Nagymarostól Kóspallagig
Ez volt az egyetlen túraszakasz, ahol nemcsak szitakötőket fotózhattam, hanem pávát és szurikátát is. A Julianus-kilátóból pedig két ellenkező irányban is a Dunára nyílik kilátás.
Hajnalban szakadt az eső, a viharnak még áldozata is volt a Dunántúlon. Így kényszerűen csak később indultam neki a túrázásnak. Autóval mentem ki a váci vasútállomásig, onnan a 9.10-es vonattal haladtam tovább Visegrád-Nagymaros vasútállomásra.
Nagymaroson csak bélyegeztem, majd indultam is a szép szecessziós homlokzatú iskola épületénél balra, majd az éppen felújítás alatt álló templom előtti térnél hegynek fel.
A meredeken emelkedő Diófa utcán át hagytam el Nagymarost. Az út balra tért, majd a nemzeti parki tábla után egy vízmosás medre felett emelkedett a Templom-völgyben.
A sárga jelzés elérésekor az irányító táblák is mutatják, hogy ki lehet térni a Remete-barlanghoz. Mivel 1,7 km a kitérő, engem meg kergetett az estére ígért eső, kihagytam a lehetőséget, de felírtam a bakancslistámra. Feljebb több helyen is körbekerített, mély gödrök mellett vitt az út - ezek egykori kutatóaknák.
Feljebb az Ürmös-rétnél egy antennát találtam a tisztás közepén. Itt egy kicsit bosszankodtam, hogy hiába jöttem meredeken fel a hegyre, mégsincs jó kilátás sehonnan. Hamarosan ez a problémám is megoldódott: a Hegyes-tetőn álló Julianus-kilátóból két irányban is rálátni a Dunára.
Innen egy sráccal, Danival együtt mentünk tovább a Törökmező Turistaházig. Tettünk egy pici kitérőt a zöld T jelzésre, a Büdös-tóhoz. Ez egy természetes keletkezésű, de természetvédelmi céllal az ember által kimélyített tó, tele békalencsével, mellette egy vadászlessel. Meg pár cuki kiskacsával.
Később egy kis keresztre is ráleltünk az út mentén Pali / 2013 felirattal. A Kövesmezőnél elértük a vasbeton lapokkal burkolt parkolót és az aszfaltutat. A jelzés az aszfaltúttól 20 méterrel beljebb halad, rajta a zöld T tanösvény tábláival. Az esős időre való tekintettel maradtunk az aszfaltúton, amíg jobbra el nem fogyott a ligetes rész. Itt kellett balra letérni az aszfaltútról, és először ritkásabb, majd sűrűbb erdőben haladni tovább. A Déchy Mór pihenőnél van még némi kilátás.
A pihenőhely után nagyobb lejtéssel mentünk le, egy jobb kanyar után már vízszintesebb úton. Ahol később a zöld T jelzés elmaradt, jobbról viszont bejött a piros jelzés, már tudtuk, hogy nem vagyunk messze. Hamarosan ki is értünk egy tisztásra.
Ezután már tényleg a Törökmezői Turistaház jött. A ház körül kis állatkert, és mindenféle mászópályák találhatók, de van vendéglátás is. Szóval gyerekeknek is jó helyszín, de ebédszünethez is megfelelő. Az étterem bejáratánál van a bélyegző, ne hagyd ki a nagy nézelődésben!
A turistaház előtt van egy kis házi állatkert is, ahol mindenféle egzotikus állatokat lehet megnézni, egy negyedórát megér ez is. Ha innen a zöldre teszel egy kis kitérőt, akkor a Fehér-forrás partjára is lemehetsz. Érdemes.
A kék pedig a ház oldalában halad el, és kezd határozott lejtésbe a focipálya után. A patakon átkelve lesétáltam a vízhez. Akkor láttam csak meg, hogy a hídnak van középen még egy, használaton kívüli pillére is. A patakba dőlt faágakon pedig barnás és ragyogó kék szitakötők cikáztak. 10 perces pihenőm ezek fotózásával telt el.
A híd után a kék és a zöld nyúlfarknyi közös szakasza után a kék jobbra, a zöld balra tér ki. Az erdőben nagy sár volt, de itt már találtam pár lépéssel feljebb alternatív ösvényeket, úgyhogy jobban haladtam. A Békás-rétre kiérve villanypásztorok között kellett végigmenni. (Ne aggódj, ha nincsen jelzés, csak végig egyenesen, majd a kukoricatábla végén, a vadászles előtt jobbra, aztán úgy 200 méter után balra be a fák közé!)
Ezután egy nagyjából szintben maradó, hosszabb szakasz következett. Az aszfaltút elérésekor a túloldalon folytatódtak a jelzések, hogy aztán a Kóspallag előtti kereszteződésben kössek ki. Innen már az aszfaltút visz be Kóspallagra. Az ABC-nél (Coop) és a Millenniumi emlékkőnél kell balra kanyarodni a Kossuth utcáról a Szent István útra. Ez vezet fel a templomhoz.
A templom után tértem ki a szálláshelyemre. A szabadidőközpont egyik pici faházában aludtam, másnap a templomtól folytatva a túrázást.
Szöveg és fotók: Papp Géza - kektura.blog.hu
Az előző szakaszról itt olvashatsz.
Az OKT 17. szakasza:
Zalalövőtől Kustánszegig
Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél.
→ TovábbKerkakutastól Zalalövőig
Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.
→ TovábbVelemértől Kerkakutasig
Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.
→ Tovább