Július közepén már javában tart az énekesmadarak másodköltése, illetve kirepülés előtt állnak a ritkább, fokozottan védett fehér és fekete gólyák, valamint a parlagi sasok fiókái. Az ilyenkor érkező, a tegnapelőttihez hasonló erősségű viharok nem csak anyagi javainkban okoznak kárt, de a madárfészkeket és -fiókákat is veszélyeztetik. Még tart a fokozottan védet madarak fészkeinek ellenőrzése.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) fajvédelmi munkatársai és a nemzetipark-igazgatóságok természetvédelmi őrei ezekben a percekben is területi ellenőrzéseket tartanak a legritkább, fokozottan védett madárfajok különösen problémás fészkeinél. A nagy testű fajok fára épült, sokszor évtizedekig használt, több mázsás, esetenként tonnányi tömegű fészkei önpusztítóak, a fészket tartó ágak egy idő után letörnek, de akár a fészkes fa is kidőlhet. Ezeknek az eseteknek a gyakorisága jelentősen megnőhet erős szél és eső esetén.
Bár hatalmas károkat okozhatnak, a költési időszak viharai a madarak egyik legfontosabb természetes állományszabályozóinak számítanak. Amikor egy madár olyan nagy és erős lesz, mint a gólya és a sas, vagy olyan gyors, mint a sólyom, fecske és sarlósfecske, akkor a felnőtt egyedeknek már nincs állományszintű természetes ragadozója. Ezeknek a fajoknak a túlszaporodását az összes korosztályban az élősködők és a kórokozók (betegségek), a tojások és a fiókák esetében pedig a fészekragadozók (például a nyest) és a viharok akadályozzák meg.
A kisebb testű, gyakoribb madárfajok évi többszöri költéssel, költésenként akár 5-15 fiókával ellensúlyozzák a ragadozók, a betegségek, a vonulási és egyéb környezeti veszélyek okozta veszteségeket. A nagyobb méretű, ritkább fajok évente csak egyszer költenek és fiókaszámuk is alacsonyabb (1-5). A településeken is gyakori fészkelő 45 hazai madárfaj országos állománya a legutóbbi becslés átlagát számolva közel 16,4 millió pár. Ezek a madarak évről évre, így idén is mintegy 158 millió tojást raknak, amelynek jelentős részéből ki is kelnek a fiókák. Ennek a több mint 170 milliós madártömegnek a túlnyomó többsége, az állomány stabilitását megőrizve 70-80%-a, tehát mintegy 140 millió madár, elsősorban a fiókák, el is pusztulnak.
Ilyen óriási számok mellett nyilván nem lehet szó minden egyes sérült vagy elárvult madár megmentéséről. Ez nem csak felesleges és természetellenes, de kivitelezhetetlen feladat is lenne, hiszen a bajba került leggyakoribb madarak néhány ezrelékét találják csak meg. A nemzeti parki és civil természetvédelmi szakemberek elsősorban a legritkább madarak sérült és elárvult fiatal egyedeit mentik, de az állatkerti, nemzeti parki és civil madármentő állomások a lakosság által hozzájuk beszállított gyakoribb madarakért is mindent megtesznek.
Rendkívül izgalmasan alakult Kelemen, a tojás korában mentett, majd terméketlen párhoz örökbe adott parlagisas-fióka sorsa. Az érdeklődők alig néhány napig figyelhették csak az interneten keresztül a bekamerázott fészekben cseperedő madár életét, amikor a fészek a múlt hétvégén váratlanul leszakadt. A fióka túlélte a 15 méteres zuhanást, és a HELICON parlagisas-védelmi LIFE+ program munkatársai néhány óra alatt elhelyezték egy műfészekben (ennél sajnos már nem volt idő a kamera kihelyezésére), ahol a pótszülők továbbra is etetik. Kelemen és családja a pót-műfészekkel együtt átvészelte a vihart, és jelenleg is jól van.
Azt, hogy kerültek-e bajba fokozottan védett sas-, sólyom- és gólyafiókák, egyelőre még nem tudják. Ha a szakemberek találnak ilyet, illetve bejelentés érkezik ilyen madarakról, akkor természetesen mindent megtesznek az ellátásuk érdekében.
Még több hír madárbarátoknak itt.
