyanakkor csupán DD (Data Deficient), azaz „adathiányos”.
Pilisi len az MTSZ logóján
E koncepcióban ezért megjelenik a 100 éves hagyomány is, a múlt századi körpecsét lenyomata (a középen lévő nagy virág apró reflexió az egykori havasi gyopárra). Építkezik a korábbi logó elemeiből is, de azokat újraértelmezve, igazán magyarországivá téve: a magas hegyeket hazánkra inkább jellemző dombok váltják fel (rajtuk ugyanakkor egy út fut hívogatón - mely finom refrénként juttathatja eszünkbe a magyarországi természetjárástól már-már elválaszthatatlan népdalt: „Indulj el egy úton”).
A nemzetközi szervezetekhez való tartozást hangsúlyozó korábbi rododendront (havasi rózsát) pilisi lenre cseréltük - hiszen e kis virág igazán a miénk, ugyanis csak Magyarországon honos. Ugyanakkor a virágok száma három maradt, s ez a korábbi logóval szintén összeköti a jelenlegit. A színhasználatban a turistaságra és a nemzeti trikolórra kívántunk emlékeztetni.
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
