A baglyok az álcázás nagymesterei. De vajon miért olvadnak bele a környezetükbe olyan zseniálisan, hogy szinte észrevehetetlenek? A látványos videóban bagoly vs piszkálódó varjak, szarkák a főszereplők, és megnézhetjük, ki jön ki győztesen a harcból.
Erdei fülesbagoly (Asio Otus)
A baglyok többsége bonyolult „kéregmintázatú” rejtő tollazattal rendelkezik, holott erre éjszakai vadászként nem lenne szükségük, hiszen az egyszínű barna vagy fekete is megfelelő lenne. Erre az álcázásra nem is éjjel, hanem a nappali pihenés időszakában van szükségük. Éjjeli vadászként a baglyok fenyegetést jelentenek a nappal aktív madarakra, akik ezért általában csapatosan támadva próbálják elűzni őket, nagy ribilliót csapva zaklatják, támadják a baglyokat. Ezt úgy tudják elkerülni, ha a kora hajnali szürkületben (amikor a nappali madarak még nem aktívak) elfoglalják pihenőhelyüket, és ott mozdulatlanul üldögélve beleolvadnak a környezetükbe.
Amennyiben ez nem sikerül, akkor a videón látható tortúrának teszik ki magukat.
Azonban még ekkor is vannak trükkjeik, amivel minimalizálhatják a probléma mértékét. Ez az erdei fülesbagoly (a megfigyelések alapján valószínűleg egy öreg, rutinos példány) láthatóan nem stresszeli túl magát, nem reagál nagy, messziről feltűnő mozdulatokkal a fenyegetésre, ehelyett feltűnő sárga szemeit „villogtatja” a támadói felé gyors, hol szimmetrikus, hol váltott pislogással. A lelapított tollazat és a kihúzott testtartás is passzív-agresszív jelzés. A bagoly ezzel a visszafogott reagálással arra játszik, hogy az intelligens varjúfélék előbb-utóbb megunják a reakció nélküli piszkálódást, és odébbállnak. Amint ez megtörténik, a madár nyugalmi üzemmódba vált, tollait ellazítva folyatja megzavart nappali pihenését.
Kapcsolódó cikkeink:
Baglyok, a szimpatikus ragadozók
Ne lepődj meg, ha bagolyfürtöket látsz a városi fákon
