A vizsgálatot a Washingtoni Állami Egyetem kutatója végezte, az eredmények pedig abban segítenek, hogy pontosabban felmérhessék a mikroszálak - eddig alig ismert - környezeti hatásait.
A világ óceánjaiban több millió tonna műanyaghulladék úszkál úgynevezett mikroműanyag-részecskék formájában, amelyek idővel lerakódnak az üledékekben, eljutnak a termőföldekre és az ivóvízbe. Mikroműanyagoknak az öt milliméternél kisebb műanyagrészecskéket nevezzük, ezek legkevésbé tanulmányozott fajtái a mikroszálak, azaz olyan apró műanyagszálak, amelyek például mosás közben válnak le a műszálas szövetekről.
Ezek nagy része átjut a vízszűrő rendszereken, és a szennyvízzel együtt az óceánba kerül. A mikroszálak, amelyek fennakadnak a szűrőn, a szennyvíziszapban végzik, amit aztán trágyaként hasznosítanak, vagy a szeméttelepekre visznek.
Nick Engdahl, az egyetem építő- és környezetmérnöki karának adjunktusa, most azt szerette volna kideríteni, hogy a mikroszálak folyamatosan mozognak, szétterjednek vagy csak felhalmozódnak-e egy helyen. A szakember végül arra jutott, hogy a hossz és a mikroszálakat mozgató víz sebessége határozza meg, hogy azok megtelepednek-e a talajban vagy tovább haladnak. Az is kiderült, hogy a rövidebb mikroszálak mozgása jóval összetettebb, és gyorsabbak is, mint a feloldódott anyagok.
Engdahl közvetlen megfigyelésekkel még tovább finomítja majd az eredményeket, és azt tervezi, hogy egy szennyvízkezelőben is méréseket fog végezni. Mint hangsúlyozta, mindez segít pontosabban felmérni a mikroszálak környezeti hatásait, amelyek egyelőre alig ismertek.
Kapcsolódó cikkeink:
Észre sem vesszük őket, pedig globális veszélyt jelentenek
A Duna is tele van mikroműanyagokkal
A műanyaghulladék ezért is veszélyes
A mikroműanyagok már mindenütt ott vannak
