Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. február 28.

Pazar várkastélyok és elefánttalpak az ezeréves Magyarország közepén

Van egy kisváros a magyar rónaság kellős közepén, ahol egy délutáni kellemes családi séta keretében egyszerre tekinthetjük meg a Felvidék és Erdély csodás várait, a magyar vasúttörténet jeles emlékeit, megnézhetjük Romulus és Remus szobrát, majd a millenniumi emlékmű közelében óriási mocsárciprusoknak köszönhetően még „elefántlábakra” is bukkanhatunk. 

Ez a kisváros nem más, mint az Alföldi Kéktúra által érintett, műemlékekben igen gazdag, nem mellesleg a kávéfőzőjéről és mozzarella sajtjáról is méltán híres Szarvas. Egy tél végi vasárnap délelőttön jött a családi ötlet, el kéne menni valahova sétálni, erdő, élmény legyen, de ne kelljen túl sokat autózni. Régen voltunk már a tőlünk alig 70 kilométerre lévő Szarvasi Arborétumban, amely eme hirtelen jött gondolat minden kritériumának megfelelt. Mikor gyorsan utánanéztem a nyitvatartásnak és a belépő áraknak meglepődve láttam, hogy tényleg jó régen járhattunk arrafelé, mert azóta egy Mini-Magyarországgal, és egyéb érdekességekkel is bővült a Szarvasi Arborétum repertoárja.

 

 

Nosza, kalandra fel, be a kocsiba, irány Szarvas! Már a parkolóból feltűntek az igényesen kialakított Mini-Magyarország várai, kastélyai, melyeknek látványa némi izgalmat okozott a családtagok körében, így a kombinált jegy (arborétum + Mini-Magyarország) megvásárlása után egyből a makettek felé vettük az irányt.

Nem is bántuk meg! Több mint másfél órát töltöttünk el a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, és magyarországi templomok, várak, vasútállomások élethű, kicsinyített másainak nézegetésével.

 

 

Lenyűgöző volt az épületek valósághű, aprólékos kivitelezése, nagyon szép, igényes munkát végeztek a makettpark alkotói. A Bajmóci várkastélynak még a szelleme is fel-felbukkant olykor a kecses tornyok közt, a lőcsei városháza falait freskók díszítették, Krasznahorka büszke várának tetején, az óratornyon a precízen kialakított számlapon csillant meg a nap fénye.

 

 

Kedvenceim a marosvásárhelyi városháza előtt autentikusan sorakozó mini-Daciák lettek, itt aztán tényleg minden apró részletre odafigyeltek! Déva, Törcsvár és Vajdahunyad várainak felkeresése után gondolatban Gyimesbükkön, az ezeréves határon is megállhattunk egy kis időre. Nagyon érdekes volt!

 

 

A makettpark területét kisvasúti sínek hálózzák be, a huszadik század ikonikus mozdonyai, szerelvényei járnak a síneken, interaktív módon, gombnyomásra indíthatjuk és állíthatjuk meg őket. Igazi gyerekjáték, leginkább felnőtteknek. Mert a gyermek honnan is tudná, hogy a szép kis piros-fehér vonatocska annak az 1930-as években Budapest és Bécs közt közlekedő Árpád-sínbusznak az élethű modellje, amelyből mindössze hét darab készült, és a két főváros közti távolságot három órán belüli menetidővel tette meg? Ezt a teljesítményt csupán 2009-ben sikerült újra elérni modern vasúti szerelvényekkel!

 

 

 

 

A szinte kötelező attrakciók, mint a Balaton kicsinyített víztükre, a Hévízi-tó, a Parlament, a jáki templom, az egri vár a törökökkel és egyéb híres látnivalók megtekintése után az arborétum pompás rengetege felé indultunk. Egy kényelmes, nézelődős, piknikezős sétával fedeztük fel az egykori Bolza-kastély Pepi-kertnek nevezett különleges fák alkotta ligetes erdejét.

 

 

Mivel nem mondhatnám, hogy a botanika szakértője vagyok, ezért az arborétumot alkotó változatos növényzet ismertetésétől eltekintenék, mindenesetre a mamutfenyőt és a hóvirágot nagy biztonsággal felismerni véltem.

