Egykor egész Európa folyó menti ligeterdeiben megtalálhatók voltak a hódok, azonban a bundájáért és húsáért folytatott vadászata, valamint az élőhelyeinek megfogyatkozása miatt a XIX. század közepére földrészünk egész területéről szinte teljesen eltűnt… mígnem az elmúlt közel tíz évben végzett munka által a magyarországi állományuk növekedésnek indult, és mára közel 600 egyedről tudunk.
A hazánkban a kihalás szélére sodort állatok megmentésére kitartó munka folyt az elmúlt 12 évben. Ez a munka a WWF Magyarország 1996 és 2008 közötti hód-visszatelepítési programjaként zajlott, amiben szakemberek több mint kétszáz állatot engedtek szabadon. A természetvédelmi szervezet legfrissebb megfigyeléséből kiderül, hogy a program eredményeként a hódok állománya folyamatosan nő a Hanságban és a Mura mellett, míg Gemencen és a Közép-Tisza mentén többnyire stabil a populáció. Legnagyobb egyedszámmal a Szigetközben fordulnak elő, itt számuk több százra tehető.
Az eurázsiai hód Európa legnagyobb testű rágcsálója, legfőbb ismertetőjele nagy metszőfoga, amelynek segítségével akár hatalmas fák törzsét is képes átrágni. Rendkívül jó úszók, azonban a szárazföldre ritkán merészkednek, mert zömök testük és rövid lábuk miatt a vízen kívül esetlenül mozognak. A hód kotorékok ásásával, a lakóhelyéül szolgáló várak és kisebb-nagyobb gátak építésével tudatosan alakítja környezetét, ami minden más állatfajtól megkülönbözteti.
A számlálásokat minden évben a téli időszakban kezdjük el és április elejéig folytatjuk, mivel ebben az időszakban tudják a terepen dolgozó szakemberek a hódokat a legjobban megfigyelni. A megfigyelés koordinálását, valamint a beérkező adatok összesítését a WWF Magyarország végzi. - mondta Gruber Tamás, a WWF képviselője.
Vannak állandó megfigyelési területeink, ilyenek a Hanság, vagy a Rába-mente, a Gemenc, és a közép-Tisza vidéke. Általában kétévente más helyszíneket is választunk, ezek az utóbbi időszakban a Mura és a Kerka határ menti szakaszai voltak. Mivel a helyszíneket főként a hódok vándorlása és a megfigyelési kapacitások határozzák meg, ezért nem vagyunk képesek a munkát az egész országra kiterjedően végezni. - magyarázta.
A WWF Magyarországnál úgy tervezik, hogy a hódszámlálást az elkövetkező években is folytatni fogják. A terepi megfigyeléseket tapasztalt szakemberek végzik, de az elmúlt években lelkes egyetemisták is több alkalommal vizsgálták a hódok terjedését.
Az idei év elejére elkészült a hódtelepítések teljes körű értékelését tartalmazó, tudományos vizsgálati kritériumoknak is megfelelő elemzés. A munka a telepítések eredményét, a hódok vándorlását értékeli, és megpróbál választ találni arra, hogy hazánkban milyen élőhelyeket kedvel leginkább a faj.
Az elemzés alapján a populáció a legtöbb helyen dinamikus növekedésnek indult, és ez a tendencia még néhány évig valószínűleg zavartalanul fog zajlani, hiszen - főként a kisebb patakokon - vannak még újabb élőhelyek hódjaink számára. A hansági hódok több hódvárat is építettek az elmúlt években, melyek közül a legnagyobbak elérik a 2,5 méteres magasságot, és vannak közöttük olyanok, melyek már több mint öt évesek. Ezen a területen még a kevésbé gyakorlott természetjárók is találkozhatnak a könnyen felismerhető rágásnyomokkal és hódvárakkal.
A vízpart közelében mozgó lakosság folyamatosan leadott értesítései - ki hol és mennyi hódot látott - alapján úgy tűnik, hogy az emberek örömmel veszik környezetükben a hódok újra megjelenését. Az emberek és a hódok közötti konfliktusok, az eddigi egyedszám növekedés ellenére is, egyelőre ritkák. A rágásnyomok továbbra is csak a vízfolyások közvetlen közelében fordulnak elő.
"A hódok aktív rágcsálási tevékenységük ellenére nem kártékony állatok. Elengedhetetlenül fontos, hogy megfelelő élőhelyet biztosítsunk az egyszer már kipusztult, de újra meghonosodott faj számára." - teszi hozzá Figeczky Gábor.
A számok alapján úgy tűnik ezzel nem is lesz gond, és ismét megszokott képe lesz egy-egy vízpart közeli túránknak a hódvárak, és sikerült egy kipusztulás szélére sodort fajt megmenteni.
