Amúgy is nagy hívei és gyakorlói vagyunk az élő mesemondásnak, így hát külön örültünk, amikor a Facebookon belefutottunk a Bailavidrumba, a lelkes kiránduló csapatba, akik rendszeresen szerveznek mesével összekötött túrát gyerekeknek.

1 / 6

A Szépjuhásznénál várakozó csemeték száma felülmúlta minden elképzelésünket. Az őskáosz a mesemondók öblös hangjának hatására gyorsan szilárd renddé alakult, és a családok csoportokba osztva hamarosan megindultak a S jelzésen felfelé, a Nagy-Hárs-hegy irányába. A térképen is jelzett régi kőfejtőhöz aztán szalagozás vezetett. Fantasztikus, hogy ez már önmagában is milyen érdekes a gyerekeknek.

2 / 6

A csoda azonban csak a kőfejtőben kezdődött. Előkerült a mesetarisznya (mert a mesék abban laknak, és nem a TV-ben), s egy kisebb tűz körül Gregus Laci, az ismert mesemondó, hatásos felvezetést követően elmondta a Csókalányok című népmesét. A gyerekek is érezték, hogy ez nem a YouTube, mert reggeli energiák ide vagy oda, szépen csöndben várták a varázslatot. A mese meghallgatása után a gyerekek és szüleik (pár családból álló) csoportokba rendeződve először képletesen átlépték Meseország határát, majd megindultak a szalagozással jelölt meseösvényen, keresztül-kasul a Nagy-Hárs-hegyen. A még várakozókat Laci egy kis furulyanótával szórakoztatta.

3 / 6

4 / 6

A meseösvény állomásain a gyerekek pontról pontra feleleveníthették, átélhették és eljátszhatták a mese egyes részeit, miközben valahol makk-kupakkal sípoltak, máshol mondókáztak vagy egyéb módon mókáztak, és mivel csókákká változott lányokról volt szó a történetben, természetesen egy kis „csip-csip-csóka” sem maradhatott ki.

5 / 6

Nagyjából 2 km-t sétáltunk a „vörös toronyig, ahol a csókalányok laktak” - ez a kis-hárs-hegyi kilátó volt, s valamivel kevesebbet visszafelé, Szépjuhászné állomásra, tehát a túra kisebb gyerekeknek is ajánlható (kisebb testvéreket hordozóban vittek). A sok helyütt köves ösvény kissé nehéz terepnek bizonyult a mi négy és fél éves lányunknak (négy év volt az alsó korhatár elvileg), a nagyobb gyerekek által diktált tempó pedig túl gyors volt, de legalább a szülők sem unatkoztak, igazi varázslónak érezhették magukat, akik átvezetik, terelgetik gyereküket Meseországban.

6 / 6

A Szépjuhászné állomás büféjében pedig aznap szerencsére nem pacalpörkölt volt a menü (egyszer már jártunk pórul így pont itt, akkor sehogy sem tudtuk meggyőzni a gyerekeket a pacalpörkölt elfogyasztásáról), hanem egy finom leves. Így az ebédet is viszonylag olcsón, de mindenképpen nagyon hatékonyan tudtuk le - ez amúgy is egy fontos túraszervezési szempont, főleg délután alvó gyerekekkel.

Szöveg és képek: Szigeti Ferenc