Az egyik utolsó őszi hétvégén, távol nemcsak a városoktól, de még a térerőtől is, egy negyven éve nem látott kisvasúti tehervonat útja nem is vezethetett volna máshova, mint egy életnagyságú terepasztal közepébe.
Ha Magyarország térképén bárhol fel kellene rajzolni egy olyan 10 kilométernél nagyobb kört, amiben csak erdők, magas hegyek, völgyek, és esetleg a közepétől távolabb, egy-két kis falu lehet, elsőre úgy tűnik, könnyű dolgunk lenne. Aztán viszont sorra esnének ki a jelöltek, egy-egy közeli város, vagy forgalmas főútvonal miatt; valóban alig maradt ilyen nagy, háborítatlan hegyvidékünk.
Kőkapu miniatűr sziklaszorosa
A kevés kivétel egyike a Zempléni-hegységben van, ahol az egyik ilyen, közel Budapest méretű erdőség kellős közepén egy jellegzetes név hívja fel magára a figyelmet: a Kőkapu. Ez alatt ugyan nem természetes sziklahíd értendő, de szerencsére ezen kívül a természet és az ember szinte összes olyan alkotása itt van, amiért érdemes akár sokat is utazni. Aki pedig épp az ősz utolsó hómentes, napfényes hétvégéjén járt erre, még a területet kezelő Északerdő Zrt. egyedi meglepetésével is találkozhatott.
Ahol a csend lakik
Csónakázó- és horgásztó a kastély alatt
A Zemplén központi részének erdőségeit még 1686-ban, a füzéri várhoz tartozó javadalmakkal együtt kapta meg I. Lipót királytól Károlyi László, és a következő évszázadokban végig a nemesi család tulajdonában maradt. A rendezett viszonyok között jól működő gazdaságban már 1888-ban, az országban elsőként erdei vasút épült, összekötve a Kemence-patak völgye körüli erdőket a modern pálházi fűrészüzemmel. A pálya Kőkapu szikláitól indult, és a völgy adottságait kihasználva folyamatosan lejtett, így csak fölfelé menet volt szükség az üres teherkocsikat vontató lovakra, lefelé a fával rakott járművek gyakorlott fékező személyzettel gurultak.
Az egykori vadászkastély, ma szálloda
A vasúttal együtt épült a völgy fölötti kis sziklán a Károlyiak vadászkastélya, amelyet a hasonló svájci kastélyok ihlettek. A kastély tövében a patakot tóvá duzzasztották, majd 1902-ben, tovább fokozva a hely egyediségét, továbbvezették a vasutat Rostalló felé, méghozzá az egyetlen lehetséges módon: a kastély alá fúrt alagúton keresztül. A hely rendezettsége és érintetlensége hamar híressé tette Kőkapu környékét. A 20. század elején az elbeszélések szerint még olyan sok vad élt az erdőben, hogy a lustább vendégek akár a kastély ablakából is lőhettek.
Az erdei vasút a kastély alatt halad tovább Rostallóra
A hely szelleme később is a történelem viharai fölé kerekedett, és a kastély a későbbi évtizedekben is megtartotta eredeti funkcióját: vadászott itt Horthy Miklós, Bethlen István majd Rákosi Mátyás is. Az öregedő épületet végül magánbefektetők vásárolták meg, és az elmúlt években, régi pompájában, de már bárki számára elérhető, elegáns szállodaként működik.
Pálháza vízimalma teljesen elpusztult, de néhány éve mégis újjászületett
Az erdei vasút története ennél kicsivel fordulatosabban alakult. A szerelvények a hatvanas évektől már dízel vontatással 1980-ig szállították a kivágott fatörzseket, majd a kirándulókat is Pálháza és Rostalló között. A vasút ekkor számos társával együtt bezárt, de szerencsére elkerülte a pusztulást, így tíz évvel később, a régi erdei vasutak közül elsőként, újjáéledhetett, immár csakis személyszállítás céljára. Az egyre nagyobb érdeklődés hatására rövidesen a munka nélkül maradt teherkocsik nagy részét is nyitott személykocsivá építették át, és a következő 27 évben már a ma is ismert formájában, Pálházi Erdei Vasút néven szolgálja a kirándulókat.
Nosztalgia újragondolva
November talán utolsó napfényes szombatján különleges járat érkezett
Azoktól, akik sűrűn használják az ország vasútjait, gyakran hallhatunk „régen micsoda látvány lehetett...”-jellegű mondatokat. Éppen ezért szerveznek egy-egy különleges helyszínre fotós nosztalgiavonatokat. Az ilyen járatok a vonal jellegzetes pontjain meg-megállva szolgáltatnak fotótémát a rajta utazóknak.
Félúton
Bár a legtöbb esetben ezek a különjáratok az egykori személyszállító vonatokat idézik, Pálházán a hasonló nosztalgia mindennapos, hiszen gondos karbantartás mellett a mai napig azok a hatvan éves járművek közlekednek, amelyek annak idején a lóvontatást felváltották. A novemberi tájba valami különlegesebb kellett, a lehetőség pedig ott parkolt a pálházi tehervágány végén.
Bő négy évtized után újra rönkszállító szerelvény zakatol a Kemence-patak völgyében
A vasút munkatársai két öreg rönkszállító kocsit állítottak a szerelvénybe. Ezek a járművek persze nem teljesen elfeledettek, hiszen a jól rakodható teherkocsiknak a pályán végzett munkáknál is rendszeresen hasznát veszik, farönkökből viszont valószínűleg hosszú évtizedek óta nem láttak egy-kettőnél többet a hátukon.
Fotómegállás a kastély alatti alagútban
Bár a vasút áprilisig téli álmot alszik, aki nagyobb tárasággal érkezne, bármikor kérhet magának hasonló különvonatot, természetesen csak személykocsikkal is. Emellett Kőkapu a szálloda vendégei részére közúton is megközelíthető, Kishután keresztül.
Kőkapui csendélet bújócskázó teliholddal
Aki túrázni érkezne, az utóbbi faluban könnyen, Rostallóról pedig egy kis hegymászással elérheti az Országos Kéktúra útvonalát is, míg a helyben maradást preferálókat Kőkapun többek közt horgászási lehetőség és remek étterem várja. Hiány egyedül térerőből és wifiből van, de aki sikerrel akklimatizálódik az itteni környezethez, alighanem ezeket fogja utoljára keresni.
A cikk először 2017 decemberében jelent meg.
Kapcsolódó cikkeink:
Utazás a Zemplén szívében - A Pálházi Erdei Vasút
Vártúra és kisvasutazás Magyarország legészakibb szegletében
