A pelefélék (Gliridae) mintegy 29 fajt magában foglaló családjának legkisebb termetű európai képviselője a bokrok és fák ágain rendkívül ügyesen mozgó mogyorós pele (Muscardinus avellanarius), amely életének jelentős részét a talaj szintje fölött tölti. E főként növényi táplálékot fogyasztó rágcsáló október vége és április között téli álmot alszik. A szerencsésebb természetjáróknak tehát már csak alig több mint két hónapjuk van, hogy megpillantsák a kis akrobatát.
A mogyorós pele testhossza 50-90 mm, farokhossza 50-75 mm, testtömege pedig legfeljebb 45 gramm. A fehér hasoldalt leszámítva bundája sárgásfehér színezetű, kisméretű füle lekerekített. Végtagjain jól fejlett talpgumókat és hegyes karmokat visel. Lombhullató erdőkben, főként tölgyesekben, gyertyános tölgyesekben és gyertyános bükkösökben él.
Hegyvidékeken 2000 méteres tengerszint feletti magasságig fordul elő. Nyári fészkét - a nőstény itt hozza világra kicsinyeit - bokrok ágain, rendszerint 50-150 cm-es magasságban, száraz füvekből és levelekből építi. Fedett téli menedékét talajüregekben vagy a felszínhez közeli gyökerek között alakítja ki. Szemfüles állatkaként az eredetileg madarak számára kihelyezett mesterséges fészekodúkat is előszeretettel elfoglalja.
A nőstények 22-25 napos vemhességet követően rendszerint 3-5 utódot hoznak a világra. A vakon és csupaszon születő apróságok szeme 17-18 napos korukban nyílik ki, háromhetesen pedig már szőrzetük is teljes. A mogyorós pelék 3-4 évig élnek természetes élőhelyeiken. Tavasszal friss, lédús hajtásokat és különféle rügyeket, olykor-olykor pedig rovarokat, illetve rovarlárvákat is fogyaszt. A nyári hónapokban a bogyók és a gyümölcsök, ősszel pedig a bükk- és a tölgymakkok, valamint a mogyoró aránya növekszik meg étrendjében.
Hosszú tapogató bajuszszálak és hatalmas szemek - a mogyorós pele le sem tagadhatná, hogy éjszakai életmódot folytat. A szürkület beálltát követően merészkedik elő búvóhelyéről, ahová még napfelkelte előtt visszatér. A kis jószág megfigyelése éppen ezért nem könnyű feladat. Madarat tolláról, pelét farkáról... Az aprócska rágcsáló farka dúsabb szőrzetű, mint az egereké és a pockoké, viszont korántsem olyan bozontos, mint a kerti, az erdei vagy a nagy peléé.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2013. szeptemberi számában.
Kapcsolódó cikkeink:
Mókus, a lombkoronák kalandora
Keleti sün, szúrós gombóc a kert végében
