A bánya helyén hátramaradt alaktalan, vörös sziklavilágban szinte egész hétvégén egymást váltják a családos kirándulók, játékfilmet forgató stábok és az erdő állatai: az igazi multifunkciós közterületet talán nem is az urbanisztikai tanszéken, hanem a bányakapitányságon találták fel.
A 19. század végének egyik nagy találmánya, az alumínium rövid idővel a bemutatása után már léghajókat segített a levegőbe, ezüstösen csillogó dekorációvá vált, és a következő évszázad ipara is hatalmas reményeket fűzött a különleges, könnyű fémnek. Érce, a bauxit sok helyen hiánycikk volt, hazánk azonban bővelkedett a vöröses színű kőzetben.
Gánt határában az 1920-as évekre tárták fel a hatalmas lelőhelyeket, és rövidesen meg is nyílt a bánya, ami termelése csúcsán a világ bauxittermelésének jelentős részét adta. A „magyar ezüstnek” is nevezett ércből az ország bányáiban a 20. században közel százmillió tonnát termeltek ki - ez harmada a Balatonban lévő víz tömegének.
Az érc színe a sárgától a lila árnyalatain át akér a feketéig terjedhet, jellemzően azonban vörös, akár az afrikai szvannák talaja. A hasonlat nem is áll messze a valóságtól: az itteni kőzet még a mai Észak-Afrika vidékének trópusi éghajlatán keletkezett, és a bolygó közetlemezeinek máig tartó mozgása juttatta ide, a 47. szélességi körhöz.
A hazai bauxitot a lelőhelyek többbségén olyan vastag üledék és talaj fedi, hogy gazdaságosabb mélyművelésű bányászattal kitermelni, mint fentről kiásni. Emiatt persze drágább is a végtermék, de a nyugat-európai árakkal még így is versenyképes, ezt jelzi, hogy az utolsó, máig működő bauxitbányák is mélyművelésűek. Gánton azombn a bauxit közvetlenül a felszínen volt, méghozzá hatalmas területen.
Az 1960-as évekre, a gépek elvonulása után hátramaradt több kisebb, de inkább óriási bányaudvarból álló, zegzugos katlanrendszer, a kisebb, „értéktelenebb” területeken pedig a természetes felszín foltjai, összességében egy körülbelül 3x1 kilométeres területen.
Szabadtéri bányászati kiállítás és a föld alatti múzeum bejárata
Annak ellenére, hogy itt nem volt mélyművelésű termelés, az 1980-as években a bányaudvar sarkában felállították egy rövid alagútrendszer ácsolatait, majd elkészülte után földdel terítették be: így jött létre a Balás Jenő Bauxitbányászati Kiállítás „bányatárója”, a múzeum állandó kiállításának fő bemutatótere.
Az Újfeltárás
Az ország más bauxitbányáiból származó gépei közt éppúgy megtaláljuk a klasszikus bányatelefont és a különböző ácsolatokat, mint a keletnémet „Karlik” akkumlátoros bányamozdonyt, amit a szénportól mentes bauxitbányában felsővezetékes üzemre építettek át (a mozdony egy másik, eredeti állapotú, működőképes példánya a Kemencei Erdei Múzeumvasúton üzemel).
Vasácsolattal biztosított vágat, bányavasúti szerelvény és szállítószalag-járda a föld alatti kiállítótérben
A bánya bejáratánál tágas parkoló várja a látogatók autóit, busszal pedig a Székesfehárvár és Csákvár között közlekedő járatok erre betérő részével érhető el, a közeli Gánt-Bányatelep megállóból. A föld alatti bauxitbányászati kiállítás április 1. és október 31. között, hétfő kivételével mindennap, 10-től 17 óráig tart nyitva.
Kapcsolódó cikkeink:
Gánti-medence, a legkisebb kistájunk
A hónap turistaháza - Märy nénje szelleme
Az erdélyi Kárpátok könnyen elérhető "sűrítménye" a Pádis-fennsík.
Hallottál már a déli határ mellett húzódó magyar Maginot-vonalról?
Szigetvárat nem csak egyszer ostromolták meg, de csak egyszer sikerült bevenni.
