Vannak különleges helyek, ahol a természetélmény olyan erős, hogy elfogynak a jelzők, a szavak. Ahol nagyon másabb a táj, ahol nem mindennapi ott lenni, és az ember úgy érzi, mintha nem is Magyarországon járna. Pedig ott jár. A Burok-völgy a Keleti-Bakonyban ilyen hely.
Már nagyon untam a kánikulát a városban. Egy olyan helyre szerettem volna elmenni, ahol nincs 35 fok, nem süt a nap ezerrel, nincs tömeg, viszont nyújt valami egyedit, amit csak ott tapasztalhatok meg. Ez alapján, mondjuk, egy hűs barlangot is választhattam volna, de ennél azért mozgalmasabbra és vadregényesebbre vágytam.
Ekkor ugrott be egy régi filmrészlet a Másfélmillió lépés Magyarországonból, amikor a stábtagok ellátogatnak a Burok-völgybe.
Ez az, ez kell nekem, egy emberi tevékenységtől háborítatlan őserdő, sejtelmes, árnyas völgyvidék burjánzó vegetációval. Nem is sokat vacilláltunk, elő a térkép, és indultunk a Bakonyba.
A völgyön keresztül turistaút vezet, nem nagyon lehet eltévedni, mert végig a kanyonban haladunk
Az autót Királyszálláson, az erdei pihenőpark parkolójában hagytuk. Az útvonal egyszerűnek tűnt: Királyszállásról a piros kereszten be a Burok-völgybe, majd leágazva a piros sáv jelzésre, végig a Bükkös-árkon, és Hétházpuszta érintésével ripsz-ropsz vissza is érkezünk Királyszállásra.
Mit nekünk ez a közel 8 kilométeres táv, 2-3 óra alatt lazán legyalogoljuk. Gondoltuk akkor, de aztán, ahogy egyre beljebb jutottunk a völgybe, változott az előfeltevésünk.
Már az elején ízelítőt kaptunk abból, milyen az, amikor vállig ér az aljnövényzet és derékig a csalán, a fülünkbe pedig ezernyi zümmögő kis légy ad koncertet, de sem ezt, sem azt nem bántuk különösebben, hiszen ezért jöttünk, a dzsungelfílingért. Meg is kaptuk.
A Burok-völgy elején gyönyörű, hatalmas, ősöreg fákat is láthatunk
Ami viszont ezután várt ránk a völgyben, az minden addigi természetélményünket felülírta. A völgytalp ugyanis néhány száz méter után kiszélesedett, és elkezdett a kidőlt fák miatt nehezedni a terep.
Erre rátett még egy lapáttal, hogy néhol nem csupán egymásra dőlt faóriások kusza halmaza hevert a lábunk előtt, hanem leomlott, mohás sziklatömböket is kellett kerülgetni.
És embernyi, mohás sziklákból sem volt hiány a Burok-völgyben
A túrázás sava-borsát, a gyönyörű őserdei környezeten kívül, itt az adja, hogy méterenként minden lépésünket jól meg kell fontolni. Fontos, merre megyünk, hogy megtaláljuk, hol tudunk könnyebben átjutni a természet alkotta akadályokon: átmászunk rajtuk, esetleg alattuk átbújnunk, vagy netán kikerüljük azokat? Sokszor nem egyszerű, viszont roppant kalandos.
A haladás néhol kicsit nehézkes és izgalmas, de a látvány és a völgy hangulata bőven kárpótól bennünket
Bújtunk, másztunk is, ahol lehetett. Volt, hogy eltűnt az ösvény, aztán meglett, majd távolabb ismét nyoma veszett a magas aljnövényzetben. De semmi pánik, eltévedni képtelenség, mert a völgyből kimenni úgyis csak a végén tudunk, addig pedig hol itt, hol ott, fel-fel tűnik a piros kereszt jelzés. Kész erdei akadálypályán küzdöttük át magunkat kb. 5 kilométeren keresztül. A magas páratartalom sem segített a haladásban, de legalább kellemes hűvös volt.
A dús aljnövényzet is megadja az alaphangulatot, és vadregényessé varászolja az utat, ahová a napfény épp csak beszivárogni tud
Érdemes azonban nem csak a lábunk elé nézni, mert ez a völgy a magasban is rejt szépségeket. Már azok a 20-30 méteres fák, melyek körülöttünk törnek az ég felé, megérik, hogy megcsodáljuk a lombkoronájukat.
Ha figyelmesen és kitartóan figyelünk, a hatalmas fák között jobbra és balra is felfedezhetünk sziklaormokat, melyek a térkép szerint barlangokat rejtenek.
És ilyen madárzajos erdőben még életemben nem jártam, látni ugyan nem lehetett őket a dús növényzettől, hallani viszont annál inkább. Szűrt napfény hatolt át a fák lombernyőjén, és sejtelmes félhomályba borította a páratelt völgyet. Érzésre kicsit olyan volt, mintha a Star Wars Endor erdőholdjába oltott Középföldén sétálnánk.
De a Burok-völgy az ismertető tábla szerint is különleges enklávé Magyarországon. Az itt található őserdő ugyanis helyi jelentőségű természetvédelmi terület. „A félkör alakú völgy Királyszállástól Bakonykútig húzódik, közel 10 kilométer hosszan. Szintkülönbsége 210 méter, átlagos mélysége 50-90 méter. Nehezen járható, sok akadállyal tűzdelt útvonal. A szabdalt nehéz terep megóvta a völgy élővilágát, a különleges klíma pedig számos ritka növény- (kosborok, páfrányok) és állatfaj (parlagi sas, vadmacska) létét biztosítja. A völgy igazi ritkasága a Magyarországon talán egyedülálló őserdő jelleg, ahol a természetes állapotok fellelhetők.”
Hol átlépve, hol átmászva, hot átbújva haladunk előre az akadálypályán
A közel 5 kilométeres Burok-völgyi szakasz után lekanyarodtunk a völgy mellékágának is tekinthető Bükkös-árokba, ahol végig a piros sáv jelzést követtük. Az árok kezdeti emelkedőjén túljutva akadt még néhány keresztbe dőlt faakadály, de itt már szelídült a táj, csupán egy-két helyen kellett csalánnal és fejmagasságig érő dzsumbujjal megküzdeni.
Ott van az a turistaút, csak egy kicsit benőtte a növényzet
Az árnyékban fürdő völgy erre már tágas árokká szélesedett. Furcsa is volt sima erdei úton járni. Az árokból kiérve nyiladékok és tisztások követték egymást, majd rátértünk a kék keresztre, ahonnan egy, a Burok-völgy után már-már unalmasnak mondható murvás-aszfaltos útszakasz vezetett vissza Királyszállásra.
Aki szereti az őserdőhangulatot és a kicsit kalandosabb terepet, ráadásul imád kidőlt fatörzseken átmászni, ugyanakkor nem riad meg egy kis bozótostól meg csalántól, annak a Burok-völgy - Bükkös-árok túra biztosan bejön. Ahogy elnéztem, a Burok-völgyben rengeteg medvehagyma is tenyészik, szóval tavasszal a medvehagymaszezon idején is érdemes lesz ide ellátogatni.
A Bakony legszebb túrái c. túrakönyvet már megvásárolhatod a turistashop.hu-n. Kattints ide!
A cikk először 2017 júliusában jelent meg.
