Nemrégiben Máramarosban jártunk, a népi kultúrát és hagyományokat máig őrző falvak mellett a környékbeli városokat is bejártuk. Mindenképpen szerettünk volna megállni Nagybányán is, melynek híresen szép belvárosáról már sokat hallottunk.
„Nagybánya ószerű épületeivel, s gótikus tornyával mint egy darab középkor, mit itt felejtett az idő"- írta a városról Petőfi Sándor. Nagybánya ma a Románia északi részén fekvő Máramaros megye központja, annak ellenére, hogy nem a történelmi Máramaros része. A 120 ezer lakosú város a Bányavidék legnagyobb, húszezres magyar közösségének ad otthont.
A Főtér, ahol minden épületnek története van
Zazar-parti séta
A feltételezhetően IV. Béla idején alapított város nevét arany- és ezüstbányáiról kapta, középkori neve Asszonypataka volt. Az elnevezés eredetére több magyarázat is van. Az egyik szerint a név arra utal, hogy a város a magyar királynék birtoka volt, de az is lehet, hogy a települést az itteni apácazárda után nevezték el.
Autónkat a Zazar folyó partján tettük le, részben azért is, hogy megnézhessük az itteni magyar közösség központjának számító Teleki-házat. Az épület Teleki Sándor, a "vad gróf" tulajdona volt, aki életének utolsó éveit ebben a házban töltötte
A Teleki-ház ma a nagybányai magyarság közösségi életének központja
A belváros a Zazar túlpartján kezdődik, ahol még látható az egykori városfal egy kis darabja. A fal építésére Mátyás király adott engedélyt, akitől a nagybányaiak kérték ezt a moldovai románok betörései miatt. Nagybánya emblematikus épülete a Híd utcán álló piros kupolás református templom, amit "ásító templomnak" is neveznek, ugyanis a torony ablakai mintha egy ásító emberi arcot formáznának.
A Zazar-part és az emblematikus "ásító templom"
A templom mögött, a Zazar partján egy monumentális épület áll, az egykori pénzverde, ahol ma a Történeti Múzeum működik. A környékbeli bányákból hajdan ide szállították feldolgozásra a kibányászott aranyat és ezüstöt. Századokon át ez volt az ország egyik legjövedelmezőbb pénzverdéje.
Az egykori pénzverde épülete
Az ifjú házas Petőfi is megfordult itt
A hangulatos főteret körbejárva rá kellett jönnünk, hogy itt mindegyik épületnek érdekes története van. A tér legidősebb épülete, a Hunyadi-ház vagy Erzsébet-ház, amit még Hunyadi János építtetett. Jelenleg épp renoválják, ugyanis egy ponyva mögé van rejtve, így sajnos, nem sok látszik belőle.
Néhány házzal arrébb áll az egykori Fekete Sas fogadó, ahol 1847. szeptember 8-án Petőfi Sándor és Szendrey Júlia megszálltak. Az ifjú házasok a közeli Koltóra tartottak nászútra, ám a közelben kitört kocsijuk kereke, így meg kellett állniuk Nagybányán. „Misztótfaluban eltört egy kerekünk. Egyéb következése nem lett a dolognak, csak hogy az itteni késedelem miatt másnap érhetünk Koltóra. Az éjt Nagybányán töltöttük a fogadóban…házasságom első éjjét fogadóban, nem hiába vagyok a csárdák költője!”-számolt be egyik úti levelében a költő.
Az egykori Fekete Sas fogadó oldalán emléktábla jelzi, hogy Petőfi Sándor is járt itt
A főtér nyugati oldalán a hajdani Szent István Szálló hatalmas épülete foglalja el. Az eredeti, 1874-ben épült szálló egy tűzvészben elpusztult, a helyén építették fel a 20. század elején a jelenlegi szecessziós épületet, mely egy 20 szobás szállót, egy 700 férőhelyes színháztermet, vendéglőt, kávéházat és több üzlethelyiséget is magába foglalt. A szálló a nagybányai festők egyik fő találkozási helye volt, ahol rendszeresen ki is állították képeiket.
Festők a platánok alatt
A híres nagybányai festőiskola és művésztelep a magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású alkotóközpontja volt. Az iskolát 1895-ben alapította a Zazar jobb partján, a Jókai-dombon Hollósy Simon. Tagjai közt olyan neves alkotókat tudhatott, mint Ferenczy Károly, Thorma János, Iványi-Grünwald Béla, Czóbel Béla vagy Csók István.
A Szent István-torony Nagybánya egyik jelképe
Az itt alkotó festők gyakran felbukkantak a főtér melletti Cinterem árnyas platánjai alatt is, mely a város lakóinak is kedvelt szórakozóhelye volt. (A cinterem szó a templomok körüli templomudvart jelenti.)
