Magyarország emlősfaunájának egyik emblematikus képviselője a fürge mozgású, karcsú testalkatú, a hermelinnel igen könnyen összetéveszthető menyét. Földünk legkisebb termetű ragadozójával hazánk szinte minden szegletében találkozhatunk. Ehhez persze szerencse is kell, hiszen az aprócska jószág gyakran portyázik rágcsálók föld alatti járataiban zsákmányra leselkedve.
A mintegy 280 - rendkívül változatos megjelenésű - fajt tömörítő ragadozók (Carnivora) rendjének menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó menyét (Mustela nivalis) Izland és az Ír-sziget kivételével Európa-szerte elterjedt. Areája Észak-Afrikát, Ázsia jelentős részét és Észak-Amerikát is magában foglalja. Alfajai számának (17, 18, illetve 19) tekintetében ma sem teljes az egyetértés a kutatók között. Testhossza 13-25 centiméter, farokhossza 3-8 centiméter, testtömege pedig 30-230 gramm. A nőstények számottevően kisebbek, ezáltal könnyebbek is a hímeknél. A hermelinnel ellentétben téli bundát csak elterjedési területének északi részein, illetve a magashegységekben ölt. Szőrzete a hátán barna vagy vörhenyes, hasán fehéres. A két bundaszínt elválasztó határvonal hullámos lefutású. Farokvégének tónusa fontos határozóbélyeg, mivel (a korábban említett rokonáéval szemben) az sohasem fekete.
A menyét nem válogat az élőhelyek között. A sarkvidéki szigeteket, a hegységek 3000 méternél magasabban fekvő régióit, valamint a szubtrópusi és a trópusi területeket leszámítva füves pusztákon, félsivatagokban, mezőgazdasági művelés alatt álló területeken, illetve települések szélein is előfordul. Egyvalamihez ugyanakkor ragaszkodik: a jelentős rágcsálóállományhoz. Ez érthető is, mivel táplálékának legjelentősebb hányadát pockok és egerek teszik ki. A territoriális viselkedésű menyét alkata is jelzi, hogy kistestű emlősök elejtésére specializálódott. Tornászok hajlékonyságát megszégyenítő módon hatol be az óvatlan rágcsálók járataiba, hogy saját otthonukban lepje meg prédáit. Zsákmányszerző útjai során - legyen nappal vagy éjjel - akár 3 kilométert is végigfürkészhet, sokszor pedig jól bevált „vadászösvényeket” követ. Télen is aktív, és ilyenkor előszeretettel portyázik a hótakaró alatt.
A szaporodási időszak nem kötődik szigorúan az év valamely szakához - télen is találkozhatunk vemhes nőstényekkel. Az almot rendszerint 4-7 csupaszon, vakon és süketen világra jövő csöppség alkotja. Az utódok három-négyhetes korukban már látnak és hallanak, három-négy hónaposan pedig teljesen önállók. Legfőbb ellenségeik a ragadozó madarak, a baglyok és a vörös róka.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2015. októberi számában.
