A magányos vadászok nagyon messziről érkeznek, sokszor a városi épületeken tanyázó galambokra csapnak le, és zuhanásban akár az óránkénti 320 km/órás sebességet is elérhetik. Megjelentek az északi vándorsólymok.
A téli hónapokban hazánkban is találkozhatunk északi vándorsólyommal (Falco peregrinus calidus), amely jóval világosabb színezetű a nálunk is fészkelő közép-európai társánál (Falco peregrinus peregrinus). Ha mostanában a városokban, falvakban sétálva felpillantunk a templomtornyokra, jó esély van rá, hogy egy zsákmányra leső északi vándorsólymot pillantunk meg, amely az északi récefajokat követve egészen a Léna folyó torkolatától repült idáig. Amennyiben itt megfelelő hőmérséklet és elegendő táplálék fogadja, akkor telelni is nálunk marad.
Az északi vándorsólyom egyedül vadászik, a városban többnyire galambokra, halastavak közelében pedig récékre szokott lecsapni. Zuhanásban akár a 320 km/órás sebességet is képes elérni. A tojók testtömege 1300 gramm is lehet, a hímek 850 gramm körüliek. Idősebb korukban a mellük nagyon világosra színeződik, hátuk pedig palaszürke lesz. Leginkább arról ismerhetők fel, hogy hiányos a tollazatuk, ők ugyanis nem nyáron, hanem a telelés idején vedlenek.
Kapcsolódó cikkeink:
Dolmányos varjú, a kétszínű károgó
Sasmenedék a Kárpát-medencében
