1 / 22

A túra a Medves-vidék bazaltos vulkáni csúcsaitól indulva az Óbükk szinte ismeretlen, vadregényes tájainak érintésével közelíti meg a Bükk hegység északi kapuját, Mályinkát, hogy onnan a mesés Csondró-völgyben felkapaszkodva, majd Lillafüredig ereszkedve jusson el a vaskohászat egykori fellegváráig, Diósgyőrig. Négy, esetleg öt részre elosztva érdemes tervezni a gyönyörű mozgalom bejárását. Mi is így tettünk, Salgótarjántól Istenmezejéig a nógrádi szakaszt fedeztük fel az első túranapon.

2 / 22

Bárna, Istenmezeje és Mátranovák körül rendszeresek a medveészlelések, olvashattuk korábban újságokban, de hogy egyből az első túranapon mi is medvenyomokra bukkanunk, azt azért nem gondoltuk volna. No, de ne szaladjunk ennyire előre.

3 / 22

A szebb napokat is látott salgótarjáni vasútállomástól kezdődik a túra, amely a gasztronómia iránt fogékony túratársak számára azonnal egy autentikus kitérővel is szolgál. A vasútállomás mellett lévő Svejk sörözőben ki-ki kedvére alapozhatja meg kondícióját az Istenmezejéig rá váró 25 kilométerre.

4 / 22

Kezdetben a város utcáin haladunk, majd később hobbitelkek közt kapaszkodik a Kohász Kéktúra ösvénye az első komolyabb magaslat, a Pécs-kő 552 m magas bazaltcsúcsa felé. A Pécs-kő kalandosan megközelíthető tetejére a kék jelzés ugyan nem vezet fel, de ha valaki vállalja a párszáz méteres kitérőt, majd a ferrata-szerű, kötelekkel biztonságossá tett kapaszkodást a csúcskőig, akkor odafent majd elégedetten nyugtázhatja, hogy ezt bizony kár lett volna kihagyni. Szinte körpanoráma fogad Salgótarjánnal, a Bükkel, a Mátrával, és kiváló rálátással a túra további útvonalára. Mindezek, továbbá a sziklába vájt, karabinerekkel biztosított kapaszkodó alaposan feldobják az ember hangulatát a következő kilométerekre.

5 / 22

A Pécs-kőről való ereszkedést követően hamarosan a 20. század elején még virágzó, több mint 2000 lakossal, kisvasúti vonalakkal, iskolával rendelkező Inászóbánya település völgyében járunk. Az egykori bányászfaluból egy erdészház és egy domboldalban megbújó kis temető maradt meg, továbbá egy bányászemlékmű, amely a környék első bányájának, az Ó-Mária tárónak állít emléket. Szinte egy város tűnt el itt a bányászat megszűnésével. Ezen elgondolkozva nekünk az Országos Kéktúra során megismert Derenk jut eszünkbe, de ez valahogyan mégis más.

6 / 22

Inászóbányától elbúcsúzva jól haladunk a széles völgyben hosszan kanyargó erdészeti aszfalton, olykor visszatekintve az egyre távolodó Pécs-kő bazaltcsúcsa integet felénk, majd a mátreszelei országútra kiérve alig száz méter után ismét kellemes, ligetes erdőben járunk. A Hosszú-bércre lassú emelkedéssel, beszélgetve jutunk fel. Fiatalos, szellős tölgyesben szintúton oldalazunk el a Hármashatár 451 méter magas csúcsa mellett, amely már jelzi számunkra a Nógrád és Gömör határán megbúvó, kicsiny gombász-vadász falu, Bárna közeledtét.

7 / 22

Bárna idillikus környezetben, az Őr-hegy, a Nagy-kő, a Hegyeske és a Kis-kő ölelésében fekvő, kedves, barátságos település. Alig ezer lakosa mind jól ismeri egymást, és mivel az elmúlt esztendőben többször is jártam itt, az Ibolya presszóban már engem is megismernek, jókedvvel adják a bélyegzést a füzeteinkbe, sőt még figyelmességből pici szendvics-katonákkal is kínálnak. Szívesen fogadjuk, jólesik.

8 / 22

Negyedórás pihenő után a híres-nevezetes bárnai Nagy-kő felé indulunk. Geológiai szempontból nagyon érdekes, ahogyan ezen a szakaszon keveredik egymással a Medves-vidék bazaltkőzete és a Vajdavár-homokkővidék üledékes, változatos formái. Közeledik az Óbükk. A Nagy-kőre való kapaszkodásunk közben sötét fellegek kúsztak fölénk, így a távolban lecsapó viharoknak és a közeli fellegeknek köszönhetően a kilátás az 519 méter magas csúcsról különösen érdekes volt, percekig néztük, ahogyan a Mátra bércei felett gomolygó felhők közül felváltva bukkantak fel a jól ismert csúcsok, a Kékes, a Galya-tető, a Piszkés-tető, vagy éppen Ágasvár.

9 / 22

10 / 22

A bazaltkúpról meredeken ereszkedik az ösvény, egészen a hegy nyergében található padokkal és asztallal ellátott turistapihenőig, majd illatos fenyves erdő övezte, széles szekérúton hullámvasutazva, jó tempóban haladtunk aznapi célunk, Istenmezeje felé. Az Istenmezeje-Bárna-Mátranovák háromszögben évek óta megfordulnak a határ túloldaláról áttévedő mackók is. Azonban olvasni erről a hírekben, vagy belebotlani pár nem túl nagy, de viszonylag frissnek tűnő lábnyomba túra közben - hát ez bizony két nagyon különböző élmény! Izgalmas és egyben érdekes volt mackónyomot fotózni, az egyik érintetlen volt, a másik elmosódott. Igazából először el sem hittük, hogy a nyom valóban az, aminek nézzük, csupán hazaérve kaptunk megerősítést, hogy tényleg medvenyomot láthattunk.

11 / 22

Jókedvűen beszélgetve indultunk tovább. A Nádas-orom sűrű erdeje után a Csengős-bérc panorámaútja következett, amelyről bő másfél kilométer hosszan csodálhattuk immár a hidegfront utáni napsütötte, tiszta időben a Mátra mélykék vonulatait, a ritkán látott északi oldalról, virágok által keretezve, itt-ott fehér felhőpamacsokkal koronázva. Csodaszép volt, így nem sokkal a cél előtt a Mátra-gerinc lenyűgöző látványa méltóképpen koronázta meg aznapi túránkat.

12 / 22

Istenmezeje. Egy internetes szavazáson nemrég Magyarország legszebb nevű falvának választották, de a hegyek ölelésében, a Tarna-völgyében megbújó kicsiny település eséllyel pályázhatna a legszebb fekvésű falu címre is. Mai túránk végpontjának legnagyobb nevezetességét, a falu fölött emelkedő „Noé szőlője” néven emlegetett, glaukonitos homokkő alkotta kopár sziklaszirtet lefotózni nem könnyű, mert teljesen körbevették a kis palóc házak. A Salgótarján felé induló közvetlen buszjárat érkezéséig azonban még volt jó fél óránk, így addig helyezkedtem, míg sikerült pár elfogadható képet készíteni a látványos homokkőszirtről, melynek lábától egy hét elteltével az Óbükk szinte ismeretlen tájai felé indulunk majd tovább.

13 / 22

Szöveg és fotók: Konfár Tibor

A cikk először 2017 júniusában jelent meg.

Kapcsolódó cikkeink:

Az őserdő mélyétől a királynék váráig

Óbükk, az ismeretlen föld

Túrák a Karancs-Medves-vidéken