 

 

Sétánk közben a szarvasi Holt-Körös partjára érve egy szélmalom kicsinyített mása integetett felénk, a folyó túlsó partjáról. Az arborétummal szemben található emlékmű a történelmi Magyarország mértani közepét jelzi, mely pontot 1880 körül Mihályfi József szarvasi tanár mérései alapján jelöltek ki, és az egykoron itt álló és üzemelő valódi szélmalom emlékére alakítottak ki ily módon.

 

 

Azóta egy másik ilyen jellegű emlékmű is épült Szarvason, melyre nem sokkal később, hazafelé indulva lettünk figyelmesek. Alig egy kilométerre a kis szélmalomtól, a folyón átívelő közúti híd mellett, a Körös medréből kiemelkedő millenniumi emlékművet az államalapítás ezredik évfordulóján adták át, szép, látványos alkotás ez is, egyébként bárki láthatja, autóból is, aki áthalad a hídon. A Szent Korona mását angyalszárnyakkal repítő alkotás mellett a parton Czegei Wass Albert szobra áll. Vegytiszta történelmi hangulat veszi itt körbe az embert, érdemes tenni egy kis sétát a 44-es út hídja környékén is, a gyönyörű folyóparton.

 

 

Szemben a Bolza-kastély lépcsőjén emelkedő Romulus és Remus szobra azért a meglepetés erejével hat, jelenléte itt némiképpen érthetetlen, legalábbis addig, amíg meg nem tudjuk, hogy ezt a kis szobrot gróf Bolza Pál állította 1911-ben, így emlékezvén meg a család olasz gyökereiről. Róma jelképének hiteles másolata ezért került hát ide, a Holt-körös partjára.

 

 

Továbbsétálva, majd a közúti híd alatt egy gyalogos alagúton átbújva hirtelen egy röpke pillanatra akár azt is hihettem volna, hogy visszacsöppentünk az őskorba! A parton hirtelen felbukkanó, hatalmas, elefántlábakhoz hasonlóan szélesedő törzsű mocsárciprusok pontos másai voltak azoknak a több millió éves, megkövesedett fáknak, melyeket egy évtizeddel ezelőtt Bükkábrányban ástak ki, és jelenleg Ipolytarnócon vannak kiállítva.

 

 

Elképesztően érdekes látvány volt élőben viszontlátni azokat a fákat, melyek rokonainak sok-sok millió éves, megkövesedett törzseit pár száz kilométerrel arrébb egyszer már láttuk, egy pillanatra szinte Jurassic Parkos hangulatba is kerültem. A tájékoztató tábla szerint a parton sorakozó elefánttalpakhoz hasonló formájú törzzsel rendelkező virginiai mocsárciprusok valószínűleg a Bolza-kastély kertjében fellelhető példányok magvaiból származhatnak, jelenlétük tehát leginkább a Pepi-kertnek köszönhető. Mindenesetre impozáns látványt nyújtanak, annyi bizonyos.

 

 

A szarvasi Körös-parton tett sétánk záróakkordjaként még megtekintettük a híres vízi színpad velencei épületekre hasonlító, impozáns épületeit, majd kissé átfázva bár, de érdekes élményekkel gazdagodva ültünk be a jó meleg kocsiba.

 

Szöveg és fotók: Konfár Tibor

 

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
 

Örményország keleten innen, nyugaton túl

Örményország keleten innen, nyugaton túl

2024.10.28.

„És aludni mikor fogtok?” – kérdezte Hovhannes a taxiban, aki maga sem emlékszik, hogy ő mikor aludt utoljára. Hajnali érkezésünk miatt a kérdés jogos, de aludni majd csak este fogunk, messzire kell még eljutnunk aznap. Jerevánt elhagyva kopár dombok szegélyezik az utat, markánsan más a táj, mint nálunk. Furcsán kacskaringóznak a feliratok, próbáljuk kisilabizálni az elsuhanó örmény betűket, mindhiába. Majd felbukkan a Szeván-tó kéken csillogó vize, már ránézni is frissítő.

→ Tovább
Dolomitok – a túrázók paradicsoma

Dolomitok – a túrázók paradicsoma

2024.10.15.

Most már ősz van, de még élénken él bennem a sikeres nyári magashegyi túra élménye, a világ legszebb magashegységének szépsége, a Dolomitok túráinak varázsa. A leglátványosabb túránkat osztom most meg veletek.

→ Tovább