1 / 19

Reggel nem sokkal 6 után találkoztunk a Kelenföldi pályaudvaron, hogy a 6.30-as vonattal célba vegyük Veszprémet, majd ott kis várakozás után felpattantunk a Városlődre tartó személyvonatra. 9 előtt nem sokkal már útra készen pecsételtünk Városlőd-Kislőd vasúti megállóhelyen.

Amint beértünk az erdőbe, egy őzike cammogott - szokatlan módon nem vágtázott - el mellettünk. Persze a fényképezőgépem még a táskámban volt, és gondoltam, mire előszedném, eltűnik. Így is lett. Innentől kezdve végig a nyakamban vittem a masinát, és még így sem tudtam lencsevégre kapni a következő elvágtató őzet pár kilométerrel később.

2 / 19

Városlődtől szép kis erdei úton haladtunk Úrkútig. Itt a térképemhez képest a Kék tett egy kisebb kunkort, de nem bántuk, mert így láttunk a csárda-hegyi Őskarszt tanösvényt is. Impozáns, nagy sziklákra lettünk figyelmesek, melyek egy nagy-nagy krátert képeztek, ahova lépcsősor vezetett le. Az alján egy barlang is volt, és érdekes, szép képződményeket láttunk, kár lett volna kihagyni! Azt terveztem, hogy Úrkúton doppingolok egy kis kólával, így a Kék Túra Vendéglőnél meg is álltunk, nem csak pecsételés céljából. A vendéglátóhelyet inkább kocsmának mondtam volna, így mivel szépen sütött a nap, kint ültünk le arra a pár percre, amíg elfogyasztottuk a pihenőidőre szánt ételt-italt.

3 / 19

4 / 19

Sokat nem időztünk, mert ugyan jó a szabadság, de azért túl későn sem akartunk visszaérni kis családunkhoz. Így megkezdtük a kapaszkodást a Kab-hegyre, kezdetben erdei ösvényen, majd aszfaltúton. Utóbbi egyben biciklis út is volt, így ha kirándulókkal nem is, de bringásokkal azért találkoztunk. Egyre közelebb kerültünk az átjátszótoronyhoz, mely a hegy tetején helyezkedett el, majd csak meglett a pecsételőhely is.

5 / 19

Felfelé haladva láttam, hogy van még egy tömzsi torony a hegyen, ami egy picit magasabban volt, mint hosszú, nyúlánk társa, amit már messziről láttunk. A tömzsi torony közelében volt egy tábla, mely azt jelezte, az aszfalton tovább 40 m a Kab-hegy teteje, jobbra a Kéken, az útról letérve pedig pár száz méter múlva elérjük a Kinizsi-kilátót. Így hát mentünk is arra tovább, amerre a tábla jelezte, de a kilátót sem közel, sem távol nem láttuk. Ekkor viszont már gyanús fellegek kezdtek gomolyogni a hegy mögött, így egy füvesebb részen leültünk, innen is gyönyörű volt a panoráma a Balaton-felvidékre, és itt elfogyasztottuk ebédre a szendvicseinket. Egyre sötétedett, így gyorsan összekaptuk magunkat, és elindultunk lefelé a hegyről. Azért azt kicsit sajnáltuk, hogy nem lett meg a kilátó, majd legközelebb biztos azt is megnézzük.

6 / 19

Lefelé belemerültünk a beszélgetésbe, és kicsit elvétettük a kijelölt utat, így egy kerítés mellett haladtunk el ahelyett, hogy átmásztunk volna a kihelyezett létrán. A tévedésre jó párszáz méter után jöttünk rá, így ezzel az eltévedéssel kicsit ráhúztunk a mai távra. Visszafelé alaposabban is megnéztük a létrát és a rajta levő jelet, és valóban kicsit megtévesztő volt, de ha átnéztünk volna a kerítésen, a következő fán felfedezhettük volna a kék felfestés. Így hát létráztunk egyet, a mai kiránduláson nem először. Baktattunk tovább, jó tempóban, és azon gondolkodtunk, hogy vajon a bekerített részen belül vagy kívül akarják-e tartani a vadakat. Aztán szépen átmásztunk egy újabb kerítésen, és a hegyet már magunk mögött is tudhattuk. Innen már nagyjából sík területen gyalogoltunk Nagyvázsony irányába.

7 / 19

Olvastam, hogy esős időben ez a rész igen nagy dagonyává tud változni, így kicsit tartottunk tőle, hogy sártengerrel kell megküzdenünk a Kinizsi-várig. Ott, ahol a Kék és a Kék + kettéválik, tanakodtunk egy kicsit, hogy melyiken folytassuk utunkat, mert a Kék + kicsit rövidebb, és végül is belemegy a Kékbe még a cél előtt. Végül megbeszéltük, hogy maradunk a Kéken, de pár tíz méter után jött hatalmas dagonya. Timivel egymásra néztünk, és szavak nélkül is értettük, mire gondol a másik: mégiscsak a Kék + lesz a befutó! Így legalább a sárdagasztást megúsztuk.

8 / 19

Egy idő után a fák is megszűntek körülöttünk, csak szántóföldek között baktattunk. Mögöttünk már jó távolinak tűnt a Kab-hegy, mellette pedig még mindig ott tanyázott fenyegetően a szürke felleg. Nem akartuk, hogy a mezőn kapjon el minket egy jó kis májusi zápor, így rendesen meghúztuk a lépést. Jó hosszú volt ez a mezei egyenes, ami bevitt minket Nagyvázsonyba, és a végére rendesen el is fáradtunk ebben a gyors tempóban, de legalább szárazon megúsztuk. A 7 órás szintidejű túrát végül sikerült 6 óra alatt teljesíteni.

9 / 19

A vár tövében pecsételtünk, majd fagyiztunk egyet, és elindultunk megkeresni a buszmegállót, ahonnan Veszprémbe ment a buszunk. A várat jó lett volna megnézni, de Balatonhenyétől úgyis hiányzik még 14 km Nagyvázsonyig, amit legközelebb Gáborral és Nimródkával tervezek bejárni. Akkor majd bemegyünk a várba is.
A buszra épp annyit kellett csak várni, hogy kicsit kinyújtózhattunk a buszmegállóban. Nem sokkal az után, hogy kényelembe helyeztük magunkat a buszon, el is kezdett esni az eső. Szerencsénk volt. Veszprémben átszálltunk a budapesti buszra, és 6 előtt kicsivel már Kelenföldön is voltunk.

Bakony, táv: 24,1 km, szint: +557/-603 m

Szöveg és fotók: Nábrádi Judit