Potyautasokkal Szentbékkállától Balatonhenyéig
Ezen a nyáron úgy döntöttünk, 3 hét szabadságot egyben veszünk ki. Egyrészt, mert így egészen biztos, hogy kikerülünk a mindennapi mókuskerékből, kicsit nosztalgiázhatok, hogy milyen volt az a 4 nyár, amit otthon töltöttem a gyerekek miatt, másrészt pedig mert az ovi elhúzódó felújítása miatt az előre tervezett 4 hét oviszünetből 8 lett - a szülő meg csak oldja meg! Hát mi megoldottuk!
A hosszú szabadságba egy bő hét Balaton is belefért, és ha már Balaton, akkor már ott a kék is, nosza rajta! Így egy szép keddi napra túrát is hirdettem, fel a Fekete-hegyre, ha már úgyis olyan meleg van, izzadjunk csak! Nikol és Éden tartottak velünk, így hatan szálltunk buszra a balatonhenyei találkozóponton, hogy köveskáli átszállással elbuszozzunk a túra kiindulópontjára: Szentbékkállára.


Mindjárt azzal kezdtük, hogy a pecsételőhelyet felkerestük. És mivel ez egy kellemes kocsma udvara volt, ott is ragadtunk egy időre. A hideg jégkrém és üdítő is nagyon jólesett, pedig ekkor még csak sejtettük, hogy nagyon fogunk még izzadni.




A kelleténél később indultunk el, és a faluból kivezető út menti feketeszeder tovább lassította a menetet. Merthogy Nimródka egyik kedvenc gyümölcse a feketeszeder, így amikor meglátott egy-egy bokrot, rögtön lelkes keresgélésbe és falatozásba kezdett. Így nagy sokára ugyan, de felkapaszkodtunk a szőlőtőkék között a Fekete-hegyre, és egy rövidke, meredek erdei gyaloglás után fent is voltunk a kilátóban.




Felmásztunk a meredek tyúklétrán, és élveztük fent a friss nyári szellőt, no meg a pazar panorámát, némi harapnivalóval fűszerezve. Kifújtuk magunkat, feltöltöttük az energiakészleteket, és nekivágtunk a túra második felének.


A Fekete-hegy teteje lapos, lápos, egy-egy kisebb tóval, nádassal. A múltkor hónaljig érő gaz volt itt, amiből az akkor 6 éves Léna nem látott ki, és az útvonal is nehezen követhető volt. Ehhez képest most tisztán átlátható volt a terep, könnyen követhető jelzésekkel. Volt egy izgalmas kiszáradt fa is, amit persze mindkét srácomnak meg kellett mászni. Aztán egy gyönyörű völgy következett, ahol viszont mindkét potyautasunk vitette magát - így Gábor hordozó híján csak úgy fogta, és felkapta a majd 5 éves, 19 kilós Nimródkát.




Izzadt mindenünk, mire a szőlők közt lekanyarogtunk Henyére, de így is nagyon élveztük a túrát, csodaszép napunk volt Nikollal és Édennel, a túra után pedig még jobban tudtuk értékelni a frissítő csobbanást a kellemes vízben. Előtte még Köveskálon útba ejtettük a kedvenc pincénket, ahol ráadásul ismerős a felszolgáló, így szívesen nézünk be, ha erre járunk a Balaton-felvidéken.




Szöveg és fotók: Nábrádi Judit
Kapcsolódó cikkeink:
Potyautasokkal Bakonykútitól Fehérvárcsurgóig
Potyautasokkal Fehérvárcsurgótól Bodajkig
Hasznos tanácsok, ha kisgyerekkel túrázol
Potyautasokkal Dobogókőtől Pilisszentlászlóig
Keresztül-kasul bejártuk a Pilist a potyautasokkal

Téli csodavilág a Kis-Fátrában
Magyarországon már olyan kevés van az igazi télből, hóból, hogy ezen a télen szerettünk volna látni egy kicsit téliesebb, havasabb tájat. Ehhez a Kis-Fátrát néztük ki magunknak, ahol még nem jártunk, de jókat olvastam róla az utazást megelőzően.
→ Tovább
Galyatetőről Mátraházáig a Potyautasokkal
Régen kéktúráztunk már. A térképet nézegetve a Galyatető-Mátraháza szakaszt szúrtuk ki a még nem teljesített szakaszok közül, ami Budapestről még értelmes idő alatt elérhető, és a két végpont között tömegközlekedés is van.
→ Tovább
Az Országos Kéktúrán Kétbodonytól Becskéig, sok gombával
Miután beköszöntött az ősz, mi is túrabakancsot húztunk, hogy hozzátegyünk pár újabb kilométert a családi kéktúra-teljesítéshez. Egyelőre csak nekem van jelvényem, a fiúknak önjáró módban még nincsen meg az egész OKT, csak a gyerektáv. Lassacskán haladunk, közel sem olyan intenzitással, mint amikor még hordozva róttam velük az erdőt, de előbb-utóbb így is meglesz mind az 1172 km.
→ Tovább