Itt áll Nagybánya jelképe is, az elképesztően magas Szent István-torony, mely a 15. században épült templom része volt, amit a hagyomány szerint Hunyadi János emeltetett. Az épületbe többször is villám csapott, és leégett, a templomból ma már csak ez a torony áll. A torony sisakja az évszázadok során többször is megváltozott, az eredeti gótikus, gúlaszerű sisakot a 18. században barokk hagymasisakra cserélték, a 19. század második felében egy sima gúla került a helyére, majd a század végén a ma is látható, az eredetire leginkább hasonlító sisakot kapott a torony.
Nagybánya a magasból
A 35 méter magas torony oldalfalán még látható a páncélos vitézt ábrázoló Roland-relief, ami Nagybánya pallosjogának jelképe. A toronyba délután 4-ig minden egész órában lehet felmenni, de- értehtő okokból-csak a harangszó után lehet belépni. A torony belülről meglepően szűk, az első pár métert csigalépcsőn kell megtenni felfelé, de aztán kicsit tágasabbá válik a tér, és a csigalépcsők helyett hagyományos lépcsőkön kell haladni. Elmegyünk a hatalmas harang és az óraszerkezet mellett is, majd kiérünk a nyitott teraszra, ahonnan remekül belátni az egész várost.
Kilátás a toronyból a toronyra
A toronynak inkább az északra néző oldalában időzünk többet, innen látszik a gyönyörű belváros és a hegyek. Ahogy körbe haladunk az erkélyen, a városkép is átalakul, és a régi házakat fokozatosan újak és kevésbé szépek váltják fel, a templomtorony mögött pedig egy másik, kevésbé mutatós torony, egy gyárkémény is bekúszik a képbe.
Előtérben Nagybánya tornyai, háttérben a Gutin hegyei
Morgótól a Kereszt-hegyig
A Nagybányát ölelő „hatalmas, de mégis szelíd hegyek” között a legnyugatibb a Morgó, mely nevét - a hagyomány szerint - onnan kapta, hogy nyári zivatarok előtt a Morgó felől „morog az ég”, azaz villámlik, mennydörög. Régen a hegy lankái szőlőskertekkel volt tele, az író Németh László édesapja is arról álmodozott, hogy egyszer majd tanári fizetéséből össze tud majd annyit gyűjteni, amennyiből szőlőt tud venni itt.
Ez a fantasztikus panoráma fogadja látogatót a Szent István-torony tetejéről
Népszerű kirándulóhely ma is a Jókai-domb, amelyre 1876-ban maga a névadó, Jókai Mór is felsétált. Az anekdota szerint az író sokáig gyönyörködött az eléje táruló látványban, majd megkérdezte: „Mi a neve ennek a dombnak?” „Eddig nem volt neve; e perctől kezdve Jókai-domb!" - válaszolta egyik helybéli kísérője. „Így lettem én váratlanul keresztanyja ennek a dombnak”.
Az alacsony Virág-hegyen még ma is látni szelídgesztenyéket. A Gutin-hegység délkeleti lejtőinek ölelésésben kedvező klíma alakult ki a szelídgesztenye számára. A Rákócziak idejében annyi gesztenye termett a város közeli erdőkben, hogy innen látták el egész Erdélyt. A fákat azonban sajnos, ahogy nálunk is, megtámadta a „kéregrák” nevű kártevő, így az állomány vészes fogyásnak indult. A gesztenye azonban ma is a hagyományok része, a város egyik legnagyobb ünnepe a minden év október elején megrendezett gesztenyefesztivál.
A város egyik szimbóluma az 501 méter magas Kereszthegy. „Ez a hegy szabályos kúpalakú, erdős hegy, valahogy a legbányaibb mind közül… Tiszta időben a Kereszthegy tetejéről füstfelhő gomolyog ki, akárcsak egykori tűzhányó korába álmodná vissza magát. A füst persze onnan származik, hogy a Kereszthegy csúcsán van a környék legnagyobb aknája, és a bányában működő emelő- és más gépek, szellőztetők füstje száll kifelé az akna száján. Akik jártak ebben a félezer méter, vagy talán több mélységű pokolszájban, azt mondják, belőle fényes nappal is látni a csillagokat”- írta a hegyről Tersányszky-Józsi Jenő, aki szintén Nagybányán született.
A várost övező hegyek mindegyike megér egy kirándulást
A város környéke számos túralehetőséget tartogat, a környező hegyek mellett, népszerű célpont felsőbányai Bódi-tó és a Fernezely-tó, melyeket hajdan a környező bányák és üzemek vízszükségeletének kielégítése céljából hoztak létre, de közel van ide a Gutin legszebb hegye, a fűrészes fogazatú Kakastaréj is. Szóval, látnivalaó akad bőven. Jövő tavasszal mi is visszajövünk, és folytatjuk bányavidéki és máramarosi barangolásainkat.
Forrás: http://www.banyavidek.ro/hu
Kapcsolódó cikkek:
Erdély legszebb részei madártávlatból
Gyergyószentmiklós, Erdély outdoor-fővárosa
