Nagyfiamnak hiába ecseteltem hosszan, hogy ez itt olyan, mintha Középföldén a Megyében járnánk, itt pedig beléptünk a Tündék birodalmába; Alcsúton felsültünk. Szerencsére feleségem mindig mindenre felkészül, a babakocsi alja, oldalzsebei, és a ráaggatott táskák, szatyrok tartalma megszégyeníti még a NASA és az FBI készleteit is. A darázscsípésre azonnal előrántja belőle az ampullás kálciumot, nap ellen sapka, naptej, szendvics, süti, fagyasztott víz, gyümölcsök széles választéka gurult velünk aznap is. A legnagyobb sikert azonban az eredetileg talán virágok permetezésére megalkotott eszköz aratta, amellyel aznap büntetlenül spriccelhették a gyerekek a család minden tagját. Jómagam Arthur Dent tanácsát megfogadva a nyakamban hordtam a törölközőm bevizezve, amelyet a legdurvább pillanatokban a fejem tetején is viseltem. Szóval remekül néztünk ki.

1 / 5

Így futottunk be a nap csúcspontjának ígérkező mezítlábas kaland helyszínére, Tabajdra. A bejáratot eltéveszteni sem lehet, a település központjában van, táblákkal is jelzik. Parkolással sem volt gond, árnyas helyen kezdtük meg a kiszállást és a készletek racionalizálását. Bár Matyit sikerült lebeszélni a labdáról és a kismotorról, de feleségem annak ellenére is ragaszkodott a babakocsihoz, hogy a park honlapján világosan feltüntették, hogy az útvonal így nem járható. Homok helyett a vizes törölközőbe dugtam a fejem, ne rontsuk el meddő vitákkal a mai napot, vágjunk neki a kalandnak.

2 / 5

Áron és Panka megkezdik a kalandot

A bejáratnál ért az első kellemes meglepetés, nincs belépő, nincs akadékoskodó portásnéni, csak Nepomuki Szent János üdvözöl ódon talapzatáról. A gyerekeknek gyorsan elmagyarázzuk, mi vár rájuk, mesélek az ősemberről, akinek nem volt cipője, arról hogy milyen egészséges mezítláb közlekedni, meg Gergő barátomról, túratársamról, aki nemrég kitalálta, hogy neki minden turistaösvény mezítlábas park, és azóta cipő nélkül mássza a sziklákat is. A gyakori sebészi beavatkozásokról persze hallgatok. Az sem kelt megütközést az utódjainkban, hogy mi magunk nem vesszük le a cipőt. A lábbelik is bekerülnek az időközben harciszekér méretűre hízott babakocsiba, nekivágunk a kalandnak.

3 / 5

Matyi, a szabotőr

Áron fiam elhatározza, hogy mindenképp végigcsinálja a teljes távot, eltökéltsége Pankát is magával ragadja, sziszegve megindulnak a kukoricacsutkákon, fenyőtobozokon át a távoli cél felé. Dackorszakát elég vehemensen megélő Matyink persze szabotál, a kiépített keretek mellett slattyog inkább, de széles vigyorral élvezi a túrát.

Tényleg jó ötlet az egész, sár, patak, tőzeg, vulkanikus kövek, fahasábok jönnek akadályként, majd megérkezünk a meredek hegyoldalhoz, ahol a gyerekek csak mászva tudnak felkapaszkodni a farönkökből épített lépcsőkön. Tétova kísérletet teszek páromra nézve, hogy akkor most vigye vissza a babakocsit a gépjárműig, mert ezt itt feltolni nem lehet, felvinni meg lehetetlenség, de az anyák nem ismernek lehetetlent…

4 / 5

 A talaj forróvá válik a napsütötte részeken

Összeszorított foggal, több liter vizet kiizzadva viszem felfelé a félmázsás szerkezetet pelenkázótáskástul, banánostul, kalciumostul, az utolsó métereken arra gondolok, hogy milyen szép hely is ez az első infarktushoz, de valahogy megkegyelmez nekem az Úristen, felérek.

A dombtetőn azért némi kárpótlást ad a kilátás, vicces látvány, ahogy a falu templomának teteje látszik csak, de a hűs árnyéknak vége, a kövek tűzforrók, Panka a vége előtt sírva adja fel a küzdelmet. Áron azonban hősiesen - állítólagos égési sérülésekkel - befut a célba, ahol egy remek játszótér található. Előtte azonban egy újabb lépcsősoron kell leküzdenünk a felpakolt babakocsit.

5 / 5

A játszótéren Süsü fába faragott képmása vigyorog reánk szendén

Valahogy nem megy a közös játék most a gyerekekkel, hagyom őket, hadd kergessék egymást, köveket is dobálhatnak, csak engem hagyjon mindenki békén. Azután megtudom, hogy nem ugyanezen az útvonalon kell visszamenni, hanem egy széles szekérúton pillanatok alatt visszajuthatunk a kiindulóponthoz, amit az év legforróbb napján a létező legjobb hírnek élek meg.

Persze az idő megszépít minden megpróbáltatást. A leégések, a napszúrás is gyorsan elmúlik, a veszekedéseken, szerencsétlenkedéseken is már csak mosolygunk, csak a kalandos élmények, sztorik maradnak meg az egészből.

Azért a kaland kedvéért se próbáljátok meg babakocsival végigjárni a mezítlábas parkot!

írta és fényképezte:
Dabis Balázs Silvius