Minden évben egy kicsit korábban jön el az a nap, amikor a Föld lakossága felhasználja azt az erőforrásmennyiséget, amelynek egy évre kellett volna elegendőnek lennie ahhoz, hogy a bolygó fennmaradhasson az eredeti állapotában. Idén augusztus 1-jén érkezik el a túlfogyasztás napja.
A Global Footprint Network 2003 óta hasonlítja össze a természeti erőforrások megújulóképességét az emberiség erőforrásigényével, vagyis ökológiai lábnyomával - írja az MTI. A túlfogyasztás napján ez a két érték találkozik, onnantól kezdve tehát a bolygó megújulóképességén felül fogyaszt az emberiség. Most 1,7 Földre lenne szükség ahhoz, hogy kiszolgálja az emberiség jelenlegi igényeit.
Tavaly augusztus 2-ára esett ez a nap, idén ezt egy nappal sajnos sikerült „túlszárnyalni”. Ha az elmúlt több mint két évtizedet nézzük, két hónappal korábbra, kora októberről augusztus elejére került. A népesség és a szükségletek növekedésének nyomán már az 1970-es években elkezdődött a túlfogyasztás (akkor december 29-ére esett a túlfogyasztás napja). Azóta egyre korábban jön el a nap, amikor az emberiség által elhasznált természeti erőforrások és a károsanyag-kibocsátás átlépi azt a mennyiséget, amelyet a Föld egy éven belül még újra tud termelni, illetve el tud nyelni. Ezt követően az emberiség fogyasztása már az ökoszisztéma rovására megy.
A jelenlegi állapot visszafordítható lenne a szervezet szerint. Úgy vélik, a politikai intézkedések hatékonyabbak, mint az egyéni szintű erőfeszítések. Ha a húsfogyasztást 50 százalékban tudnánk helyettesíteni vegetáriánus étrenddel, az például öt nappal tolná vissza a túlfogyasztás napját, de az épületek energiahatékonyságának növelésével, illetve az ipari termelés megváltoztatásával három hetet nyernénk, a szén-dioxid-kibocsátás mértékének a felére csökkentésével pedig három hónapot. Amikor a lassult a gazdasági fejlődés - például a 2007-2008-as pénzügyi válság esetén - az energiaszükséglet is csökkent, ami pozitív irányba mozdította el az ökológiai mutatót.
A tavaly készített különböző tanulmányok szerint azonban a bolygó földterületeinek egyharmada pusztul, és a trópusi erdőségek egyre inkább karbonforrásokként, mintsem -elnyelőkként működnek. A kutatók egyre aggasztóbb jelenségként kezelik a szokatlan időjárást (különösen az Északi-sarkvidéken), valamint a terméshozam szempontjából kulcsfontosságú méhek és egyéb beporzók populációinak hanyatlását.
